Meg tudsz szerezni?

Nyolcvankilencedik fejezet

Jungkook

-Nem is tudtam, hogy ilyen sok cuccom van! - vakargatja füle tövét Jimin, ahogy a temérdek holmit figyeli, melyet órák óta pakolunk a szobájában.

-Én sem hittem volna! - ragasztom le a következő dobozt, ami készen van. Boldog vagyok még így is, hogy a szünet utolsó napjait ezzel töltöm, hisz Jimin ma költözik hozzám és végre teljesül az álmom, miszerint együtt éljünk.

Ahogy elkészül az utolsó doboz, Jimin az ágyára dől, ami csak az üres matracból és keretből áll. A plafont figyeli és beharapja alsó ajkát, mintha erősen gondolkodna, sőt, tudom, hogy azt teszi és azt is sejtem min.

-Hiányozni fog, igaz? - mászok felé. Jimin szentimentális, ezt nemrég tudtam meg, emiatt gondolom úgy, azon agyal, mennyi minden történt vele ebben a szobában és lakásban.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elmegyek innen - motyogja szemeimbe nézve. Nem tűnik különösebben szomorúnak, inkább csak olyan, mint aki nincs teljesen kész arra, hogy lezárja ezt a fejezetét az életének és ez kissé megrémiszt.

-Meggondoltad magad? - teszem fel a kérdést óvatosan, félve a választól.

-Nem, dehogy! - rázza meg azonnal a fejét. - Menni akarok, csak hirtelen jött! Még szoknom kell a gondolatot, hogy nem vagyok egyedül. Fura... Nem számítottam arra, hogy valaha megtörténik ez velem.

-Micsoda? - nézek rá értetlenül.

-Te. Azt hittem örökre egyedül maradok, pontosabban egyéjszakás kalandokkal leszek el addig, amíg kívánatos vagyok... - húzza el a száját, miközben karjait nyakam köré fonja. - Most pedig, hogy van veszíteni valóm, félek elrontok valamit és elhagysz!

Egy pillanatig nem bírok megszólalni. Talán még sosem nyílt meg nekem ennyire, akkor sem, mikor az exéről mesélt. Végig érezni lehetett rajta azt, elnyomja a teljes érzelmeit, mert nem akar gyengének tűnni. Most nem. Semmi megjátszás, csak a színtiszta érzelmek. Látom rajta, tényleg aggasztja az, hogy valamivel elijeszt magától, pedig rengetegszer elmondtam neki, az szinte lehetetlen.

-Hacsak nem csalsz meg, semmivel nem tudsz elbizonytalanítani kettőnkkel kapcsolatban! - jelentem ki határozottan, majd nyomok egy apró csókot kívánatos ajkaira.

-Elhagynál, ha megtenném? - kérdezi felszökött szemöldökökkel, igazán kíváncsian. El kell gondolkodnom, de többször is egy szó villan be.

-Nem - suttogom. Jelenleg úgy gondolom, azzal sem tudna lekoptatni engem, ez pedig rohadt félelmetes, mert ekkora hatással még semmi nem volt rám. Jiminnek szabályosan hatalma van felettem.

-Tényleg? Akkor sem dobnál ki, ha lefeküdnék valaki mással? - döbben le aranyosan.

-Nem, de nem tudnék benned ugyanúgy megbízni... - motyogom szomorúan. Már csak a gondolat miatt is kések szurkálják a szívemet, hogy ez megtörténhetne. - Talán bezárnálak a pincébe is, hogy csak az enyém légy és senki másé... - teszem még hozzá. Jimin felkuncog és én is elmosolyodom.

-Sosem árulnálak el, Jungkookie! Hiába vagyok könnyű vérű, ezt nem tudnám megtenni senkivel! - feleli elkomolyodva, miközben jobb kezével arcomra simít és elemelkedik fejével a matracról, hogy meg tudjon csókolni, majd hirtelen elválik ajkaimtól. - Ha pedig meg mered próbálni, hogy bezársz a pincébe, kicsinállak!

-Ez tőled függ! - mondom pimaszul.

-Ennyi erővel én is bezárhatlak téged! - csattan fel. - És megjegyezném, ha te csalsz meg engem, lemészárolom a másikat, utána pedig veled is végzek! - jelenti ki vehemensen, hirtelen váltva a könnyed hangulatáról bosszúsra. Jiminnek meg van az a gyilkos tekintete, amitől az ember szinte összeszarja magát. Mégha megfordult volna a fejemben valaha is az, hogy megcsalom, most biztos elvetném az ötletet, de nem, nem művelnék olyat, hisz nekem ő a mindenem és senki másra nincs szükségem.