Meg tudsz szerezni?

Negyvenegyedik fejezet

Jungkook

Reggel picit rosszul kelek és az csak rátesz egy lapáttal, hogy Jimin nincsen mellettem. Az ágy teljesen hideg, mintha egész éjjel nem aludt volna velem, de az nem lehet, hiszen tisztán emlékszem, hogy bemásztam mögé és magamhoz öleltem. A lakásban csend van, a konyhában nincs a szőkeség és most Chan szobájába is bekukkantok, de ott sincs, minden úgy van, ahogy éjjel hagytam. A nappaliban viszont ott szuszog a kanapén a kis szőkeség, arcába omló tincsekkel, amiket kisöprök onnan, hogy jobban lássam gyönyörű pofiját. Csak az jár a fejemben, hogy inkább idekint aludt, minthogy velem legyen és fogalmam sincsen miért döntött így, hisz mostanában tök jól megvagyunk és tudom, hogy ő is kezd érezni irántam valamit.

Nagy sóhajtások közepette megyek ki a konyhába és iszok egy pohár vizet, majd a pultnak támaszkodom és a poharat forgatva a kezemben gondolkodom tovább. Nem értem Jimint. A múltkor már áttörtem egy rétegen és beszélt nekem arról milyen érzések kavarognak benne, de most olyan mintha meg sem történt volna. Elhiszem, hogy kellemetlen neki, de néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha nem tudom mi baja, akkor azt sem tudom hogyan viselkedjek vele. Másrészről talán csak túl gondolom, mert Jimin nagyon szeszélyes és pillanatok alatt változik a hangulata, de az érzelmeinek ehhez semmi köze.

Az ajtó nyitódására eszmélek fel, amin legjobb haverom sunnyog be, kócos hajjal és karikás szemekkel, mint aki egész éjjel nem aludt.

-Á, Kook! De jó, hogy itt vagy! - megkönnyebbült arckifejezése felkelti a figyelmem és egy pillanatra meg is feledkezem a saját nyomorúságomról.

-Neked is szia! Na mi van, mi ez a fej? - köszönök és egyből a lényegre térek.

-Történt valami...

-Mi? Megdugott valaki? - kuncogok fel, de Chan egyből elfehéredik. - Na ne~!

-Mi? Nem, nem! Nem az! - hadonászik a kezével. - Csak Hoseok... Hoseok megcsókolt. - hosszú csend áll be közénk míg az agyam újra indul és feldolgozza az információt. Nagyon restellem, de csak az jár a fejemben, hogyha Chan jön be neki, akkor nem mozdul rá Jiminre, ugyanakkor azt hittem ő heteró, de ezek szerint mégsem teljesen az és talán volt is valami köztük az én kisördögömmel, vagy még mindig van.

-De, ő nem csak a lányokat szereti?

-De igen, vagyis eddig úgy tudtam!

-Akkor hogy történt? - kérdezek rá.

-Felmentünk a csajokhoz és iszogattunk, beszélgettünk, mikor szóba jött a saját nemmel való smárolás, aztán a csajok csókolóztak egymással és nekünk is kellett. Én nem akartam, de Hobi csak úgy nekem esett. - mondja, majd kissé felemeli a hangját és kétségbeesetten folytatja. - Most szerinted mi legyen? Tök fura volt az egész, de ő meg úgy csinált mintha természetes lett volna, pedig szerintem kurvára nem az, én nem vagyok olyan!

-Muszáj így sipákolni? Valaki aludna! - jelen meg Jimin a konyha ajtajában és tudomást sem véve rólam, a hűtőhöz megy majd kiveszi a narancslevet, engem kikerülve pedig egy poharat is levesz a szekrényből.

-Én megyek és lezuhanyozok. - szólal meg Chan nagynehezen. - Kook, maradsz? - pillant rám. Tudom, hogy szüksége van arra, hogy kibeszélje magából a történteket, nekem meg ma szabad a napom, tehát ráérek meghallgatni.

-Persze. - bólintok, Chan pedig el is siet a fürdőbe. - Miért aludtál a nappaliban? - szegezem Jiminnek egyből a kérdést, bár kissé tartok a válaszától.

-Mert ahhoz volt kedvem. - ránt vállat.

-Jimin, mi történt veled? Miért vagy ilyen?

-Milyen? Milyen vagyok Jungkook? - dacosan húzza össze a szemét és közelebb is lép. Mérges lenne valamiért?