Meg tudsz szerezni?

Hetvennyolcadik fejezet

Jimin

Mióta Jungkook elment a randira, azóta nem találkoztunk, ennek pedig már több napja. Gondolom nagyon jól sikerült és lehet most is azzal a valakivel van. Igyekszem nem belegondolni, illetva arra figyelni, hogy Jungkooknak sokkal jobb lesz így, mégis idegesít. Szeretem őt és egy részem nem akarja átengedni másnak, de a racionálisabb felem belátja, hogy el kell engednem ezt a dolgot.

Mély levegőt veszek és inkább a konyhába megyek, hogy készítsek valami ennivalót. Kinyitom a hűtőt, de az teljesen üres, leszámítva egy penészes citromot és némi üdítőt, amiknek csak az alján lötyög némi folyadék. Jobban belegondolva, egy jó ideje nem voltam bevásárolni, mert más foglalkoztatott, de ideje visszarázódnom és ma megejteni egyet.

-Szia, Jimin! - toppan be testvérem a bejárati ajtón, munkából jövet a kinézete alapján.

-Csá.

-Hova készülsz? - kérdezi, amikor magamhoz veszem a pénztárcámat és pár darab szatyrot, majd a cipőm kezdem felvenni.

-A Holdra - jegyzem meg szarkasztikusan, hisz szerinte pénzzel és szatyorral a kezemben mégis hova mehetnék? Meglepő módon nem szólja meg stílusomat.

-Lepakolok és veled megyek! - siet el rögtön a szobájába. Ha tényleg a Holdra mennék, az csakis amiatt lenne, hogy tőle távol legyek, de mivel csak a boltba megyek, oda megengedem, hogy elkísérjen.

Chanyeol még életében nem jött el velem vásárolni, szóval joggal gondolom a helyzetet különösnek. Mi a franc ütött belé? Ez nem az első kedveskedő megmozdulása az utóbbi időben és nem igazán értem miért van szükség erre, mikor tényleg sosem voltunk egymással ilyenek. Kezdek parázni. Kérem vissza a régi, köcsög bátyámat!

-Mit akarsz enni? - fordulok felé a boltban, mire megvonja a vállait.

-Nekem mindegy, amit te akarsz!

Összeszűkítem a szemeim és úgy vizslatom, hátha kiszúrok valamit, amiért ennyire fura. Dumbót elvitték az ufók és kicsrélték, majd visszahozták ezt a nyálas és tenyérbemászó változatát?

A kosárba bepakolok pár, a vacsihoz szükséges ételt, darált húst, tésztát, paradicsom pürét, meg pattogatott kukoricát is, mert szeretnék este filmezni. Hoseokot is hívtam, de minő meglepetés, nem tud jönni, habár már nem olyan fura, mint volt. Sokkal több időt töltünk együtt, majdnem annyit, amennyit azelőtt az érdekes időszak előtt, úgyhogy teljesen megértem, hogy a barátnőjével is szeretne most egy kicsit lenni. Még be sem mutatta nekem hivatalosan, amiért egy kicsit haragszom is rá.

-Jimin, veszünk ilyet? - emel az orrom elé Chan egy nagy csomag pille cukrot.

-Minek az neked? Nem is szereted!

-De sütve igen!

-Oké - kiveszem kezéből és bedobom azt is a kosaramba.

Üdítőt is veszünk, amit a tesóm cipel, mert nekem már tele a kezem. Végig arról csacsog, hogy milyen volt ma a műhelyben, ahol dolgozik, hiába mondom el, hogy nem érdekel. Nagyon izgalmas lehet egy autószerelő műhely, tényleg... Mi lehet ott olyan érdekes? Az én napomról is kérdez, de velem sem történt semmi különös, csak én nem fárasztom ezzel.

-Az a Shownu gyerek nem próbálkozik már nálad?

-Nem. Megbeszéltünk mindent és megegyeztünk, hogy haverok leszünk csak - mondom, mikor elindulunk hazafelé.

-Nincs senki más azóta, aki rád mozdult? - teszi fel következő érdekes kérdését.

-Mióta érdekel téged az ilyesmi velem kapcsolatban? - pillantok rá meglepetten.