Meg tudsz szerezni?

Harmincnyolcadik fejezet

Jimin

Én nem vagyok haragtartó típus. Egyszerűen nem foglalkozom az emberekkel és ezáltal elfelejtem azt, amit tettek ellenem vagy mondtak nekem. Persze bennem marad mint szálka, csak nem utálkozom feleslegesen és nem érdekel többé az az ember. Azért vannak olyan örök ellenségeim mint például Jina, de ha nem látom, akkor vele sem foglalkozom. Ez alól egyetlen kivétel van, az exem, akit viszont zsigeri szinten utálok. Ő eltiport engem, mikor megnyíltam neki és ezt nem tudom elfelejteni.

Rosszul esett, amit Jungkook mondott és fogalmam sincsen, hogy miért. Már szex közben is bekönnyeztem és nem csak a fájdalomtól. Eszembe jutott amit mondott, hogy mindig mellettem lesz ha szükségem lesz rá és tudom, ő nem olyan mint én, mégis belement miattam még abba is, hogy a legjobb barátja ágyában szexeljen velem.

Eleve hülye helyzetben vagyok, a "kapcsolatunk" akaratom ellenére változik és egyre bizonytalanabb leszek. Amikor megemlítem neki az érzéketlenséget, valahogy arra számítok, hogy majd azt mondja nem vagyok kőből, hogy tudja, vannak érzéseim. Ehelyett annyit mond, hogy ő érzékenyebb mint én, mintha csak helyeselne arra, miszerint érzéketlen vagyok. Nem vagyok az. Bevallom nem érzékenyülök el könnyen, nem szoktam sírni és a romantika sem az én asztalom, de igenis vágyom a gyengédségre olykor és van egy részem, ami éppoly érzékeny, mint bárki más. Lehet nem ugyanaz váltja ki mint neki, de van.

Nem szeretek ezekről beszélni és inkább magamba fojtom, amit most is megkísérlek. Érzem, hogy dühös vagyok, legszívesebben megszólnám, de a hiszti nem az én világom. Nem érdekel. Ha azt akarja hinni, hogy érzéketlen vagyok, akkor higyje és itt jön képbe az, hogy nem vagyok haragtartó, de a tüske bennem marad.

A szobámban bebújok az ágyamba, úgy, hogyha majd mellém fekszik, akkor háttal legyek neki. Szánalmas vagyok, de tudtam, hogy előbb utóbb ez lesz. Persze, hogy érzéketlennek tart, hisz nem ismer. Ő sem ismer engem. Nem baj, nem is kell ismernie, úgy könnyebb lesz mindannyiunknak.

Hallom a neszelését, úgy teszek mintha aludnék. Bebújik mögém és magához húz, nyom egy puszit a nyakamba és hamarosan már durmol is. Én újfent nem tudok elaludni, ahogy mostanában szokás. Ez a faszom szorítás a mellkasomban nem hagy nyugodni. Miért esik ennyire rosszul Jungkooktól az amit mondott? Ha más mondja le sem szarom és soha többé nem járatom azon az eszem, de most igen.

Kimegyek a konyhába és iszok egy kevés vizet, majd visszaindulok a szobámba, de megtorpanok a küszöbön. Végig nézek Jungkook aranyosan pihegő valóján, viszont most nem érzem azt, hogy közel akarok lenni hozzá. Inkább a nappaliba megyek és lefekszem a kanapéra. Itt is sokat forgolódok, végül mégis sikerül elaludnom.

Mivel éjszaka nem sokat aludtam, ezért másnap elég sokáig alszok. Dél is elmúlik, mikor felkelek, ekkor pedig már testvérem is itthon van és eléggé hangosan magyaráz valamit.

-Most szerinted mi legyen? Tök fura volt az egész, de ő meg úgy csinált mintha természetes lett volna, pedig szerintem kurvára nem az, én nem vagyok olyan! - hadonászik őrült módjára, míg az előtte álló, konyha pultnak dőlő Jungkook magába mélyedve hallgat.

-Muszáj így sipákolni? Valaki aludna! - battyogok a hűtőhöz és kiveszem a narancslevet. Jungkookot kikerülve veszek le egy üveg poharat és töltöm meg azt, de végig érzem magamon a tekintetét, ami szinte perzsel. Biztos meglepte, hogy nem mellette aludtam, de nem fogok magyarázkodni.

-Én megyek és lezuhanyozok. - hunyászkodik meg Chan, ami nem jellemző rá, de betudom annak, hogy fáradt. - Kook, maradsz? - jelentőségteljes pillantásokat váltanak, amit én nem értek, de nem foglalkozom velük sokáig.