Meg tudsz szerezni?

Nyolcvanadik fejezet

Jimin

Jungkookék házához közeledve, egyre izgatottabb vagyok. Nem ég odabent egy lámpa sem, pedig annyira nincs még későn, de ez csak még inkább nekünk kedvez. Nem értem viszont, miért akart mindenáron ide jönni, hiszen nálunk senki nincs otthon, ha pedig Chan mégis hamarabb hazajön és esetleg elcsíp egy-egy nyögést, hát úgy kell neki. Legalább lenne mire vernie.

Jungkook kinyitja az ajtót, majd előre enged engem a sötét lakásba. Halkan lépdelek be, egyenesen lopakodva, mint egy macska. A cipőimet egyből leveszem, majd elrakom az útból.

-Mit settenkedsz? Nincs itthon senki! - kuncog mögöttem Kook, miután bezárja az ajtót és a kulcsot is elfordítja a zárban.

-Nincs? - kérdezem suttogva, mintha fel sem fogtam volna, mit mondott az előbb.

-Nincs.

-Az mindjárt más!

Rögtön ráugrom és a lábaim körül fonom derekán, kezeimet meg nyakán. A srác felnyög a hirtelenségem miatt, de szinte azonnal a fenekem alá teszi nagy mancsait, hogy megtartson. Egyik kezemmel elengedem nyakát, és beletúrok a füle feletti hajába, majd lassan ajkaira hajolok.

Szenvedélyesen és vadul csókolom őt. Most érzem csak igazán mennyire hiányzott nekem a fekete hajú és mostmár csak az enyém. Többet nem engedem el.

Jungkook megindul velem az emeletre. Nem kapcsol lámpát sem, emiatt inkább elszakadok puha és ízletes ajkaitól, legalább azzal ne vonjam el a figyelmét, hogy kicsókolom a lelket is belőle, de azért nyakára letérek, hisz jelenleg lehetetlen feladatnak érzem azt, hogy csak egy pillanatra se érjek hozzá. Eddig nem igazán jelöltem meg őt, viszont most eljött ennek is az ideje. Lássa csak minden ribanc, hogy ezt a csődört betörték. Füle tövétől, egészen kulcscsontjáig megkínzom finom bőrét, igyekezve minél több foltot hagyni patyolat bőrén, ezalatt a rövid idő alatt is. Legszívesebben felfalnám őt.

A szobája elé érve, elveszi egyik kezét seggemről, lenyomja azzal a kilincsét, majd lábával belöki az ajtót. Lerak az ágyra, de nem veti rám magát azonnal, hanem felkapcsolja az éjjeli lámpáját, ami hangulatos fénnyel tölti meg a szobát, aztán megáll az ágya végében és úgy mér végig éhes szemeivel. Tekintete szinte perzseli a testemet és rohadtul fel is izgat vele. Ketyegőm iszonyatos tempóban dobog, lélegzetem felgyorsul. Nem bírom tovább, azt akarom, hogy megérintsen.

Lábaimmal épphogy kényelmesen elérem őt, ezért jobb talpamat felvezetem izmos combján, majd ágyékára simítom azt és kissé megnyomogatom. Nem értem mire vár még. Én teljesen kész vagyok és az sem érdekel, ha tágítás nélkül, szárazon dug meg, csak keféljünk már.

Felém mászik, majd komótosan megcsókol. Kacsóim megindítom felfedezni és újra megtapogatom a rég nem érzett izmokat felettem. Imádom Jungkook testét. Még mindig lassan kényezteti ajkaimat, nem is engedi, hogy gyorsítsak a tempón, amibe idővel bele is törődöm.

-Jimin, szeretkezel velem? - kérdezi, amint elválik tőlem és felemeli a fejét.

Szemei úgy csillognak, akár a csillagok. Szeretkezés... Mást egészen biztosan kinevetnék az abszurd ötlet hallatán, de őt nem. Őt szeretem, és ki mással szeretkezne az ember, ha nem a szerelmével?

-Igen - válaszolom.

Még sosem csináltam, hisz egyszer voltam csak szerelmes, Junsuh viszont mindig durva volt velem és csak basztunk, ezért bennem van a félsz, hogy elrontok valamit, de Kook arckifejezése azonnal megnyugtat.

Hatalmas vigyort ejt és olyan mohón kap szám után, hogy felnyögök a hevességétől. Kiürül fejemből minden baljós gondolat és egyedül Jungkook csókjai és ujjai érintései maradnak meg, melyek bebarangolják testemet. Pólóm alá is be-becsusszannak tapogatói és megcirógatják hasamat. Megborzongok a hirtelen rámtörő örömtől. Így, hogy nem tiltakozom kézzel lábbal a tudat ellen, hogy pontosan mit is érzek a fiú iránt, sokkal intenzívebben hatnak érintései.