Meg tudsz szerezni?

Hetvenharmadik fejezet

Jimin

-Szia! - köszön vissza nekem ez a fasz Junsuh, amitől a hideg kiráz, mivel egyáltalán nem hiányzott az életemből, pláne nem most, mikor eleve minden el van cseszve. Szerencsére nem mellé kell ülnöm, hanem Jungkook mellé, ami némi megnyugvással tölt el. - Megváltoztál, mióta utoljára találkoztunk! - mondja.

-Igen. - felelem röviden és igyekszem végig határozott maradni, habár nehezebb, mint hittem, hogy lesz, ha valaha újra találkozunk. Tényleg sokat segít, hogy Kook mellettem van, mert biztonság érzetet nyújt. Ebből a köcsögből bármit kinézek, emiatt külön jó, hogy nem egyedül vagyok.

-Vékonyabb vagy és kurva jól áll a szőke! - vigyorog rám pajzánul a nyomorékja, amivel fingom nincs mi a célja, én viszont megtartom kemény tekintetemet. Utálom ezt a srácot és nem vagyok hajlandó újra bedőlni neki, habár régen nagyon bejött a stílusa, most egyenesen taszít.

-Ne mondj ilyeneket neki Junsuh, mert a végén még rád is rád mászik! - horkant fel Chanyeol, mire rá kapom tekintetem, ő pedig megvetően néz vissza rám. Nem mondom, hogy jól esik, amit mond, de nem tudok vele mit csinálni. Végül is igaza van, mivel annó sokat bókolt nekem Junsuh, ami rohadtul imponált és ezzel húzott be a csőbe, valamint Kook is mondott sok szépet nekem, de ő más volt. Ő komolyan gondolta, remélhetőleg. Viszont azt is sikerült elbasznom...

-Ne bassz, kire mászott még rá? - lepődik meg volt barátom.

-Semmi közöd hozzá. - morgom oda neki, de bátyám nem így gondolja.

-Kookra. - mondja egyszerre velem, amitől a vér meghűl az ereimben. Nem akartam, hogy tudja. Junsuh hangosan felröhög, bennem pedig nő a feszültség. Kook nem olyan volt számomra, mint ő. Nem kellene a kettőt összehasonlítani!

-Úgy látszik mégsem változtál annyit! - jegyzi meg még mindig lekezelően kuncogva, pont úgy, ahogy régen is mindig beszélt velem. Mindig is egy senkinek tartott, egy tárgynak, és ezt rendszerint éreztette is velem. Hogy levezessem a feszültségemet, az ujjaimat kezdem babrálni, de ez csak addig használ valamennyit is, amíg nem célozza következő mondatát a mellettem ülőnek. - Kook, te is megbasztad?

-Kimegyek a mosdóba. - közlöm, majd azonnal fel is pattanok onnan. Nem akarom ezt hallgatni.

Ha egy jobb pillanatomban vagyok, biztos elküldöm a halál faszára ezt a gyökeret, de mostanában túl sok minden történt és belefáradtam abba, hogy azt tetessem, semmi bajom, erre még jön ez a szemétláda is. A mosdóba érve megállok a tükör előtt és minden erőmmel azon vagyok, hogy összekaparjam magam annyira, hogy ne zuhanjak össze. Ekkor nyílik ki a helyiség ajtaja és manapság olyan híres balfaszságom erősítésére, Junsuh lép be azon.

-Mit akarsz? - kérdezem tőle durván.

-Baszni. - ránt vállat, amit a tükörből látok, majd mögém lép és a csapnak szorít.

-Akkor keress magadnak valami hülyét, engem meg hagyj békén! - lököm el, hogy elhúzódjak tőle, ami szerencsére sikerül is. Teljesen a falhoz húzódom.

-Nekem te kellesz, kisribancom! - mondja azzal az undorító fölényes vigyorral arcán. Kegyetlenül szar érzés újra a régi becenevem hallani, ráadásul magától attól, aki kitalálta azt.

-Akkor se jönnék össze veled újra, ha fizetnének érte! - csattanok fel.

-Érdekes. Régen megtetted... - céloz arra, hogy egyszer nagyon tetszett egy pulcsi, de túl drága volt és nem volt pénzem rá, ezért felajánlotta, megveszi, ha egy hétig akkor szopom le, amikor csak mondja. Nem gondoltam nagy dolognak, hisz szerettem őt és amúgy is megtettem volna, de nyilván neki hátsó szándékai voltak, ezáltal előfordult, hogy a haverjai előtt kellett megtennem...