Meg tudsz szerezni?

Hatvankilencedik fejezet

Jungkook

Nagyon jól alszom éjszaka, komolyan, egyszer sem kelek fel, amitől elég kipihentnek érzem magam reggel, amikor felébredek. Egyből Jimin jut az eszembe, de nem nyitom még fel a pilláimat, hanem a jobb kezemmel kezdek tapogatózni a szépség után. Halk kuncogás üti meg a fülemet, rögtön utána pedig egy izmos testet is elérnek ujjaim. Dereka köré fonom karom és közelebb vonom őt, aki szorosan hozzám is bújik.

Kómás fejemmel fel sem fogom hirtelen, hogy Jimin nem ellenkezik, sőt, úgy bújik hozzám, mint egy kis cica. Illatos tincsei orromat csikizik, hajába túrok és bele is puszilok a hajkoronájába. Kezd tisztulni a tudatom, emiatt pedig ketyegőm is meglódul, főleg, mikor Jimin hint afelett lévő bőrömre egy apró csókot. Tenne ilyet valaki, aki csak haverként tekint a másikra? Nem hinném!

-Le kellene zuhanyoznod. - suttogja mellkasomra, amit forró lehelete ér, mitől libabőrös is leszek.

-Nincs kedvem. - nyögöm elpilledve. - Csak feküdjünk még így, olyan jó! - húzom közelebb, pedig az szinte már lehetetlen, és karjaim szorítása is erősödik körülötte.

-Chan hamarosan kel és nem lenne jó, ha észrevenné, hogy velem aludtál... - jegyzi meg bizonytalanul.

Egy nagy sóhajtás után elengedem és a hátamra fordulok, majd kinyitom a szemeimet. Az ablakon beszűrődő napfény miatt egyből hunyorogni kezdek, de hamar megszokom a világosságot és azonnal a szőkeséghez fordulok. Szemei kissé még duzzadtak, tehát ő sem lehet olyan régóta ébren, haja kócos, arca viszont teljesen kisimult.

-Jól aludtál? - kérdezem miközben egy hajtincset kisimítok homlokából a mutató ujjammal és halványan elmosolyodom, mikor lesüti szemeit. Mintha nem is ugyanaz a Jimin lenne, aki tegnap a testvére jelenlétében szopott le, hanem egy félénkebb, visszafogottabb változata.

-Nagyon jól. - motyogja, majd beharapja alsó ajkát, mikor kíváncsi kacsóm lecsusszan a nyakára és puha bőrét is megcirógatja. Nem tudom kiakad-e ha most megcsókolom, de úgy tűnik nincs kibukva az újabb vallomásom miatt sem, ezért ajkaira tapadok, lesz ami lesz.

Nem húzódik el, egyből visszacsókol, ráadásul hevesebben, mint én eleve terveztem. Felém emelkedik, amivel visszadönt az ágyra, majd átveti rajtam bal lábát és a csípőmre ül. Bal kezével támaszkodik mellettem, jobbal fejemet támasztja arcomnál, hüvelykujjával pedig még meg is simogatja a szemem alatti puha bőrömet.

-Tényleg el kellene menned zuhanyozni! - mondja halkan, mikor elválik ajkaimtól, miközben homlokát enyémnek dönti.

-Jól van. - felelem kelletlenül, mivel semmi kedvem itt hagyni Jimint, hisz nem tudhatom milyen állapotban lesz, mire végzek a fürdéssel. Mi van ha meggondolja magát és ismét elutasít, mert lesz ideje elgondolkodni és megint lebeszéli magát rólam. Viszont az is igaz, hogy muszáj elmennem zuhanyozni, mielőtt Chan felkel, tehát kedvetlenül, de megindulok a fürdőbe.

Nagyon sietek a tisztálkodással, hogy Jiminnek ne igazán legyen ideje semmire, valamint még jusson idő huncutkodni egy keveset. Csak egy törölközőt tekerek csípőmre, úgy osonok vissza a csöppség szobájába, ahol Jimin a szekrénye előtt áll, nekem háttal és csak egy rövid nadrág takarja kívánatos testét. Azonnal átszelem a köztünk lévő teret és összefonom karjaim hasa előtt és meztelen mellkasomhoz húzom csupasz hátát. Nyakára fújok egy kevés levegőt, mitől a karjaim közt lévő gyönyörűség megborzong. Végignyalok a nyaka íven egészen a válláig, ettől hangját is kiereszti és nyöszörögni kezd. Hátranyúl tarkómhoz, ahol nedves hajamba túr, jobban bőréhez húzva fejemet, amire apró puszikat hintek.

-Tényleg azt mondtad Shownunak, hogy szálljon le rólam, mert a tiéd vagyok? - szólal meg, amivel teljesen meglep és azonnal abbahagyom a csókolgatását.

-Hogy jön most ez ide? - húzódom el tőle annyira, hogy meg tudjon fordulni.

-Csak érdekel. - feleli.

-Mikor mondta neked ezt az a fasz? - érdeklődöm meg. Nem értem miért volt ez egyáltalán téma köztük, mégha úgy is volt, hogy randizni fognak, amiről reményeim szerint már letett.

-Tegnap.

-Tegnap? Ilyenekről beszéltek a munkában? - kérdezem, de Jimin ahelyett, hogy rávágna egy igent, lesüti szemeit, mintha szégyellné magát.

-Munka után elmentünk vacsizni, aztán felmentem hozzá... - motyogja, bennem pedig felüti fejét a féltékenység és némi düh is.

-Dugtatok? - szűröm ki fogaim között a kérdést egyre idegesebben. Ha igen, én nem tudom mit csinálok.

-Nem. - mondja, mire megkönnyebbülök, de folytatja. - Akartam, mert ki voltam már éhezve, de nem tudtam megtenni vele, ezért... - kezd bele, amire egy csúnya gondolat férkőzik elmémbe és kikívánkozik belőlem.

-Ezért inkább hozzám jöttél? - szakítom félbe mondandóját. - Csak azért feküdtél le velem, mert vele nem ment? - háborodom fel azonnal. Nem hiszem el, hogy az egész csak amiatt történt, mert nem sikerült neki Shownuval dugni, mert nem állt fel a csávónak, vagy ki tudja, én meg pont kapóra jöttem.

-Nem, én nem...! - rázza azonnal a fejét, de nem akarok még több hazugságot hallani tőle.

-Mit nem? Nem azért dugtál velem, mert vele nem tudtál? - horkantok fel hitetlenül. - Rohadtul kihasználtál Jimin! Jézus, én meg mint egy idióta bevettem az egészet! - bukom ki teljesen, megemelve a hangomat és leszarva mindent, majd a ruháim kezdem felkapkodni, hogy elhúzhassak innen. Remegek az idegtől és félek ha tovább maradok, mondok valami nagyon csúnyát, vagy akár teszek is. A pólómat venném fel, mikor Jimin megragadja a karomat.

-Jungkook, félre érted! Én... Én... - hebegi, de nekem csak az jár a fejemben, hogy kibaszottul kihasznált, mert nem foglalkozik velem, neki csak saját maga a fontos, hisz ő...

- Érzéketlen...

-Tessék? - kérdezi összezavarodottan, mire felvezetem tekintetem csüggeteg arcára és dacosan szemeibe nézek.

- Érzéketlen vagy. Kihasználod az érzéseim irántad! - feltépem ajtaját, de mielőtt kilépnék, még felé fordulok. - Csak azért másztál rám, mert kanos voltál és nem tudtál azzal a Shownuval dugni! - nevetek fel gúnyosan, szánalmasnak érezve magam. - Nem hiszem el, hogy képes voltál ennyire semmibe venni engem! Látni sem bírlak téged! - bököm még ki, kíméletlenül arcába vágva, ami ahhoz képest, hogy nincsenek érzései, eléggé elkeseredettnek tűnik, de nem sajnálhatom meg. Nincs értelme, hisz az is lehet, hogy csak szimplán színészkedik, mert újabb dugást akar, ha éppen nem talál magának partnert. Ha fontos lennék, legalább sírna vagy könyörögne, hogy ne menjek el, de semmi, csak a padlót figyeli, ami újabb bizonyíték arra, nem érez irántam semmit, egyedül testi kielégülést vár tőlem, ha éppen úgy adódnak a dolgok.

Kilépek a szobájából, ahol egyből Chanba botlok, aki tátott szájjal pislog rám, mint aki teljesen meg van döbbenve.

-Megdugtad Jimint? - kérdezi csalódottan legjobb barátom, mire bólintok egy aprót. - Jimin baszd meg! - lök arrébb, hogy tesóját is lássa. Nem várom meg a drámát, de azt hallom, ahogy Chan üvöltözik, viszont semmit nem értek, túlságosan lefoglalnak saját gondolataim és az, hogy elhúzzam onnan a csíkot.

Én naív idióta! Azt hittem Jimin is érez irántam valamit, hisz teljesen olyan jeleket küldött. Simán elhittem, hogy szeret, egyszerűen nem tudja kimondani, erre csak egy kibaszott pótlék voltam a számára. Mindent megtettem érte és meg is tennék, de neki ez mind nem számít, csak a rohadt vágyai vezérlik. Nem érdeklem sem én, sem a szerelmem iránta, csak a kibaszott szex! Iszonyat kiábrándult, dühös és szomorú vagyok. Nagyon fáj, hogy ezt tette velem. Még soha nem éreztem ekkora mértékű kínt. Életemben először azt kívánom, bárcsak ne szeretném őt! Bárcsak egyáltalán soha nem is szerettem volna beléd, Park Jimin!

Inkább semmit nem mondok...

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤