Meg tudsz szerezni?

Második fejezet

Jungkook

Megint veszekednek a szüleim. Már rohadtul unalmas és nem értem őket, mi a francért nem válnak el? Nem vagyok kis pisis, aki nem értené meg, de mindegy. Fogom magam és átmegyek a legjobb haveromék lakásába, ahol az öccsével élnek. Ha sikerül elég pénzt spórolnom a nyáron, akkor hamarosan én is bérlek egyet, mert ez kibírhatatlan. Chanyeol többször is felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk, de nem igazán akarok egy bizonyos ok miatt, de erről majd később.

-Csá haver! - pacsizik le velem, mire viszonzom a köszönést. - Megint az ősök?

-Ja, mint mindig. Van valami kajád? - lépek be a barátságos kis lakásba. Egyből a konyhába termek, ahonnan egy kis folyosó vezet tovább és arról nyílnak a szobák és egy fürdő is. A legnagyobb szoba a nappali, ahol én szoktam leginkább meghúzni magam és az van a lakás legvégében. Attól egyel visszább, jobb oldalon van Chanyeol szobája, mellette a fürdő, azzal szemben pedig az öccséé.

-Nem tudom van-e... Talán maradt abból, amit a kis szaros csinált tegnap. - gondolkodik el és egyből a hűtőhöz lép. Na igen, a kis szaros az öccsét takarja. Gyerekkoruk óta így hívja, ami szerintem tök vicces, főleg, amikor az illető mérgesen kergeti a bátyját. A Park családot igen jól ismerem. Általánosban osztálytársak voltunk Channal és azóta is ilyen jóba vagyunk. Mondhatni az életem rábíznám. - Szerencséd van! - húz ki egy ételest a hűtőből, majd berakja azt a mikróba.

Mikor lejár a számláló, már én megyek oda érte és kiveszem azt. Kiveszek egy villát a fiókból, majd leveszem az ételes fedelét és valami csoda terem előttem, rakott krumpli. Nem tudom honnan való ez a kaja, de szeretem és Chan öccse sokszor csinálja ezt. A mikró csak egy részét melegítette meg, amit nem tudom hogy csinál, de rohadt idegesítő, szóval kicsit összekeverem é voilá, már kész is a langyos kaja. Gyorsan belapátolom és az ételest a mosogatóba teszem, de gondolok egyet és el is mosom, ha már megeszem az ételüket.

-Kösz haver, ez életmentő volt! - csapkodom meg a vállát.

A nappaliba megyünk videójátékozni, de eléggé megszomjazom így evés után és irányom vissza, a konyha felé veszem. Na és ekkor toppan be a bejáraton az én okom arra, miért nem költözök ide hozzájuk, Park "iszonyatgyönyörű" Jimin. A srác tőlem majdnem egy fejjel alacsonyabb és vékonyabb is, de persze izmos ő, csak pont úgy ahogy kell. Olyan feneke van, hogy szívesen belefulladnék és az a nyak, annyira kecses. Az arca pedig mint egy angyalé, dús ajkak, pisze orr és barna szemek, melyektől az ember szinte elolvad. Az egész fiú valami túlvilági szépség.

Gondolom ki lehetett találni, de eléggé bele vagyok zúgva Jiminbe. Az egész akkor kezdődött, mikor gimisek voltunk. Mindig is szépnek találtam, de mikor azon kaptam magam, hogy a közelében megbolondul a szívem és a farkam is felállt rá, ott már tudtam, hogy komolyabban is érdekel, viszont sosem közeledtem úgy felé. A báttyja a legjobb haverom és Jimin sem mutatott soha semmiféle vonzalmat az irányomba.

A kis szépség a hűtőhöz megy és feltépi annak ajtaját, majd kivesz egy ásványvizet és szinte vedelni kezdi. Gondolom újabb egy éjszakás kalandjától jön és jól be is rúgott tegnap. Tudom, hogy ilyen és nem is zavar, na jó de, kibaszottul zavar, de nem tehetek ellene semmit. Én is ilyen vagyok, sok mindenkit megdugtam már, fiúkat lányokat egyaránt. Jimin volt az ugyanis, aki ráébresztett, vonzódom a saját nememhez is. Szívesen élnék kapcsolatban, de nekem nem jó akárki, én őt akarom vagy senki mást, viszont a szükségleteimet ki kell elégíteni, tehát így oldom meg.

Ő nem volt mindig ilyen. Azt hiszem végzős volt a gimiben, amikor megváltozott. Vagy is a személyisége mindig is ilyen volt, nagy szájú és olykor durva, de nem dugott mindenkivel. Volt egy srác, aki átverte és kihasználta, azóta pedig nem hisz a szerelemben. Akkor láttam életemben először és utoljára sírni és ki akartam csinálni azt a gyökeret, de sosem mondta el ki volt az. Senki nem tudja, talán csak a legjobb barátja, Hoseok. Őt is kérdeztem, de nem volt hajlandó elárulni, de ha egyszer megtudom az biztos, hogy a szart is kiverem belőle.

Nagy bambulásomból egy büfögés ráz fel, ami az én kis angyalomtól jön. Még ez is olyan aranyos, hogy vissza kell magam fogni, rá ne vessem magam. Egyre nehezebb megállnom, mert bár régebben is szép volt, de mostanra gyönyörű lett és a kisebbik énem is így gondolja sajnos, elég sokszor.

-Hosszú volt az este? - kérdezem tőle, mire azonnal felém fordul, így csodás arcát is megcsodálhatom.

-Ne is mondd! Alig értem haza! - kuncogja. A szívem egyből hatalmasat dobban, de összeszedem magam és amikor elhalad mellettem, én is töltök magamnak inni, majd visszamegyek Chanhoz.

-Hazajött a kis szaros? - néz fel a játékból.

-Ja.

Tovább játszunk, majd délután felé rendelek pizzát, hogy valamit én is tegyek értük, ha már állandóan itt csövelek. A konyhában vagyunk és a pizzák is megérkeznek, mikor Jimin kislattyog a szobájából. Még jó, hogy nem ittam, mert most biztos kiköptem volna mindet, ugyanis nem más pólója van rajta, hanem az enyém, amit már vagy egy hete keresek és Chan is azt mondta, nem tudja hol van. Olyan nagy rá, hogy a combja közepéig leér és takarja azt a jó kis seggét, amiről nem tudom elszakítani a tekintetem. Ezt bizony a farkam is megérzi, mert már kezd is ágaskodni. Gyorsan elfordulok tőle, mert még a végén a tesója előtt dugom meg itt a konyhába!

-Pizzaaa! - kiabálja aranyosan és már rá is veti magát a dobozokra. - Éhen halok basszus - töm bele majdnem egy szeletet a szájába és úgy folytatja. - Azt se tudom, mikor ettem utoljára! - mondja, de alig lehet érteni valamit.

-Lassabban szaros, még megfulladsz, aztán meg drága a temetés! - nevet Chanyeol.

-Tudod ki a szaros, te nyomoronc! - fújja fel pofijait Jimin és kergetni kezdi a tesóját, majd a hátára ugrik és a fejét kezdi ütni, amin én rohadt jól szórakozom. Nekem nincsen testvérem, úgyhogy ezeket kifejezetten jó nézni.

-Jó, elég, elég! Feladom! - ordítja Chan, mert Jimin már szabályosan tépi a haját. - Jesszus, milyen vasmarkod van, semmi finomság nincs benne! - jelenti ki barátom.

-A srácok nem ezt szokták mondani! - vigyorog kacéran, közben a kezével imitálja a faszverést. Na ő Jimin!

-Fújj baszki! Nem vagyunk kíváncsiak a részletekre! - háborodik fel Chan. Igaz arra nem vagyok, ahogy másnak veri, de ha az enyémmel csinálná, akkor azt tuti élvezném. - Kook, nem ez a te pólód, ami Jiminen van? - lepődik meg.

-Ez a tiéd? - mutat a pólóra Jimin is.

-Aha, de megtarthatod, rajtad jobban áll! - nézek egyenesen szemeibe, majd mikor Chan nem figyel még kacsintok is egyet. Jimin kissé értetlenül figyel, majd mintha egy kis pír kúszna az arcára. Most komolyan elpirult? Park "semmivelnemlehetzavarbahozni" Jimin elpirult, tőlem? Ez most egy kicsit letaglóz, de ő hamar összeszedi magát és tovább ökörködve a bátyjával eszi a pizzát. Lassan az én agyam is újra dolgozni kezd és neki látok zabálni, de azért nem hagy nyugodni a tudat, hogy mi történt az előbb.

Ez lenne az a jel, amiért évek óta imádkozom, hogy megkapjam és végre rámozduljak Jiminre?

Köszi, hogy elolvastad és remélem tetszett!💜