Meg tudsz szerezni?

Harmincnegyedik fejezet

Jungkook

Miután Jimin megfürdik, egy rövid nadrágban és pólóban vonul a nappaliba, ahol a kanapén terül el. Chan és én a konyhába várjuk a kaját, de haverom annyira bele van merülve a telefonjába, hogy elpárolgok mellőle és a nappaliba megyek, beszélni egy pár szót a szőkeséggel.

-Szia! - köszönök, mire kissé megrezzen, ugyanis nem látta, hogy jövök.

-Szia Kook. - húzza fel lábait, hogy én is le tudjak ülni. Utoljára mikor hasonló pózban voltunk, egy vibrátort dugattam fel neki, aminek emlékére megrándul a farkam és megnyalom a számat.

-Te is arra gondolsz legutóbb mit műveltünk itt? - kérdezi egyenesen engem bamulva. Hoppá, talán kicsit elbambultam.

-Igen. - mosolyodom el huncutul.

-Honnan tudtad amúgy, hogy van egy vibrátorom? - baszd meg, erre nem gondoltam, hogy meg fogja kérdezni és fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki.

-Te említetted egyszer... - próbálkozom ezzel, hiszen ki tudja ki tud még róla, hogy miket tárol a fiókjában.

-Tényleg? - néz rám összehúzott szemöldökökkel, szkeptikusan, de én határozottan bólintok egyet. - Egyébként akkor használtam először, mikor veled voltam. Még Hobitól kaptam tavaly szülinapomra. - felül és közelhajol a fülemhez annyira, hogy meg tudja nyalni, mire a testem megremeg. - Máskor is bevethetnénk! - suttogja erotikusan. A farkam már ettől vigyázba áll, ami fel is tűnik a kisördögnek, ezért felkuncog, de én egy díszpárnát rakok az ölembe, hogy eltakarjam és megköszörülöm a torkomat, mert valami komolyabb témát szeretnék felhozni.

-Bocs, hogy tegnap nem reagáltam arra, amit mondtál. - fordulok szembe vele. Hátrébb húzódik és picit megfeszül a teste, mosolya pedig semmissé lesz. - Tudom, hogy nehéz volt megnyílnod nekem és nagyra értékelem, hogy ennek ellenére mégis megtetted. - most én vagyok az, aki közelebb hajol arcához, hogy meghittebb hangulatot idézzek elő. - Én kedvelem a személyiségedet Jimin. Szerintem különleges vagy és nem fogsz elüldözni magadtól. Mindig melletted leszek, ha szükséged lesz rám! - lehelem ajkaira, eltökéltségben izzó íriszekkel és nyomok egy apró csókot húsos ajkaira. Jimin döbbenten, enyhén elnyílt ajkakkal pásztázza arcomat, melyen csak a teljes elszántség felfedezhető azt üzenve, soha nem hagyom el őt, kimondatlanul sugallva, hogy szeretem.

Ezt a csodás pillanatot a csengő szakítja félbe, ami jelzi, Chan is hamarosan megjelenik a kajával, ezért visszább húzódom a csöppségtől és elhelyezkedem úgy, hogy Chan is mellénk tudjon ülni, persze nem Jimin mellé, hanem mellém. Hamar meg is jelenik haverom, három doboz pizzával, amiket lerak a dohányzó asztalra és levágódik mellém.

-Nézzünk filmet?

-Aha. - biccentek.

-Bosszúállók: Végjáték?

-Tökéletes! - vigyorodom el.

Chan megkeresi a filmet a neten, majd csatlakoztatja a gépét a tévéhez, aztán el is indul a film, miközben zabálni kezdjük a pizzákat. Nem kerüli el a figyelmem a jobbomon ülő Jimin csendessége, aki pindurit üveges szemekkel lesi a képernyőt, mint aki teljesen a gondolataiba van temetkezve. Talán éppen az jár a fejében, amit mondtam neki.

A film negyedénél már elfogy a kaja és kimegyek innivalóért a konyhába, mert az idióta haverom azt nem hozott volna, én meg már vattát köpök, persze ezzel a két Park sincs másképp. A kisebbik is magához tér és lelkesen kommentálja az ezerszer látott film jeleneteit, amiért legszívesebben leütném őt. A múltkor bezzeg a Titanicon olyan csendben volt, hogy csak na, pedig akkor pont az volt a célom, hogy halljam a gondolatait.

A hülye fejemmel megint nem gondolkoztam, mikor belementem, hogy ezt a filmet nézzük meg, hisz a vége a filmtörténelem legszomorúbb jeleneteit foglalja magában a számomra. A példaképem halálát, akit imádok. Minden alkalommal bömbölök, mikor látom, ettől pedig nyilván ez az alkalom sem különbözik. A könnyeim folynak, az orrom be van dugulva és próbálok nem hangosan felzokogni, mikor valamit megérzek a jobb combom mellett lévő kezemen. Ahogy lenézek, Jimin apró kacsóját látom meg, ahogy simogatja kézfejem, majd óvatosan tenyerem alá csúsztatja sajátját és összefűzi ujjainkat, szemét le nem véve a filmről. Ő most... vigasztal engem? A szívem dübörögni kezd a mellkasomban, gyomrom görcsbe rándul és életemben először nem érdekel a film, ami az egyik kedvencem, mert Park Jimin látva rajtam, hogy kissé megviselnek a történtek, képes vigaszt nyújtani.

Nehéz erre más magyarázatot találni mint az, hogy talán már neki sem vagyok közömbös, bárhogy is titkolja vagy nyomja el magában az érzéseit. Hüvelykujjammal most én simogatom meg a kézfején lévő puha bőrt, mintha megköszönném szívességét.

Chan a film végére elalszik a kanapén, félig lefolyva arról, mi pedig csendben, szavak nélkül értjük egymást Jiminnel és a szobájába osonunk, ahol még az ajtóban állva váltunk egy hosszú csókot.

-Itt alszol? - kérdezi, mikor nagy sajnálatomra elválunk egymástól.

-Itt aludjak? - emelem meg egyik szemöldökömet, élcelődve a szőkeséggel.

-Ne szórakozz Jeon! Ha akarsz maradsz, ha nem, akkor meg menj! - orrol meg rám egyből, majd kis dulifuli módjára elhagyja a szobát.

Vigyorogva ugrom az ágyába és rakom tarkóm alá kezeim, miközben a szobája plafonját vizslatom. Orromba bekúszik Jimin finom illata, mely ágyneműjéből árad és olyan szinten nagy hatással van rám, hogy már majdnem elalszok, amikor valami anyag landol a fejemen, amit elhúzva, a szoba morgó tulajdonosát látom meg az ajtóban, a cipőmmel a kezében, amit azért hoz be, hogy Chan azt higgye hazamentem, ha véletlenül hamarabb kel, mint én.

-Kifelé az ágyamból a koszos gönceiddel és vedd át ezeket a ruhákat!

-Igenis Morci ezredes! - szalutálok felpattanva és haptákba vágva magam.

-Morci a segged! - dünnyögi orra alatt, levágja a surranóim az ajtaja mellé, majd bebújik az ágyikójába és durcásan hátat fordít nekem. Visszafojtom a nevetésemet, de a vigyoromat nem tudom eltüntetni, ezt pedig Jimin is érzékeli valahogy. - Te jó ég Jeon, ide érzem, ahogy fülig ér a szád! - rivall rám. Kuncogva mögé bújok és szorosan neki préselem magam, aztán nyakába csókolok.

-Kis házsártos! - suttogom fülébe.

-Házsártos a hülye fejed! - csattan fel és próbál megfordulni, de olyan erősen fogom le kezeit karjaimmal és lábait a sajátjaimmal, ezzel testét teljesen az enyémhez préselve, hogy esélye sincsen. Jimin viszont nem adja fel és addig ficánkol, míg az egyik lába kiszabadul szorításomból, jól meglendíti és belesarkal a sípcsontomba. Feljajdulva eresztem el, hogy a sajgó ponthoz nyúljak és dörzsölni kezdjem.

-Au! - szisszenek fel. - Ez fáj! Kérek egy gyógypuszit! - mutatok ajkaimra és csücsöríteni kezdek.

- Azt lesheted és megérdemelted, mert egy seggfej vagy! - zsémbeskedik tovább. Nem értem, hova fér ennyi szeszélyesség a törpi testébe?!

-Valld be Jiminie! Kedveled ezt a seggfejet! - mutatok magamra öntelten, de tudom, ezzel most kockázatot vállalok, mégha poén is az egész.

-Csak szeretnéd! - horkant fel, de ajkain mosoly játszik, ezért biztos vagyok benne, hogy igenis kedvel engem, mégha nem is vallja be. - Most pedig fogd be és ölelj át, mert nagyon álmos vagyok! - adja ki a parancsot, aranyosan beleásítva a mondandójába, majd fejét mellkasomba nyomja és szinte azonnal szuszogni kezd.

Hát én mindjárt megzabálom ezt a fiút, komolyan mondom. Ráadásul még sosem aludtunk együtt anélkül, hogy szexeltünk volna. Basszus, Jimin talán tényleg kedvel engem, mármint úgy igazán.

Szóval...(önpromó😪)
Kiraktam az új ff-em prológusát és nagyra értékelném ha belekukkantana, aki még nem tette meg, aztán elmondaná, mi a véleménye róla...😅

Más részről pedig változni látszik a párosunk kapcsolata...🤔

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤