Meg tudsz szerezni?

Életképek/2

Jimin

A harmadik kör vodkám után kezd a görcs alábbhagyni a gyomromban, azonban a jó kedv nem akar megtalálni. Tovább feszélyez Jungkook jelenléte is, amitől egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni. Szakítottunk, nem vagyunk már egy pár, akkor meg mégis mi a francot keresünk egymás mellett?

Ő látszólag nagyon jól érzi magát, még nevetgélni is van kedve, amit Hoseok idéz elő, sőt, mindenki nevetgél, kivéve engem. Senki nem foglalkozik azzal, nekem mennyire rossz?

Megelégelem az egészet. A pia nem segít, talán még ront is a helyzeten, és még nyomorultabbnak érzem magam, hogy ez a rohadt kapcsolat és Jungkook csak nekem volt annyira fontos, hogy teljesen tönkre tegyen a hiánya. Zaklatottan pattanok fel a székről, ami majdhogynem fel is borul a hirtelenségem miatt, míg mindenki más csak értetlenül figyel, mégis mi bajom van, azonban én egy pillanattal tovább sem vagyok hajlandó itt maradni, így meg sem várom, megkérdezzék mi történt, hanem fogom magam és sietve elhagyom a helyet. Hányingerem van, viszont van egy sejtésem, nem a megivott alkohol mennyiségtől, hisz nem ittam annyit és jól bírom a piát, hanem az egész helyzettől, de leginkább magamtól. Attól, mennyire szánalmas vagyok és nem tudok felül kerekedni a keserűségen, ami szinte teljesen átveszi a hatalmat felettem.

Gyalog indulok meg hazafelé, hiába van sötét és hideg, mivel a bárban hagytam a kabátomat is, abban pedig benne volt a bérletem és a pénzem is, a házkulcsom szintén, viszont nagyobb a büszkeségem, minthogy visszamenjek azért, inkább az utcán fagyok szarrá. Dideregve, magamat átölelve sétálok hazafelé, abban reménykedve, legalább legjobb barátomnak lesz annyi esze, hogy utánam hozza a cuccaimat. Nem jutok azonban messze a kocsmától, mikor lelassít mellettem egy autó és leengedi anyósülés felőli ablakát.

-Nem vagyok kurva! - morgom azonnal, a jármű felé sem pillantva, csakhogy idejében tisztázzam a helyzetet, de a sofőr nem zavartatva magát, tovább gurul mellettem. - Mit nem értesz azon, hogy nem baszok pénzért? - fordulok felé ingerülten. Ma már pont elég szart kaptam, semmi kedvem továbbra is azt nyelni.

-Szállj be, Jimin! - parancsol rám egy felettébb ismerős hang, mire megtorpanok. Jungkook az egy ismeretlen autóban. Vett egyet, amíg külön voltunk, vagy mi?

-Nincs kedvem - térek magamhoz, majd újra elindulok a járdán. Tudom mi következik akkor, ha beülök... Szakít velem, végleg...

-Nem kedv kérdése! - hallom meg picit ingerültebb hangját, de nem állok meg, továbbra is célegyenesen haladok hazafelé. - A francba is! - fékez le, aztán kiugrik a kocsiból és mellém siet, majd a kabátom a vállamra teríti. - Megtennéd, hogy egyszer az életben ne legyél ilyen kibaszott makacs? - kérdezi felpaprikázva, mire csak lehajtom a fejemet. Nem akarok ilyen lenni, de hiába, ez vagyok én. Eddig szerette az önfejűségem... - Gyere, hazaviszlek.

Kedvetlenül indulok meg a még mindig idegen autó felé, aminek ajtaját ki is nyitja nekem a fiú, aztán megvárja míg beszállok és bezárja utánam. Ezt követően átsétál a jármű előtt a vezető felőli oldalra, hogy elfoglalja helyét. Beköti magát a biztonsági övvel, aztán várakozóan rám tekint, mire sóhajtva és szemeim forgatva leutánzom tettét. Csak ezután hajlandó elindulni. Út közben bekapcsolja a fűtést, amitől lassan elkezdenek felengedni megfagyott testrészeim.

-Hé, nem erre kell menni! - szólok a fiúra, aki rohadtul nem az otthonom irányába halad.

-De, pontosan erre kell! - mondja teljesen nyugodtan, egyáltalán nem zavartatva magát.

Ahogy jobban körülnézek, akkor tűnik fel, hogy Jungkook haza visz, mármint az ő házába, ahol eddig vele éltem. Ahogy egyre közeledünk, úgy lesz a hangulatom is letargikusabb. Nem értem mit akar. A legjobb amire gondolni tudok, hogy azt akarja a maradék cuccomat is szedjem össze és végre tűnjek el az életéből.