Meg tudsz szerezni?

Negyvenedik fejezet

Jimin

Hosszú percek óta csendben ülünk Hobival a tánc terem padlóján és igyekszem feldolgozni a hallottakat, miszerint a legjobb barátom csókolózott a bátyámmal.

-Mondj már valamit! - löki meg türelmetlenül a lábamat a sajátjával a vörös, de nekem csak egy valami jár a fejemben.

-Bárcsak láthattam volna a fejét! - szólalok meg áhítozva. A nagy heteró Park Chanyeol smárolt egy férfival! - Milyen arcot vágott? Meglepődött? Megijedt? Esetleg sírt? Istenem, mondd, hogy sírt! - pattogok izgatottan, mint a nikkel bolha.

-Nem sírt! - rázza a fejét. - De szerintem nagyon kiakadt! Reggel összefutottunk és a szemembe sem bírt nézni! - húzza el a száját, mintha bánná a dolgot.

-Bánt téged? Milyen volt a csók?

-Hát bánt, mert csak egy csók volt, részegek voltunk és játszottunk. Nem én tehetek róla... A csók meg, jó volt. A tesód jól csókol! - bólogat.

-Blöh. - öklendezek erőltetetten.

-Ne csináld már! - csattan fel nevetve és meg is lök, amire meg kell támaszkodom, hogy ne boruljak el, mire én is felkacagok. - Azt hittem ki fogsz bukni... - jegyzi meg halkan.

-Dehogy! - legyintek. - Csak azt bánom, hogy nem láthattam a fejét!

-Ő kibukott.

-Beszélned kellene vele. - tanácsolom.

-Kellene, de reggel sem volt hajlandó mégcsak rám se nézni. - lehajtja fejét és ujjait kezdi birizgálni.

-Hobi!

-Hm?

-Élvezted? A csókot.

-Nem. Mármint nem úgy. - javítja ki magát gyorsan. - Mint mondtam Chan jól csókol, de nem vagyok meleg, ahogy ő sem és különben is Haru tetszik.

-Haru? - hirtelen el kell gondolkodnom ki is az, de kezd derengeni egy szőke hajú lány tegnapról.

-Aha, aki bemutatkozott nektek, tudod! - bólintok. - Éjjel szexeltünk és elhívtam randizni, de csak a thai nyaralás után.

-Az király! Nagyon örülök neki, de tényleg! - veregetem meg lazán a hátát. - Figyelj... Ha gondolod beszélek én Channal.

-Nem kell, majd én. Nem akarom, hogy félre értsen valamit és azt sem, hogy Thaiföldön egy hétig kínos legyen köztünk a hangulat. - rázza meg a fejét. Az tényleg nem lenne szerencsés, mivel számítok a barátomra, hogy elvonja egy kicsit Chan figyelmét és ellehetünk Jungkookkal.

-Jó, de azt nem tudom megígérni, hogy nem fogom szivatni vele! - emelem fel mutató ujjam, miközben huncut mosolyt villantok.

-Nem is vártam mást tőled! - forgatja meg szemeit. - Csak ne tedd rosszabbá a helyzetet, kérlek!

-Megpróbálom. - bólintok rá, de akkor is muszáj lesz valahogy céloznom arra Channak, hogy bizony tudom a kis titkát, miszerint egy férfival csókolózott, aki mégcsak nem is az a Baekhyun gyerek, akiért úgy odavan!

Este érek haza és eléggé csendes a lakás, ami megnyugtat, mert valahogy nem akarok Jungkook szeme elé kerülni. Tudom, hogy magyarázatot követelne, viszont én azt nem tudok neki adni. Bekattantam és nem tudom mit felelhetnék neki. Kicsit szégyellem magam, mert azt mondtam neki, hogy bízom benne és tényleg bízom, csak nem tudom kezelni az ilyen hülye helyzeteket, amikor az érzések szóba jönnek. Olyan kínos és kellemetlen az egész számomra.

Chanyeol szobája előtt megállok és az ajtóra tapasztom a fülemet, de onnan sem jön ki semmilyen zaj. Mi van ezekkel? Mégnyugodtabban megyek a szobámba, de ahogy belépek, a szar is megáll bennem.

-Aztakurvafaszomgeci! - kapok a szívemhez. - Hobbid, hogy állandóan a szívfaszt hozod rám? - förmedek Jungkookra, majd bezárom a szobám ajtaját. - Mit keresel itt?

-Beszélnünk kell. - mondja kemény tekintettel. - Hajlandó vagy elmondani mi ütött beléd?

-Nem ütött belém semmi! - rázom meg a fejemet és kitúrom az ágyamból a pizsamámat, hogy elhúzhassak fürdeni.

-Aha, azért lettél ilyen távolság tartó! - feleli gúnyosan. - Jimin, én csináltam vagy mondtam valamit? - megfogja a csuklómat, de nem szorít rá, csak a figyelmemet akarja vele felkelteni. Mély levegőt veszek és egy hatalmas sóhajtás keretében kifújom azt.

-Nem Jungkook, csak... - zavarodottan sütöm le a szemeim, aztán hirtelen megemelem a fejem és magamra erőltetek egy pici mosolyt. - Nincs semmi csak nem tudtam aludni és nem akartalak zavarni éjjel. Fáradt voltam és azért viselkedtem úgy! - próbálom meggyőzni őt, de nem úgy néz ki, mint aki hisz nekem.

-Miért hazudsz állandóan? Olyan nehéz lenne elmondani az igazat? - mondja indulatosan, szemeiből pedig süt a csalódottság.

-Ez... az igazság. - motyogom.

-Csak azt szeretném, hogy megnyílj nekem Jimin! Azt mondtad bízol bennem, mégsem osztassz meg velem semmit! - emeli meg kissé a hangját és az ágyról is felpattan. A szobában tapogatni lehet a feszültséget. Igaza van, nem mondok neki semmit, de megérthetné, hogy mennyire nehéz nekem, amit közlök is vele. - De honnan tudhatnám, ha nem mondassz semmit? Nem tartassz a barátodnak? Fogadjunk Hoseoknak simán elmondassz mindent! - egyre idegesebb és ez rám is átragad.

-Ne keverd bele, ő teljesen más!

-Miért más? Én is a barátod vagyok nem? - egyel közelebb lép, mire én hátrálok. Te több vagy attól Jungkookie, sokkal több.

-Ő régóta a legjobb barátom Jungkook, természetes, hogy nyíltabb vagyok vele! Sok mindent éltünk meg együtt, de képzeld még vele sem tudok mindig beszélni az érzéseimről, mert utálok oké? Utálom, hogy bizonytalan vagyok és azt is, hogy egy rossz szóval meg tudsz bántani annyira, hogy állandóan azon kattogjak! - dacosan meredek a szemeibe és fortyog bennem a düh. Mérges vagyok magamra, rá és még a hülye szekrényre is mögöttem.

-Mivel bántottalak meg? - halkul el és még egyet lép felém. - Mit mondtam?

-Nem mondtál semmi rosszat Jungkook. Én reagáltam túl. - lehajtom a fejem és a lábfejeim kezdem tanulmányozni. Mindig ilyen tömzsik voltak a lábujjaim is?

-A Chanos dolog? Hogy engem jobban védene mint téged? Ez a baj? - hirtelen teszi kezét államra és felemeli a fejem, hogy a szemeibe kelljen néznem.

-Csak... nem akarom, hogy te is azt gondold, hogy érzéketlen vagyok... - suttogom kettőnk közé.

-Én nem gondolom azt! - vágja rá rögtön. - Jimin, én nem gondolom azt! - ismétli el, hogy nyomatékosítsa. - Tudom, te nem vagy olyan érzékeny, de nekem ez tetszik! Én sze... - kíváncsian emelem meg szemöldökeimet, de nem folytatja rögtön. - Szerintem ez tesz különlegessé. - süti le a szemeit megszeppenve. Hosszú percek telnek el zavarba ejtő csendességben.

-Ömm... Itt maradsz? - muszáj megtörnöm valamivel ezt a kellemetlen szituációt.

-Akarod? - emeli rám tekintetét.

-Hát... aha. - vakargatom meg zavartan a fülem tövét, ő elmosolyodik és bólint egyet.

Mint akit puskából lőttek ki, úgy rohanok ki a szobából, át a fürdőbe, menekülve a kellemetlen és kínos helyzet elől. Ez rohadt gáz volt és már csak az emlékébe is belepirulok, ezúttal igaziból. Ahogy a tükör elé állok, a vörös fejemmel találkozom, ami nagyon nem tetszik nekem, mert én kipirulni csak a tánctól, szextől, esetleg a piától vagyok hajlandó, nem az ilyen buzis, érzelgős pillanatoktól.

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤