Meg tudsz szerezni?

Hatvanadik fejezet

Jimin

Hazaérve, az első napokban nem találtam a helyemet és Jungkookkal is olyan fura volt minden, de mostanra sikerült kizárnom a nyaraláson történteket és igyekszem előre tekinteni, habár érzem, hogy nincs minden rendben velem és kikívánkozik valami, de elnyomom magamban, mert tudom, így lesz a legjobb. Munkában semmi különös nem történt, habár Shownu eléggé érdekesen néz rám. Mintha akarna valamit, de mégsem mond semmit, csak bámul.

-Valami baj van? - szólítom meg, miközben a papírokat rendezgetem a púlt alatt, ő pedig ismét elgondolkodva mered rám. - Van valami az arcomon? - nyúlok az említett testrészemhez.

-...Nem, csak azon gondolkodom, hogy... - vakargatja meg tarkóját zavarba jőve, amivel ismét összezavar. - Jimin, eljönnél velem randizni?

-Hogy mi? - döbbenek le és még a kezeim közül is kicsúsznak a papírok, de szerencsére nem sok volt nálam, így gyorsan összekapkodom azokat, majd erőt veszek magamon és felnézek rá. - Mi van Jinával?

-Szakítottunk. Nem egészen olyan volt, mint ahogy azt hittem. - lép közelebb a pulthoz és reménykedve pislog rám.

-Figyelj, értékelem, hogy elhívsz meg minden, de ha csak Jinát akarod idegesíteni...

-Nem miatta! Esküszöm! - szólal fel és még a jobb kezét is a szívére teszi.

-Engedd, hogy befejezzem. - legyintem le. - Szóval, ha idegesíteni akarod, akkor én benne vagyok! - vigyorodom el pimaszul, amit ő is tesz utánam.

Nem beszélünk meg semmi komolyat, csak annyit, hogy majd visszatérünk a dologra. Amint viszont eltűnik a szemeim elől, hogy az éppen érkező páciensét kezelje, a vigyor is lehervad arcomról. Az egyik felem most ujjong, hogy végre megszerezhetem Shownut, hiszen ez volt a tervem alig egy hónapja, viszont másik felem nagyon nem boldog, sőt, bűntudatom van és csak Jungkook jut eszembe, aki ezt előidézheti bennem. Mély levegőt veszek és igyekszem megfeledkezni a maró érzésről, amely elárasztja a belsőmet. Sosem tapasztaltam még ilyet, most sem akartam, mégis itt van és nem hagy nyugodni.

Munka után hazamegyek, hogy kicsit rendbe szedjem magam, aztán majd Hoseokkal menjek a Tracey's-be. Ahogy benyitok a lakásba, testvérem és Jungkook hangja tölti meg a teret, ami miatt a gyomrom kissé összeugrik és eszemben sincs a nappaliba menni, de drága bátyám ezt másképp gondolja.

-Jimin, te vagy az? - kiabál a nagyfülű.

-Nem, a szomszéd! - szólok vissza szarkasztikusan, majd a fürdőbe megyek, hogy könnyítsek magamon.

-Gyere már ide! - hallom újra a hangját.

-Várjál már baszd meg, hagy hugyozzak már! - ordítom vissza csurgatás közben.

Amint kész vagyok, lehúzom a vécét, majd kezet is mosok és rendbe is szedem magam a tükörben. Valahogy izgalommal tölt el az, hogy Jungkook is itt van és nem akarom, hogy leamortizálva lásson, habár úgyis látott már rosszabb állapotban is. Vizes kézzel túrok bele hajamba, mitől az kissé nedves lesz, de csak így tudom helyre rakni a rakoncátlankodó tincseket.

-Mit akarsz? - lépek be a nappaliba és egyáltalán nem nézek a fekete hajúra, mert Shownu és a randi miatt, megint erős bűntudat lesz úrra rajtam.

-Kivinnéd ezt a tányért és hoznál nekünk vizet? - nyomja a kezembe a piszkos tárgyat, a kanapén a seggét meresztő Dumbó, mire csak a szememet meresztem. Most komolyan ezért kellett ide jönnöm?

-Persze! - mondom negédesen, mivel eszembe jut valami, aztán el is hagyom a helyiséget, hogy a konyhába menjek.

Berakom a tányért a mosogatóba, majd egy széket elvéve az ebédlő asztaltól, a szekrény elé teszem és felállok rá, hogy levegyem a tetejéről az üveg kancsót, amiben a limonádét szoktam csinálni, viszont olykor más célokra is lehet használni. Lemászok a székről és vissza is rakom a helyére, majd a kancsót a csap alá tartom és félig megtöltöm azt, majd elindulok drága, egyetlen bátyám felé. Megállok mellette, felé emelem a kancsót és a fejére öntöm az abban lötyögő vizet.

-Mi a fasz? - ugrik fel azonnal a kanapéról, teljesen elázott hajjal és felsővel. - Te normális vagy, baszd meg? - ordít rám, de nem ijeszt meg, éppen ellenkezőleg, inkább szórakoztat. Most először pillantok Jungkookra, aki szintén kuncog az orra alatt.

-Mert? Nem vizet kértél? - nevetek fel rajta.

-De nem így, bassza meg! - csattan fel újra.

-Mit nyekeregsz? - forgatom meg a szemeim unottan. - Csak öltözz át és kész.

-A kanapé is csurom víz, te nagyokos! - mutat a tárgy felé.

-Nagy cucc, majd megszárad! - legyintek felé. - Most megyek átöltözök, aztán Hobival találkozom, vagy te is kérsz vizet, Jungkook? - pillantok felé huncutul.

-Nem, én jó vagyok, köszi! - emeli fel kezeit és tenyereit felém fordítja védekezőleg.

Kurtán bólintok egyet és a még mindig hőbörgő testvérem felé pillantok, akin elmosolyodom és sokkal jobb kedvvel megyek a szobámba, mint, amilyen eddig volt. A kocsmába érve azonnal elfoglalom helyem annál az asztalnál, ahol mindig ülünk, majd rendelek is egy sört.

-Na csá, bocs, hogy késtem! - huppan be elém legjobb barátom. - Mondjad, mi van?

-Shownu randira hívott! - nyögöm ki azonnal, mert felesleges lenne húzni az időt és azért hívtam ide Hoseokot, hogy megbeszéljem ezt valakivel.

-De ugye nemet mondtál?! - hörren fel, miután feldolgozza az információt.

-Hát... - mosolyodom el kínosan és a tarkómra teszem a jobb kezemet, hogy ott vezessem le a feszültséget, ugyanis Hobi eléggé mérgesen vizslat, amivel őszintén meglep.

-Jimin, ne csináld már! - szól rám dühösen. - Mi lesz Jungkookkal?

-Mi lenne? Haverok vagyunk! - ráncolom homlokom értetlenül, de persze, érzem a keserűséget a számban, ami éppenséggel nem a sör miatt van.

-Befejeznéd ezt végre? - sóhajt fel és az orrnyergét kezdi dörzsölni. - Unom már ezt a dumát.

-Én is unom Hobi, úgyhogy akár hanygolhatnánk is! - bólintok.

-De miért nem vagy képes bevallani, hogy szereted őt? - emeli meg a hangját számonkérően, de én nyugodt maradok.

-Hoseokkie... - ejtem ki nevének ezt a formáját, amit csakis akkor használok, amikor tényleg nagyon felhúz valamivel és aminek már a fele sem tréfa. Meglepve is kapja rám elkalandozott tekintetét beceneve miatt és várja, hogy folytassam mondandóm. - Nagyon szeretlek téged, ezt te is tudod, de ha mégegyszer szóba hozod Jungkookot és azt, hogy szerelmes vagyok belé, esküszöm többet nem kereslek majd! - fenyegetem meg mutatóujjammal, de végig higgadt maradok, mitől hatásosabb lesz a dolog.

-...Rendben. Befogom a pofám. - mondja, de közben mérgesen grimaszol és duzzogva teszi karba kezeit.

-Végre! - emelem a plafonra a tekintetem, hogy hálát adjak az égnek. - Szóval, akkor, szerinted mit csináljak?

-Miért akarsz randizni? Sosem randizol! - méreget kíváncsian.

-Talán itt az ideje, hogy elkezdjem! - jelentem ki.

-Akkor miért nem Ju... - kérdezné, de időben közbe szólok.

-Hogy? - hallgattatom el egy pillantásommal, amivel talán még gyilkolni is lehetne.

-Semmi. - kapja fel a vizet újra.

Tudom, azt akarja kérdezni, miért nem Jungkookkal megyek randizni, de erre egyszerű a válasz. Mert Kook jobbat érdemel tőlem és semmiképp nem akarom őt elveszíteni azért, mert megutál, mialatt együtt vagyunk, ezért megyek el Shownuval és két legyet ütök egy csapásra. Jinát is fel tudom vele idegesíteni és Jungkookot is el tudom felejteni, mert muszáj ezt tennem. Ő és én, sosem lesz mi.

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤