Anabell Potter története

Part 21 - ''Demetoidok''

A tányérokat mosogatva unottan meredtem a fehér tárgyra, miközben éreztem, hogy egy izzadság csepp végig gördül a homlokomon. Meleg nyári késő délután volt, amihez a forró víz, amiben éppen a kezemet áztattam nem segített. Fejben a tegnap esti történteken agyaltam, amikor Harry rákérdezett, hogy miért bújom állandóan a hatodikos bájitaltankönyvem, amikor már nem sokára hetedikes leszek. Nem akartam elmondani neki, hogy tele van mindenféle varázslattal, és segítséggel, így végül csak annyit mondtam, hogy az egyik kedvenc könyvem... ami végül is nem is volt hazugság. Valamiért nem tudtam neki beszámolni a Félvér Hercegről egyelőre. Személyesnek éreztem.

- Igyekezhetnél jobban! – morogta Petunia néni elhaladva mellettem. – Dudlus nemsokára hazaérhet, és szeretnék neki felszolgálni egy kis pitét, biztos jól fog neki esni!

- És emiatt miért kell jobban igyekeznem? – vontam fel a szemöldököm a lóarcú nagynénim felé fordulva.

- Azért, mert az elmosott tányérról szeretnék neki felszolgálni, te buta! – emelte fel éles hangját, mire a szememet forgatva visszafordultam az edényekhez.

- Mintha még nem evett volna eleget az a hájas disznó... - morogtam az orrom alatt.

- Mit mondtál? – visította Petunia néni, mire az ajkamba haraptam. Ó, a francba, miért nem bírom befogni...

Pont, amikor már szóra nyitottam volna a számat, hogy valamit kitaláljak a védelmemre, megszólalt a csengő.

- Ó, biztos Dudlus az! – tapsolt egyet Petunia néni, majd elindult a bejárati felé, megfeledkezve rólam. – Dudlus! Dudluskám, mi bajod? Vernon! Vernon! *

Vernon bácsi lépteit hallva arra következtettem, hogy szinte azonnal ott is termett felesége mellett.

- Rosszul van, Vernon! *

- Mi a baj, fiam? Mi történt? Mrs. Polkiss külföldi teát itatott veled? *

- Hogyne, teát... – horkantottam fel, miközben megtöröltem a kezem, és én is elindultam a bejárati ajtóhoz megnézni, hogy mi baja van Dudley-nak.

- Ki bántott, fiam? Mondd meg a nevét! Megkapja a magáét, ne félj! *

Biztos részeg.

Ahogy kiértem az előszobába, és megláttam, hogy Harry vállára van nehezkedve, elhúztam a szám. Valamiért furcsa érzés kezdett rám törni. Valami nincs rendben.

- Csitt! Mondani akar valamit, Vernon! Mondd bátran, Dudlus! * – bíztatta az anyja Dudley-t, miközben én homlok ráncolva figyeltem, hogy Harry hogyan próbál mellettünk elosonni. A fejemet rázva, már előre tudtam mi lesz Dudley válasza.

- Ő. *

- Mit csináltál a fiammal? * – kérdezte remegő hangon Petunia néni.

- Semmit * – felelte röviden Harry, mire én nehezen tudtam csak visszatartani, hogy ne csapjam magam homlokon.

- Mit csinált veled, Dudlus? * – fordult Petunia néni a fiához. – Talán... azt csinálta, kis drágám? Használta az izéjét? * – Dudley lassan, remegő fejjel rábólintott. Döbbenten fordultam Harry felé, aki viszont vörösödni kezdett a dühtől.

- Nem igaz! Nem csináltam vele semmit. Nem én voltam, hanem... * – abban a pillanatban egy kuvik röppent be a nyitva hagyott konyha ablakon, majd egy levelet dobott le Harry lába elé.

- Nem jó érzésem van – szóltam összefonva a karom a mellkasom előtt.

- Már megint baglyok! Nem tűrök több baglyot a házamban! * – csattant fel Vernon bácsi, majd odasietett az ablakhoz, hogy bezárhassa.