Anabell Potter története

Part 14 - Könyvtár

- Ha nem hatnak magára a pontok, akkor szólok Dumbledore igazgató úrnak arról, hogy maga részeg és megemlítem nekik a Weasley ikreket is, hisz... biztos vagyok benne, hogy ők tehetnek az ügyről - mondta szikrázó szemekkel.

- Rendben - feleltem tettetett nyugalommal. - Elnézést a szemtelenségért, de van is valami bizonyítéka az ellen, hogy Fred és George tettek bármit is? - kérdeztem kirántva a karom a szorításából, és amikor nem válaszolt azonnal, ismét megszólaltam. - Ó, Blaise már biztosan vár - néztem a képzeletbeli órámra. - Ha megbocsát, Professzor...

- Nem! Nem bocsá... - rántott meg ismét a karomnál fogva, ami miatt ezúttal megbotlottam és a mellkasának estem. Piton megtartott, hogy ne essek el, és magához szorított, miközben én lassan felnéztem rá. Nem tudom mi ütött belém, talán a sok alkohol tehet róla, de abban a pillanatban mindenről megfeledkeztem és csak azt realizáltam, hogy csupán pár centi van közöttünk. Belenéztem Piton szemébe, aki kissé ijedten nézett rám vissza, majd lassan lehunyva a szemem közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.

Piton megfeszült és egyből elhúzódott tőlem. Döbbenten meredt rám, majd amikor meglátta, hogy hogyan is nézek rá, ezúttal ő hajolt le hozzám és csapott le az ajkaimra, miközben egyik kezével átkarolta a derekamat, másikkal pedig megérintette az arcom. Nem ez volt az első csókom, így feltüzelve karoltam át őt, és mélyítettem el a csókunkat, miközben Piton a hátam mögötti falnak tolt. Amikor neki ütköztem a felnyögtem a csókunkba, és a lábamat felemelve a törzse köré fontam, hogy még közelebb húzhassam magamhoz. Akartam őt és nem törődtem semmi mással. Lejjebb csúsztattam a kezemet a tarkóján, majd végig simítottam a mellkasán, és már a talárja felső gombjához tartottam az ujjaimmal, amikor hirtelen ellépett tőlem. Látszólag nehezen szedte a levegőt, és a mindig sápadt arca most rózsaszínes árnyalatot öltött fel, a szemei pedig szikrákat szórtak.

- Még egyszer ezt ne csinálja... - nézett rám dühtől eltorzult arccal és fenyegetően felmutatta a mutatóujját. - Én a tanára vagyok! - Elkerekedett szemekkel meredtem rá, miközben szépen lassan realizáltam, hogy mit is tettem. Megcsókoltam a tanáromat!

- Úristen - takartam el az arcom szégyenemben. - Elnézést... bocsánat... úristen, elnézést! - motyogtam összeszedetlenül, miközben próbáltam nem a tanár szemébe nézni, és amilyen gyorsan csak tudtam elsiettem onnan. Hátra sem akartam nézni, csak siettem a magas sarkú cipőmben, ahogy csak a lábam bírta, és próbáltam nem a történtekre gondolni. Nem. Ez biztos nem történt meg. Ez nem lehetséges!

Merlin szakállára, de hát visszacsókolt!

- Anabell! - megtorpantam a nevem hallatán és ijedten fordultam vissza. Amikor megláttam, hogy Blaise tart felém megkönnyebbülten eresztettem le a vállam, és magamra erőltettem egy mosolyt. - Hol voltál eddig? - kérdezte kissé tántorogva az alkoholtól.

- Ó, én csak... a mosdóban. Aztán összefutottam... Hermionéval és váltottunk pár szót - mondtam rögtönözve.

- Tényleg? Pedig ahogy eljöttem ő a teremben volt - vonta fel a szemöldökét Blaise.

- Igen, elkísért a mosdóhoz, aztán visszament - mondtam, miközben próbáltam rezzenéstelen arccal nézni rá. Blaise megvonta a vállát, majd közelebb lépett hozzám. Értetlenül néztem a srácra, majd lassan realizáltam, hogy mit is akar. Együtt jöttünk a bálra, te buta, még szép, hogy akar valamit tőled.

Lehunytam a szemem ahogy Blaise közelebb hajolt hozzám, majd hagytam, hogy elcsattanjon az első csókunk. Magához húzott és átkarolta a derekamat, miközben lassan elmélyítette a csókunkat. Végig simítottam a mellkasán, majd próbáltam kikapcsolni az agyam. Piton jobban csókol. A gondolattól felpattant a szemem és gyorsan elléptem Blaise-től, mire ő értetlenül meredt rám.