Anabell Potter története

Part 25 - Tizenhét

- BOLDOG SZÜLINAPOT, BELL! – hallottam hirtelen egy kiabálást, valahol a fejemben, mintha csak álmodnák, majd amikor két testet éreztem magamon, mintha valakik rám ugrottak volna, felnyögtem, és kinyitottam a szemem. Fred és George rám vetették magukat.

- Köszönöm, fiúk – nyögtem alattuk, miközben próbáltam legalább a kezemet kiszedni alóluk. – Ez gyönyörű reggeli ébresztő volt.

- Gyere, anya a kedvencedet csinálta reggelire! – mondta George, és lassan felkeltek rólam, majd megragadva a két karomat teli erőből kihúztak az ágyból.

- De hoppanálva! – vigyorgott Fred.

- Hoppa... tényleg! Már hoppanálhatok! – csillant meg a szemem.

- Na gyerünk! Menni fog! – bíztatott George.

- Csináljuk egyszerre...

- De fiúk – szólaltam fel homlok ráncolva, mire kérdőn néztek rám. – Először nem ártana átöltöznöm – mutattam a hálóingemre, mire a fiúk nevetésbe törtek ki, és egy pukkanással dehoppanáltak a szobájukba, hogy megvárják, amíg átöltözök.

Kinyújtózkodva a ládámhoz sétáltam, és kutatni kezdtem valami ruha után. Az egyetlen csinosnak mondható ruhadarabom, amit még tavaly vettem az Abszol úton még csak egyszer volt rajtam, így végül úgy döntöttem, hogy azt veszem fel. Sóhajtva egyet, levetkőztem, majd magamra húztam a krém színű, fátylas hatású ruhát, amit kis zöld levelek és sárga virágok mintáztak. Megigazítottam a könyökömig érő ujját, miközben fejben a hozzá passzoló cipőn gondolkodtam.

Az U kivágású ruha igazán jól állt nekem, és egyáltalán nem volt kihívó, mivel majdnem a térdemig ért. Végül felvettem egy hozzá passzoló fekete mokaszint, és már kész is voltam. A hajamat csupán megfésültem, hagytam, hogy a hullámos fürtjeim szabadon legyenek, az arcomat pedig megmostam hideg vízzel, hogy frissebbnek tűnjek, és ne látszódjon, hogy kábé tíz perce költöttek fel.

Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam. Lehunytam a szemem, és elképzeltem magam előtt a célt, ahová hoppanálni szeretnék, majd minden erőmet bevetve kissé elrugaszkodtam a talajtól, óvatosan megpördültem, majd a következő pillanatban pedig éreztem a hoppanálással járó nyomást. Amikor kinyitottam a szemem már a konyhában voltam, és ahogy az ikrek hoppanálását, az enyém is egy pukkanással járt. Látszólag már mindenki hozzá volt szokva a fiúkhoz, így senki sem ugrott fel az ijedtségtől. Amikor minden szempár rám szegeződött mindenki felpattant, és tapsban törtek ki, majd sorban jöttek hozzám felköszönteni. Hermione, Ron, Harry, Ginny, Mrs. Weasley, Mr. Weasley és Sirius külön-külön megölelgettek, Mrs. Weasley pedig az arcomon is végig simított szokásos módon. Ezután az ikrek is megjelentek, akik szintén megöleltek.

- A kedvencedet csináltam reggelire... banános fahéjas zabkását! – mutatott az asztalra. – De ha mégsem kívánnád, akkor van még sült kolbász, rántotta, füstölt hering, pirítós...

- Kitett magáért, mint mindig, Mrs. Weasley. Nagyon szépen köszönöm! – néztem rá hálásan, mire a nő meghatódva kihúzta előttem a széket, én pedig leülve azonnal szedni kezdtem a kedvenc reggelimből.

- Na, milyen érzés felnőttnek lenni? – vigyorgott rám Ron.

- Ugyanolyan, mint amikor tizenhat éves voltam – vontam meg a vállam barátságosan az öcsém legjobb barátjára mosolyogva.

- Most már varázsolhatsz iskolán kívül, hoppanálhatsz, szavazhatsz, és...

- Biztos vagyok benne, hogy az első dolog, ami megfordult a fejében az az, hogy szavazhat a varázsvilágban – forgatta a szemét Ron, Hermione hadarására, mire a lány sértődötten nézett vissza a vörös hajú fiúra.