Anabell Potter története

Part 17 - Borzasztó befejezés

Bagolypostával megérkezett az új bájitaltankönyvem, amit a kezemben tartottam, és elgondolkodva meredtem rá. A Félvér Herceg könyve túlságosan hozzám nőtt, nem volt szívem visszatéríteni, így végül úgy döntöttem, hogy kicserélem a két könyv borítóját, és az új könyvet a régi borítóval visszaadom Pitonnak, az új borítóval ellátott Félvér Herceg könyvét, pedig megtartom. Még sokat tanulhatok a titokzatos írótól, nem adhatom csakúgy vissza...

- Na, mi van? Nem indulunk? – állt fel Fred.

- Ja, de – ráztam meg a fejem, miközben Fred és George szórakozottan figyeltek engem, és vártak rám, hogy végre elindulhassunk a bájitaltanra. Látták, hogy mit művelek a két könyvvel, de nem kérdeztek rá. Tudták, hogy ha akartam volna, már rég tudnák.

***

Éppen Blaise-től búcsúztam el egy utolsó csókot nyomva a szájára vizsga előtt, mielőtt elindultam volna az évvégi bűbájtan vizsgámra. Már sokadszorra megbocsátottam neki a féltékenységi kitöréseit, és tudom, hogy próbál rajtuk javítani, így nem bántam meg a megbocsátást. Vizsga miatt kissé stresszeltem, így jól esett a közelsége, bár tudtam, hogy felvagyok készülve a tantárgyra. Ennek ellenére az ismerős gyomorgörcs megjelent, és számat elhúzva elindultam a folyosón, amíg Blaise az ellenkező irányba gyógynövénytan vizsgájára ment.

A folyosón haladva egyszer csak Harryvel találkoztam össze, akinek zavarodott arcát látva szélesen elmosolyodtam.

- Mi van, öcsi? – mosolyogtam rá.

- McGalagony azt mondta, hogy az utolsó próbára a családtagokat is meghívták... köztük az enyémet is – mondta motyogva, és értetlenül megvakarta a tarkóját. Mosolyomat nem tudva elrejteni csak megráztam a fejem, megveregettem Harry vállát, és szótlanul tovább mentem a kétségbeesett Harryt a folyosón hagyva. Fred és George szóltak nekem, hogy Bill és Mrs. Weasley eljön megnézni Harryt, aminek nagyon örültem, viszont megígértem, hogy meglepetés lesz, így nem mondtam semmit sem az öcsémnek. Alig vártam, hogy vizsga után csatlakozhassak hozzájuk a nagyterembe ebédre.

***

- Hölgyeim és uraim! Ezennel kezdetét veszi a Trimágus Tusa harmadik és egyben utolsó próbája! A verseny pillanatnyi állása a következő: Cedric Diggory és Harry Potter a Roxfort bajnokai nyolcvanöt-nyolcvanöt ponttal holtversenyben vezetik a mezőnyt! * - Mr. Bumfolt szavait óriási üdvrivalgás követte, köztük én, Fred és George kiemelkedő fölényben voltunk a kiabálásban, amit Harry nevének kántálásával folytattuk. Blaise mellettem ülve halkan tapsolt, közben pedig szemével Dracot, Theot és Pansyt kereste a tömegben.

- Hé, azért egy kicsivel több lelkesedést az öcsémért! – mondtam szúrós tekintettel rá meredve, mire Blaise a szemét forgatva felpattant, és ironikusan hangos tapsolásba kezdett. – Ezt már szeretem – húztam apró mosolyra a szám, mire Blaise a fejét megrázva egy puszit nyomott a számra.

- A második helyen a Durmstrang Intézet bajnoka, Viktor Krum áll, nyolcvan ponttal! * - ismét tapsvihar zendült fel. – A harmadik helyezett Fleur Delacour, a Beauxbatons Mágusakadémia növendéke! * - a tapsolók nagyrészét most a Beauxbatons tagjai tették ki, de mi is illedelmesen tapsoltunk. Harry ekkor felnézett a két sorra, ahol mi ültünk (Fred, George, én, Blaise, alattunk Hermione, Ron, Mrs. Weasley és Bill), majd integetni kezdett. Ahogy megláttuk, azonnal lelkesen visszaintegettünk, mire széles mosoly terült szét az arcán.