Anabell Potter története

Part 28 - Kviddics edzés

- Büntetőfeladat? – tátottam el a szám, mire Harry bólintott. – Nekem nem adott, mivel hogy az első tanítási óránk volt...

- Nos, én már kaptam – vonta meg a vállát. – Őszintén nem nagyon érdekel.

- Fel... felhoztad Cedricet? – kérdeztem az ajkamba harapva, mire Harry megdermedt ültében. A folyosó ügyelemet végeztem, mivel lyukas órám volt, és az egyik házi feladatommal hamarább végeztem, így végig sétáltam a folyosókon. Mivel Harrynek szintúgy lyukas órája volt (vagy éppenséggel azt állította, amit inkább nem akartam firtatni) elkísért engem, hogy beszélhessünk. Már meguntuk egy idő után a sétát, így behúzódtunk egy beugróba és a hátunkat a falnak vetve beszéltünk meg az Umbridge-es ügyet.

- Honnan tudsz róla? – kérdezte komoran.

- A nagyteremben mindenki erről beszélt, emellett hallottam két hugrabugost beszélgetését is a folyosón – húztam el a szám. – Ne aggódj, vontam le tőlük házpontokat – próbáltam felvidítani, de látszólag nem sikerült.

- Még mindig nem értem, hogy két hónapja mégis hogyan hihették el Dumbledore beszédét, ha most ennyire ellenünk vannak... – már nyitottam volna a szám, hogy megmagyarázzam, amikor Harry felemelte a kezét. – Ne kezdj magyarázkodni, már kaptam eleget Hermionétől és Rontól.

Ezután beült közénk a csönd, így gyorsan felhoztam egy vidámabb témát.

- Hermione nagyon rászállt az ikrekre – húztam vigyorra a szám, mire Harry is végre elmosolyodott.

- Az a Tetszhalott Tabletta tesztelés az elsősökön valami irtó vicces volt! – rázta a fejét, miközben visszatartotta a nevetését. – Iskolaelső vagy, neked nem kéne valamit esetleg...

- Én nem tudok semmiről – emeltem fel a két kezem, mire Harry végre elnevette magát.

***

A fájó fejemet fogva körmöltem le a kviddics csapat számára az üzenetet, miszerint pénteken öt órától kviddics őrzőválogatás. Mindenkit ott szerettem volna látni, viszont Harry ezt megnehezítette, mert pont akkor volt büntetőmunkája.

Egy nagy sóhajjal kitűztem a piros tintával írt pergament az üzenőfalra, majd sietve elindultam az utolsó órámra, bűbájtanra, miközben azon agyaltam, hogy az aznapi büntetőmunkán Harrynek mit kell csinálnia.

A fárasztó napom után, amikor már a bűbájtannal is végeztem, elöntött az öröm, ahogy végre befejeztem az összes aznapi órámat és házi feladatomat. A klubhelyiségből gyorsan felszaladtam a hálószobámba, ahol mosolyogva néztem Katie elhúzott baldachinja mögé, ahol a lány szuszogva, tátott szájjal aludt. Fárasztó napunk volt, pedig még nem is ért véget a hét.

Ahogy vissza lementem azzal egyidőben Harry is belépett a klubhelyiségbe, mire a házi feladatát körmölő Hermione, és a sakktábla előtt ülő Ron is felnézett rá, és egyszerre rohanták meg őt.

- Mit kellett csinálnod? – néztem Harryre, ahogy lassan odasétáltam hozzájuk.

- Szerencsére csak írnia kellett – mosolygott rám Hermione, mire megkönnyebbültem. Harry valahogy kerülte a pillantásomat, és csak a két barátjával foglalkozott, de mivel felhozott egy másik témát erről meg is feledkeztem.

- Ernie Macmillan és Luna Lovegood is hisz nekem. Az üvegházból jöttek ki éppen, amikor közölték velem – nézett végre a szemembe, miközben a jobb kezét zsebre vágta.