Anabell Potter története

Part 18 - Az ifjabb Barty Kupor

- Hová tűnt Harry? – néztem el Pitonról. A tanár homlok ráncolva fordította el a fejét, és velem együtt meglepődött, amikor nem találta Harryt. Dumbledore Diggory szüleivel beszélt, miközben a tömeg még mindig megvolt őrülve az eseményektől.

- Mordon! – szólalt fel hűvösen Piton. – Mordon elvitte...

- De Dumbledore professzor azt mondta...

- Tisztában vagyok vele mit mondott Potternek, itt voltam! – dörrent rám, majd pálcát húzott, amitől azonnal megijedtem. Az öcsém. Az öcsém után kell mennem.

- Megkeresem! – mondtam parancsoló hangon, majd elindultam a Roxfort irányába.

- Mit képzel? – rántott vissza a karomnál fogva Piton. – Semmi esetre sem, maradjon maga is itt! Mint láthatja van elég...

- Nem – mondtam ki rezzenéstelen arccal, mire Piton tekintete, mintha elkerekedett volna. Biztos rég hallott ilyet bárkitől is. Kihúztam a karomat a szorításából, majd hosszú léptekkel a kastély felé indultam. Piton pedig követni szeretett volna, viszont Dumbledore megállította őt, és úgy tűnt, hogy valami igen fontos dolgot mond neki, ami miatt nem jött utánam.

Egy rossz előérzet hatására kivontam a pálcámat, és óvatos léptekkel közelítettem meg a gyengélkedőt, ahol aztán feltéptem az ajtót, és szó szerint beugrottam rajta. Madam Pomfrey egy kisebb sikkantással majdnem elejtette a kezében tartott főzetet, amit éppen a fekvő Krumnak készült beadni.

- El... elnézést – hebegtem. – Harry itt van? – kérdeztem.

- Nem, nincs – mondta bosszús tekintettel, mire azonnal sarkon fordultam, és elindultam egy céltalan irányba. Hová tűnhetett Harry? Nincs időm átkutatni az egész kastélyt, azzal csak az időmet vesztegetem... ide a Tekergők Térképe kell.

Futva közelítettem meg a klubhelyiségünket, és áldottam az eget, amiért Harrynek nem adtam vissza a térképet a legutóbbi folyosó ügyeletem után. A hálókörzetemben feltéptem a ládámat, és a ruháimat összevissza dobálva, zihálva kihalásztam a pergament.

- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! – mondtam a pálcámat a pergamenhez nyomva. A folyosó vonalai egyből kirajzolódtak rajta, és ahogy rápillantottam, egyből tudtam, hogy könnyű dolgom lesz, mivel szinte mindenki a kviddics pályán tartózkodott. Hol vagy már, Harry... Bingó!

Homlok ráncolva néztem, a két lábnyomot, akik egymással szemben álltak az egyik földszinti teremben. Nem haboztam sokáig, azonnal felpattantam, és futásnak eredtem ismét. A vékony talárom, amit az esti hűvös levegő miatt vettem fel, most úgy lobogott utánam, mint Piton után szokott az övé.

A terem elé érve habozás nélkül feltéptem az ajtót, és a pálcámat felemelve Mordonra néztem.

- Dumbledore professzor azt mondta Harrynek a pályán kell maradnia, maga miért hozta el? – kérdeztem keményen.

- Capitulatus! – Mordon gyorsabb volt, mint én, így a pálcám átszállt az ő kezébe, mire én tehetetlenül Harryre meredtem, akinél látszólag szintén nem volt pálca. Bár nem is tudta volna használni, sebesült volt, és végtelenül kimerült.

- Ezt miért csinálta? – kérdeztem nyelve egyet, miközben az arcát figyeltem, ami olyan volt, mintha fodrozódna. Értetlenül meredtem a vonásaira, majd hátra léptem egyet, amikor megláttam, hogy Mordon orra helyére hirtelen kinő egy kisebb orr, a haja pedig őszes-barnás színből átmegy szalmaszínűbe.

- Mi a... - lepődtem meg.

- Ez Barty Kupor fia – nézett rám Harry kétségbeesve.

- Mi...? Micsoda? Miért? – meredtem rá a fiatalabb Barty Kuporra, miközben kérdés foszlányok csúsztak ki a számon.