Anabell Potter története

Part 2 - Testvéri szeretet

Piton-, McGalagony- és Mógus professzor után siettem a Griffendéles taláromban és rémület futott át minden porcikámon. Futó lépéseim közben kiengedtem magamon a nyakkendőmet, mert úgy éreztem megfojt. McGalagony- és Piton professzor menet közben itt-ott hátra néztek rám, hogy jól vagyok-e, de többet nem foglalkoztak velem, mert ettől sokkal nagyobb gond volt. A pániktól egyenletlenül vert a szívem és csak egy dolog járt a fejemben: Harry, az öcsém.

Egy troll lent a pincében!

Piton fekete talárja csak úgy lobogott ahogy legelöl sietett, őt követte McGalagony a szoros kontyával és a hegyes süvegével, majd Mógus a turbánjával, a sort pedig én zártam: a rémült Griffendéles 13 éves lány, aki biztonságban akarta tudni az öccsét és a barátait. Legszívesebben Piton mellé szegődtem volna, de nem akartam tiszteletlen lenni, hogy kielőzöm az utóbbi két tanárt, így csak csendben rohantam utánuk.

Nem akartam hallani a fülemnek. Lehetetlen, hogy Harry két hónapja van itt és már is életveszélybe kerül.

Mógus, McGalagony és Piton nem vette jó néven, hogy velük tartok, de nem érdekelt, annak ellenére is velük tartottam. Az egyedüli, akit megtudtak fékezni, hogy velünk tartsanak az Fred és George volt, máskülönben ők is jöttek volna velem.

Óriási zajra nyitottunk be a lányvécébe és ezúttal én törtem előre. Ron a pálcájával a troll felé volt fordulva és amikor már realizáltam, hogy mi történik addigra késő volt. Ron leengedte a pálcáját, a troll furkósbotja pedig egyenesen a szörny fejére esett. A troll megszédülve elveszítette az egyensúlyát és zuhanni kezdett...egyenesen felém. Láttam a felém közeledő óriási testet, de leblokkoltam, nem tudtam mozdulni.

Hirtelen egy lökést éreztem a hátamon, majd egy nehéz testet hátulról nekem zuhanni. A lökés erejétől valamilyen módon megfordultam, majd egy hátast dobtam a padlón egyszerre a trollal, aki végül pár méterrel tőlem távolabb kötött ki. Kinyitottam a szemem és Pitonnal találtam szembe magam, miközben felettem támaszkodik fel a földről és lenéz rám. Elpirultam ahogy realizáltam, hogy eléggé furcsa szituációba keveredtünk, de végül szóra tudtam nyitni a szám.

- Kö...köszönöm - mondtam ki, miközben az arcom a hajam színével lett egyenlő. Piton mogorva arccal, szótlanul leporolta magát, mintha csak összepiszkolta volna hosszú talárját. Lassan felkászálódtam én is és kihúztam a hátam, miközben éreztem magamon Piton tekintetét ahogy végig néz rajtam.

- Jól van? - kérdezte.

- Igen, semmi bajom...még egyszer köszönöm, professzor - húztam apró mosolyra a szám, mire Piton egy aprót biccentett felém, amitől meglepődtem. Még sosem láttam, hogy bárkivel is ilyet csinálna. Miután észbe kaptam a majdnem halálos balesetem után dühösen Harry felé fordultam. - Mégis mit képzeltél? Lejöttél keresni a trollt?! - kérdeztem felcsattanva, mire Harry elpirulva a padlót kezdte pásztázni.

- Az nem úgy volt, Bell...

- Most ne szólj közbe, Ronald! - fordultam a vörös hajú fiú felé, mire ő elhúzta a száját, a mögötte álló Hermione pedig az ajkába harapott.

- Köszönjük, Potter kisasszony, de innen átvesszük mi a dolgokat! - mondta élesen McGalagony, mire az orrom alatt morogva összefontam a karom a mellkasom előtt és szúrósan meredtem Harryre. Piton eközben lehajolt, hogy megvizsgálja a szörnyet, McGalagony arcán pedig egyértelműen látszódott a visszafojtott düh, ami Harry és Ron felé irányult. Mógust eközben szinte az összeesés környékezte. - Hatalmas szerencséjük van, hogy még élnek! Miért nincsennek a hálókörletükben? * - kérdezte McGalagony, miközben Piton szúrós tekintettel meredt Harryre, aki emiatt ismét lesütötte a szemét. Ron szinte kővé dermedve állt Harry mellett, meg sem tudott szólalni.