Anabell Potter története

Part 3 - Hugrabug kontra Griffendél

Sirius Black betört a kastélyba és majdnem megölte Harryt és Ront. Amikor McGalagony felköltötte az egész Griffendél házat hirtelen azt hittem csak egy rossz álom az egész, de aztán a nagyterembe találtam magam a pizsamámra rávett iskolai talárommal és igyekeztem a házam béli tagokat egyengetni, hogy mindenki válasszon egy hálózsákot és térjen aludni.

- A kastélyt nem csupán falak védik. Mindenféle átkot és bűbájt szórtak rá, kimondottan az illetéktelenek tá... *

- Menjetek aludni, srácok - léptem hozzájuk fáradtan sóhajtva. - Nincs kedvem mindenkit egyenként figyelmeztetni, én is aludni akarok - tettem hozzá.

- Persze, bocsi - értett meg azonnal Hermione, aki ezután be is bújt a hálózsákjába minden további szó nélkül.

- Jól vagy, Harry? - kérdeztem rápillantva.

- Igen, megvagyok - bólintott Harry ő is elhelyezkedve.

- Az ikrek? - kérdezte Ron szétnézve a terembe.

- A terem túlsó végében vannak. Szerintem már alszanak - vontam meg a vállam, majd jó éjszakát kívánva tovább álltam. Ezután a diákok között sétálva kezdtem el őrködni és legbelül örültem, hogy senki sem akadékoskodott vagy kellett megnyugtatni túlságosan a betöréssel kapcsolatban.

- Sikerült a nyomára bukkanni, professzor úr? * - hallottam meg Percy suttogó hangját, így azonnal hegyezni kezdtem a fülemet és közelebb is léptem hozzá és Dumbledore-hoz.

- Nem. Itt minden rendben? *

- A legnagyobb rendben, professzor úr * - bólintott Percy, mire csak nehezen bírtam ki, hogy ne forgassam a szemem.

- Helyes. Most már nincs értelme felébreszteni őket. Találtam egy ideiglenes őrt a griffendélesek portrélyukához. Reggel visszaköltözhetnek. *

- Előkerült már a Kövér Dáma? - szóltam közbe érdeklődve.

- Argyllshire térképében rejtőzik, a második emeleten. Nem volt hajlandó jelszó nélkül beengedni Blacket, erre az rátámadott. Egyelőre sokkos állapotban van. Ha majd megnyugszik, restauráltatom Friccsel * - mondta, majd ezután a bejárati ajtó megnyikordult, mire azonnal megfordultam az irányába. Piton professzor lobogó talárral, csendes léptekkel jött be a terembe, egyenesen az igazgatóhoz. Egy futópillantást rám is vetett, majd visszanézett Dumbledore-ra.

- Gondosan átkutattuk a harmadik emeletet. Ott nyoma sincs. Frics a pincét járta be, de ő se talált semmit. *

- A csillagvizsgáló torony? Trelawney professzor szobája? A bagolyház? *

- Mindenhol jártunk... *

- Akkor hát ennyi volt. Őszintén szólva, magam sem hittem, hogy Black a kastélyban maradt. *

- Nincs valamiféle elképzelése, hogy miként juthatott be, igazgató úr? *

- Rengeteg van, Perselus, de egyik hihetetlenebb, mint a másik * - kezdtem kissé kínosan érezni magam a párbeszédben, de a kíváncsiságom győzött, így tovább hallgattam őket, Percy-vel együtt, aki még csak nem is zavartatta magát.

- Igazgató úr, emlékszik még, mit mondtam mielőtt...szóval...a tanév kezdete előtt? - Piton szinte mozdulatlan szájjal beszélt és néha küldött egy hűvös tekintetet Percy felé. Arra következtettem, hogy kiakarja őt zárni a beszélgetésből, bár eléggé furcsáltam, hogy azt nem bánja, hogy én ott vagyok. Végül megkerültem a két tanárt és megragadva Percy karját elhúztam onnan.

- Mi...mit csinálsz?! - mordult fel Percy és csak egy másodperc erejéig nézett rám, utána azonnal vissza Dumbledore-ra és Pitonra.

- Egyikünkre se tartozik ez a beszélgetés. Menj te is aludni - suttogtam.