Anabell Potter története

Part 32 - Vizes ing

Nem, nem, nem, és nem. Lehetetlen. Nem. Egyszerűen nem és kész!

Lehetetlen, hogy szerelmes vagyok belé. Pont belé!

Gyorsan szedtem a levegőt, majd megfulladtam, miközben a jelszó kimondása után belöktem a prefektusi fürdő ajtaját, és magamra zártam. A keservesen szorító Griffendéles nyakkendőmet kellően meglazítottam, és az ingem első három gombját is kigomboltam, hogy levegőhöz jussak.

Francba, akkor már egyenesen fürdök, nem érdekel, hogy ellógom a bűbájtant.

Megengedtem a csapokat, és a medence nagyságú óriáskád szélére leültem, és addig lógattam a lábam, míg nem már a víz felért hozzá.

Ledobtam magamról a ruháimat, majd nem törődve azzal, hogy vizes lesz a hajam fejest ugrottam a habos vízbe. Hisz pálcával úgyis megtudom magam szárítani.

A víz alatt semmilyen zaj nem volt, csupán a nyomást hallottam a fülemben. A gondolataim kikapcsoltak, és némán hallgattam a csendet. Imádom ezt az érzést.

Csak akkor jöttem fel a víz alól amikor már a fuldoklás szélén álltam. Addig ott maradtam, és kiélveztem, hogy nem gondolok semmire. A felszínen ugyanolyan fullasztó volt a gondolataimmal, mint oxigén nélkül a víz alatt.

***

Nem volt időérzékem, és az órámat is levettem a ruháimmal együtt, így miután kellően kiáztattam magam, kikászálódtam a fürdőből, majd megtörölköztem. A hajamból kicsavartam a vizet, majd miután magamra kaptam a talárom és a táskám, a zsebembe nyúltam, hogy kihalásszam a pálcám, és megszárítsam a hajam.

De a pálcám nem volt ott. Így a táskámban kezdtem el keresni. Viszont ott sem volt.

- Ne – suttogtam magam elé bámulva. – A francba, a bájitalteremben hagytam! – és ezt ahogy ki is mondtam hangosan, gyomorgörccsel, de feltéptem az ajtót, és vizes hajjal futni kezdtem a folyosón.

Sosem fordult velem elő, hogy elhagytam a pálcámat, és emiatt idegesség fogott el. Nem volt rám jellemző, hogy szétszórt vagyok. Talán Piton teszi ezt velem...

NEM!

Az órámra pillantottam sietés közben, és megállapítottam, hogy még lesz időm lepakolni a szobámban, és nyugodtan lejutni vacsorára is. A francba, utána pedig büntetőmunka Umbridge-nél.

Lihegve futottam le a pincébe, majd megálltam a bájitalterem előtt. Nem akartam csapzottan belépni oda, főleg, ha Piton is ott tartózkodik, viszont éreztem, hogy egy vízcsepp gördül végig a hátamon, ami azt jelentette, hogy a vizes hajam szárításán a futás sem segített.

Kihúztam magam, majd sietősen bekopogtam az ajtón. Pár pillanat múlva az ajtót Piton feltépte, és a morgós arckifejezését egy döbbent vette át.

- Miért vizes a haja, Miss Potter? – vonta fel a szemöldökét, miközben végig mért. Összehúztam magamon a talárom, mivel nem elég, hogy vizes voltam, de hűvös is volt a pincében.

- Azért, mert fürödtem, viszont nem tudtam a hajamat megszárítani, mert... mert itt hagytam a pálcám – vallottam be őszintén, mire Piton pár másodpercig még kifürkészhetetlen arccal bámult, majd odébb állt, hogy beengedjen.

- Nagy szerencsére van, hogy még itt tartózkodtam az irodám helyett - mondta undokul.

Nagyot sóhajtottam, miközben elhaladtam mellette, majd egyenesen a padomhoz indultam el. Ott aztán az asztalon mivel nem volt, lehajoltam elengedve az eddig szorongatott taláromat, majd egyből meg is találtam a székem alatt, és felkaptam a szabad kezemmel.