Anabell Potter története

Part 29 - Lándzsás szobor

- Tudom, hogy az öcséd legjobb haverja, de azért nem annyira jó őrző...

- Tudom, Angelina. De edzéssel majd kikupálódik.

____

- Harry, tudom, hogy Hermione és Ron is mondta, de szólnod kéne Dumbledore-nak a sebhelyedről...

- Már mondtam, hogy nem fogom ilyenekkel zargatni! Elegem van, hogy a legérdekesebb dolog rajtam a rohadt sebhelyem!

- Jól van, Harry, csak mondom... és tudod, hogy ez nem igaz!

- Majd megírom Siriusnak...

- Eszednél vagy? Nem írhatsz meg ilyeneket! Elfoghatják a baglyainkat, Mordon megmondta.

- Ezt már hallottam Hermionétól, tudsz valami újjal is szolgálni?

- Menj inkább aludni, Harry. Ha pedig annyira akarsz Szipáknak üzenni, akkor kódolva írd le.

- Te is úgy üzensz Remusnak?

- Nagyjából.

***

- Öntrágyázó bokrokban nem tudok segíteni, de talán megvan még a két évvel ezelőtt írt házi feladatom McGalagonynak az Exnihil Objectum bűbájról – néztem fel a tányéromról Harryék társaságára, mire Hermione elvörösödött a dühtől, hogy segítek az öcsémnek. – Ne nézz így rám, Hermione! Muszáj gyakorolnunk a kviddicsre!

- Őszintén azt sem tudom, hogy mit jelent ez az Exnihil... valami - morogta Ron.

- Ez az eltüntető bűbájok összesítő neve - világosítottam fel, mire Ron végre megértette.

A későbbi kviddics edzés viszont nem sikerült úgy, ahogy vártuk. Hívatlan Mardekárosok jelentek meg a lelátón, mivel bizonyára értesülhettek arról, hogy Ron lett az új őrzőnk. Nem örültem ennek egyáltalán, mert Blaise nem volt közöttük. Ha ott lett volna rájuk tudok szólni, de így, hogy csak Malfoy, Crak, Monstro és Pansy Parkinson ült a lelátón, biztos nem hallgatnának rám.

- Ne törődj velük * – csapott Ron hátára Harry. – Majd meglátjuk, ki fog nevetni, miután játszottunk velük... *

- Pontosan ezt a hozzáállást várom mindenkitől! – biccentettem Harry irányába, majd a többiekhez fordultam. - Szóval, bemelegítésnek passzolgatunk egy kicsit, mindenki...

- Hé, Johnson, ki átkozta meg a hajadat? * – visított a nevetéstől Pansy Parkinson. – Nem zavar, hogy férgek lógnak ki a fejedből? *

Dühösen fújtattam egyet Parkinson irányába, de látszólag Angelinát nem zavarta a beszólás, így folytattam.

- Szóródjatok szét, kezdünk!

Felrepültünk a magasba, és passzolgatni kezdtünk. Mint vártam, Ron a stressztől kiejtette a kezéből a kvaffot, amin jól szórakoztak Malfoyék. Fred és George-ra pillantottam, akik visszafogták magukat és nem kommentelték Ron hibáját.

Ezután újabb passzolgatás következett, ahol már Harry sebhelyét kezdték cikizni, viszont az öcsém nem esett ki a játékból, Ron viszont megint nem kapta el a kvaffot. Ingerülten felsóhajtottam, próbáltam magam visszafogni, és nem leteremteni őt.