Anabell Potter története

Part 48 - RAVASZ

Furcsa módon nem az ágyamban ébredtem másnap, és nem a pizsamámban voltam, hanem még a tegnapi ruhámba.

- Mi a...? – ültem fel értetlenül, lassú mozdulatokkal, majd azonnal a fájó fejemhez kaptam a kezem. Rémlett a sok megivott alkohol mennyiség, de azt nem értettem, hogy miért csináltam. Emlékszek, hogy Lee-vel, Angelinával, Aliciával, Katie-vel, Ronnal és Ginnyvel megkezdtünk legalább két üveg lángnyelv whiskyt vajsörök társaságában. Mindenféléről beszélgettünk és megállás nélkül nevettünk. Arra is emlékszek, hogy Hermione megszólított engem, hogy ideje lenne az iskolaelső módjára viselkednem és rendet teremteni, mire a szeme láttára húztam meg az üveget, úgy, hogy már az alkoholtól az égető érzést nem is éreztem a torkomban.

Kész csoda volt, hogy nem buktunk le, és hogy nem történt baj.

Ahogy oldalra néztem, végre realizáltam, hogy kinek az ágyában is aludtam. Mellettem Ginny tátott szájjal, cserepes ajkakkal aludt, ezért óvatos mozdulatokkal kikászálódtam az ágyából, hogy ne költsem fel, majd átbotorkáltam a saját szobámba, ahol azonban a kancsó, amiben általában a víz szokott lenni, teljesen üres volt. Előhúztam a pálcámat, és minden erőmet beváltva, hogy varázsolni tudjak, sikeresen teletöltöttem a kancsót, majd a poharamat háromszor töltöttem újra, mire úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen kiszáradva.

Egy órára még sikeresen visszaaludtam, ami egy kicsit segített az állapotomon. Ezúttal sminkelnem is kellett, mert a tükörben a szemem alatt húzódó karikák nem tetszettek, így egy kevés korrektor és spirál után valamennyire eltüntettem a buli nyomait.

Ahogy leültem még egy utolsó percig megpihenni az ágyam szélére, gondolkodni kezdtem a tegnap estén. Harry még az elején elmesélte, hogy Hagrid megmutatta a féltestvérét Grópot, aki egy több méteres óriás volt.

Megvakartam a halántékom, miközben azon agyaltam, hogy csak a részegségem szüleménye volt-e ez a beszélgetés, de ahogy visszaidéztem magamban, eléggé valóságosnak tűnt. A buli többi része azonban egy totál káosz volt. Nem értettem, hogy honnan varázsoltunk elő egy zenésdobozt, és hogyan tudtam az egész klubhelyiségre hangtalanító védőbűbájt húzni, de okos döntés volt. Így már megértettem, hogy miért nem buktunk le.

Reggelire nem volt étvágyam, így azonnal a könyvtárba mentem tanulni, mert bekellett hoznom a tegnapi lemaradásomat. A jövő héten várnak a RAVASZ vizsgáim, így mindent bele kellett adnom, azonban a másnaposságom egy kicsit sem segített ezen. A tény, hogy az elmúlt időben mindenfélével sikerült lefoglalnom magam elfeledtette velem, hogy milyen közel is vannak a vizsgáim, hiába tanultam rendszeresen, ezúttal mégis elkapott a pánik. Ettől függött a jövőm és hogy lehetek-e auror.

Megpróbáltam nyugodtan venni a levegőt, azonban az nem segített az állapotomon. Hirtelen túl nagy lett a nyomás. Kellett jó pár perc mire rendbe szedtem magam, és feltudtam állni a padtól, ahová időközben leültem. Legalább négyszer kellett egy könyvcímet elolvasnom, hogy felfogjam, így a könyv válogatással is jól elhúzódott az idő.

Három óra kellett ahhoz, hogy amit szokásos módon másfél óra alatt megtanulok a fejembe menjen. Utána próbáltam bűbájtanról bájitaltanra áttérni, azonban abból már tényleg csak ismételnem kellett, amire szántam plusz egy órát. Aztán elmentem ebédelni és fejben eldöntöttem, hogy utána a parkban folytatom az átváltoztatástan és a sötét varázslatok kivédése tanulását.

***

Perselussal a szombati nap folyamán egyáltalán nem beszéltünk – bár másnaposságom miatt jobb is volt ez így –, és vasárnap is majdnem egész nap sikerült elkerülnöm, azonban vacsora után – amikor már ismét a könyvtár felé tartottam, hogy egy újabb könyvet kikölcsönözhessek, és ezúttal a klubhelyiségben folytathassam a tanulást Angelinaék társaságában –, elkapott.