Anabell Potter története

Part 16 - Bájitaltankönyv

- Istenem Sirius, meddig kell még mennünk? – lihegtem, miközben Harry és Ron után baktattam, Hermione társaságában. Előző napokban az elméleti részére tanultam a hoppanálási vizsgámra, hogy a következő órán már sokkal jobban teljesíthessek, viszont az emiatti aggodalom másodpercek alatt eltűnt a fejemből, és helyét a kimerültség vette át, ahogy a hegyoldalon sétáltam.

Már majdnem a hegy tetején jártuk. Sirius hirtelen eltűnt a szemünk elől majd, amikor utolértük őt épp egy szűk nyíláson bújt be a sziklafalon. Sóhajtva egyet követtük őt, és egyenként bemásztunk utána. Mihelyst beértünk, megpillantottuk a barlang végén Csikócsőrt, aki érdeklődve figyelt minket. Látszólag jó állapotban volt, sokkal jobban, mint amiben Sirius. Mindannyian meghajoltunk előtte egyenként, mire a hipogriff ráérősen végigmért minket, majd ő is fejet hajtott. Sirius eközben visszaalakult emberré, és sokkal látványosabbá vált a fogyása, mint kutyaként. Emellett a haja megnőtt, és megint csimbókos volt, mint az első találkozásunkor.

- Csirkét! * - szólt rekedten, és a karját kinyújtotta Harry táskájáért. Az öcsém gyorsan lekapta magáról a hátizsákját, és kihalászva belőle az ételt, átnyújtotta Siriusnak, aki boldogan fogadta a sültet. – Köszönöm. *

- Miért jöttél vissza, Sirius? * – kérdezte Harry.

- Hívott a keresztapai kötelesség * – felelte, miközben a csirkén csámcsogott. – Ne aggódjatok értem, remekül játszom a szelíd kóbor kutya szerepét – mondta vigyorogva, de amikor se én, se Harry nem viszonoztuk a mosolyt, hanem helyette aggódva néztünk rá vissza, ő is elkomolyodott. – A közeledben akarok lenni. Az utolsó leveled... Mondjuk úgy, hogy az ügy egyre jobban bűzlik. Rendszeresen felhozom a barlangba a kidobott újságokat, és a sajtóból úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki gyanút fogott * – Sirius szavait hallva azonnal rájöttem, hogy Harry már megint sejt valamit, amit nem osztott meg velem, de nem volt időm ezt firtatni. Sirius elővette az újságokat, és átnyújtotta Ron kezébe, aki kihajtogatva olvasni kezdte.

- Mi lesz, ha meglátnak, Sirius? – kérdeztem fáradtan sóhajtva egyet.

- Rajtatok és Dumbledore-on kívül senki nem tudja, hogy animágus vagyok * – vonta meg a vállát. Eközben Ron átadta nekünk a két újságot, miután átolvasta.

- Bartemius Kupor titokzatos betegsége... a minisztériumi boszorkány még mindig nem került elő... a mágiaügyi miniszter személyesen intézkedik – olvastam fel hangosan a szalagcímeket.

- Ez a cikk azt sugallja, hogy komoly baja van * – mondta elgondolkodva Harry. – De hát nem lehet annyira beteg, ha fel tudott jönni a Roxfortba... * 

- A bátyám Kupor meghatalmazott helyettese * – kezdte tájékoztatni Ron Siriust. – És ő azt állítja, hogy Kupor csak túlhajszolta magát, és kimerült. *

- Elég rossz bőrben volt, amikor utoljára láttuk – néztem Harryre, aki egyetértően bólogatott.

- Magára vethet * – szólt hűvösen Hermione, miközben Csikócsőrt simogatta. – Kidobta Winkyt, hát viselje a következményeit. Bánhatja, hogy ilyen kegyetlen volt, most aztán ott áll segítség nélkül. *

***

- (...) Kupor nem ilyen. Ha életében egyetlen munkanapot is kihagyott betegség miatt, megeszem Csikócsőrt. *

- Ilyen jól ismered Kuport? *

- Nagyon is jól ismerem Kuport. Ő adott utasítást rá, hogy zárjanak az Azkabanba. *