Anabell Potter története

Part 39 - Okklumencia

Míg vigyorogva néztem ahogy a szigorú Tonks dirigál a Kóbor Grimbuszon és leültet mindenkit, addig Harry mellém vetődött.

Stan Shunpike folyamatosan próbált Harryvel beszélgetni, de Tonks és én elzavartuk őt, hogy tegye a munkáját, mintsem idétlen kérdéssel faggassa az öcsémet. Miután elment tőlünk, Harry felé fordultam, és végig mértem őt. Érdeklődve mérte fel a telepet, és látszólag nem vette észre, hogy figyelem őt.

- Képzeld, én is okklumenciát fogok tanulni – böktem meg a vállát, mire Harry döbbenten fordult felém.

- Mi van? Most komolyan? – kérdezte csodálkozva.

- Igen. Az auror szakmához szükséges az is, olvastam a könyvben, amit Tonkstól kaptam – bólintottam nagyot. Még csak nem is hazudtam, tényleg szerepelt benne, azonban nem kellett benne őstehetségnek lenni. Persze én az szerettem volna lenni.

- Legalább nem fogok egyedül szenvedni Pitonnál – nyögött fel fájdalmasan.

- Újat tanulhatunk, Harry. Én várom – vontam meg a vállam, mire Harry csak a szemét forgatta.

- Mellesleg Siriustól kaptam egy... dolgot, ha Piton rosszul bánna velem – miközben nagy erővel Harry felé fordultam a busz is tett egy hirtelen mozdulatot, így majdnem Harry ölében kötöttem ki. Mérgesen pillantottam az öcsémre, miközben fújtattam egy nagyot.

- Nem használhatod azt! – mondtam felcsattantva, és még az volt a szerencse, hogy egy ágy elmozdult a helyéről, és a zajától nem lehetett hallani a szavaimat.

- Igen, tudom... nem sodorhatom bajba Siriust – simogatta meg a tarkóját Harry, egyetértve velem.

- Semmiképpen sem. Hallottad Pitont a Grimmauld téren... igazunk volt, Lucius Malfoy felismerte őt animágus formájában, sosem lehet tudni most miféle bajba kerülne és ki ismerni fel őt – dörzsöltem meg a homlokom.

- Megígérem, hogy nem fogom használni... bármennyire is rosszul fog velem Piton bánni – mondta, mire megráztam a fejem.

- Szerintem nem lesz olyan durva, mint gondolod.

- Ó, Bell. A durvától sokkal rosszabb lesz – meredt maga elé. – Ez az ember belefog látni a fejembe! – szólt elszörnyedve, mire kuncogásba törtem ki. – Mi az?!

- Csak eszembe jutott egy pletyka, amit a Hollóhátasoktól hallottam, még mielőtt eljöttünk volna – feleltem vigyorogva, miközben néztem, hogy Harry elpirul. Nocsak, mégis van benne valami? – Tudsz róla? Vagy talán... tényleg megtörtént? – löktem vállon.

- Nos... lehet, hogy... megcsókoltam Cho Changet a DS edzés után egy... fagyöngy alatt – motyogta, mire én majdnem felugrottam örömömben.

- Szóval igaz! Jaj, Harry, annyira örülök! – öleltem meg, mire Harry felnyögött a szorító ölelésemben.

- De mégis kitől hallottad? – kérdezte, miután elengedtem őt.

- Marietta Edgecombe-tól hallottam először, kimástól – forgattam a szemem. – De csak a folyosón beszélte valakinek, így amikor Lunával összetalálkoztam, rákérdeztem, hogy igaz-e, és azt mondta, hogy igen – mosolyogtam, mire Harry ismét elpirult.

- Még egy megálló, aztán a Roxfor' következik * – jelentette ki vidáman Stan. Bizonyára azért, mert talált egy újabb indokot, hogy ismét Harry közelében lehessen. Tonks csak felmordult a srác közeledésére.

***