Anabell Potter története

Part 7 - Összeáll a kép

- Ez nem egy patkány * - mondta rekedten Sirius Black.

- Hogyhogy nem egy...Már hogyne volna patkány? *

- Nem, nem az * - rázta meg a fejét Lupin. - Ez egy varázsló. *

- Egy animágus * - tette hozzá Black. - A neve Peter Pettigrew. *

***

- A tekergők térképe sosem hazudik...Peter él...ott van Ron kezében.

Megtudtuk Lupin szemszögéből a történteket és azt, hogy hogyan lett vérfarkas, hogyan próbál neki Piton minden hónapban segíteni a kifejlesztett bájitalával, ami tünetek enyhítésére szolgál. Levoltam nyűgözve, hogy Piton ilyen bájitalt feltalált és ennek szót is engedtem, mielőtt folytatta volna a történetét. Megtudtuk azt is, hogy apa, Sirius, Peter és Lupin milyen jó barátok voltak és, hogy apám milyen jó animágus volt. A történetnek ez a része megmelengette a szívemet és teljesen eltudtam apámról képzelni, hogy a legjobb barátja miatt animágussá vált. Nem volt elég időm elképzelni az animágus formáját és a közös kalandjaikat, mert ismét szóba jött Piton. Megtudtuk, hogy ő ellenezte a legjobban Lupin felvételét és azt, hogy mindig is sejtette, hogy valami rosszban sántikálnak, amikor még diákok voltak. Megtudtam érteni a kíváncsiságát Pitonnak és azt is, hogy miért ellenezte Lupin felvevését.

- Ne haragudjon, professzor, de a helyében én is hasonlóképp cselekedtem volna - feleltem, mire Hermione csak lepisszegett, hogy Lupin tovább folytathassa a történetet. Siriustól elég csúnya tréfa volt, amit műveltek és még meg is lehetne bocsájtani a bűnét, ha még nem értene mindig egyet a tinédzser önmagával. Piton meg is hallhatott volna akkor, amikor összefutott Sirius miatt a vérfarkas Lupinnal.

- Miért nem mondta el hamarább, hogy ilyen jóban volt apánkkal? - kérdeztem, mire Lupin elfordította a fejét és szótlan maradt.

- Szóval Piton azért gyűlöli magát * - töprengett Harry félretéve a kérdésem.  - ...mert azt hiszi, hogy maga is benne volt a tréfában? * - kérdezte.

- Pontosan * - sziszegte egy testetlen hang valahol Lupin háta mögött. Piton professzor ledobta magáról Harry láthatatlanná tévő köpenyét és ezután egyenesen Lupinra szegezte a pálcáját.

***

- Ezt a fúria fűz mellett találtam * - mondta ledobva a földre Harry láthatatlanná tévő köpenyét.

- Szép volt, Harry - morogtam, mire Harry válaszul csak fújtatott egyet.

- Hasznos holmi, Potter. Köszönöm...* - mondta, miközben diadalittas mosolyát alig bírta elrejteni. - Biztosan érdekel, honnan tudtam, hogy itt vagytok * - nézett Lupinra és Blackre. - Nos, egyenesen a szobádból jövök, Lupin. Mivel ma még nem vetted be az orvosságodat, gondoltam, átviszek neked egy serleggel. Az előzékenységem el is nyerte jutalmát... Az asztalodon ugyanis találtam egy ismerősnek tűnő térképet. Elég volt egy pillantást vetni rá, és máris megtudtam mindent, ami érdekelt. Láttam, amint végigfutsz az alagúton...*

- Perselus * - szólt közbe Lupin esdeklőn.

- Dumbledore nem hitte el nekem, hogy te segítettél Blacknek bejutni a kastélyba. Hát most itt a bizonyíték. De azt még én se gondoltam volna, hogy van képetek megint ezt a viskót használni búvóhelynek...*