Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

5.A csillagos égbolt

Kinyitom az ablakot és Adamt látom ahogy dobálja a követ felém.

-Felkeltettetek?-kérdi mosolyogva.

-Háát..ha úgy vesszük nem.- nevettem.

-Rendben! Gyere hátra a ház mögé- utasított. Én pedig felöltöztem majd lesurrantam. Adam ott állt egy pulcsiban és rövid nadrágban. Mondjuk tavasz van. Se hideg, se meleg. Leültünk a part mellett.

-Jól vagy?-kezd bele Adam.- Nem fázol?

-Nem.. Nyugi. Miért hívtál ki?-kérdem sietősen.

-Beszélgetni.. Ugye nem haragszol mert Scott is ott volt? Ja és nyugi Scott gyilkos mosolyát nem arra használja hogy megöljön vele- nevettet. Én pedig teljes komolysággal:

-Nem haragszom. Miért vagy Scott mellett? Hogy lettél a szolgája?

-Szolgája? Neked ez jön le ebből.. Öhm.. Nagyon kicsi voltam. Apám nem ismertem, Anyám pedig.. Sosem volt otthon. Egyszer sétáltam az utcánkban mikor megtámadták a falut a Tűz serege. Mikor elindultam volna megkeresni Anyám hogy elmeneküljünk Scott megfogta a vállam és azt mondta hogy:"Őt már elkapták.."- elcsuklott a hangja- és meghívott magukhoz. Azóta a családjánál élek. Számukra olyan vagyok.. Mint a második fiúk, nagyon kedvesek velem mióta ott vagyok náluk.-mosolyog

-Testvéreid voltak?- mondom érzelem mentes arcal.

-Nem- vágta rá határozottan.- Itt a kabátom, látom hogy fázol.- és oda adta.

-Köszönöm.. Rég voltam este kint.. Csak úgy nézni a csillagokat.-mondtam.

-Majdnem olyan szépek mint te.- közeledett. De én felálltam és mondtam:

-Öhm.. Én megyek!- mondtam és látom hogy mosolyog.-itt a kabátod!

- Nem kell. Tartsd meg!

Megfordultam és mentem fel a szobámba. Kinéztem az ablakon és láttam hogy a tó mellett fekszik és néz felfelé az égboltra. Betettem a hófehér kabátott a szekrénybe és felvettem újra a pizsamám majd lefeküdtem aludni.

Hajnalban arra lettem figyelmes hogy majd megfagyok és gondolkodtam.. Én becsuktam az ablakot este, akkor hogy lehet itt ilyen hideg? Hisz tavasz van! Hallottam hogy valaki mászkál a szobámba. Nem mertem kinyitni a szemem, ahoz túlzottan félős vagyok. Majd végül mikor csak a gondolataimat hallottam arról hogy itt a vég, kinyitottam a szemem és nem volt ott senki. Felálltam becsuktam az ablakot és lementem hogy reggelizhessek. Meglepődötten láttam, hogy Bella ott ül az asztalnál és evett. Hajnali 3 kor..

-Miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem.

-Inkább te miért vagy fent?- valászolt a kérdésemre kérdéssel.

-Itt én kérdezek!-mondtam határozottan.

-Rendben főnök. Korán keltem és nem tudtam vissza aludni.. Még valami?

-Semmi.. Majd reggel megbeszéljük!

-Én most is ráérek-kiabálja ki, de már nem hallom mert addigra eljutottam a lépcsőig. Na most a terv hogy.. Menjek aludni még kb. Reggel 8-ig.