Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

56. Megérkezett aki megmenthet

A napokig tartó kihagyások oka az az, hogy bokán találtak baseball ütővel.. (ami a nevetséges benne, hogy felálltam és szakadtam a röhögéstől) sokszor van olyan, hogy pofára esek 😂😂

Vissza értünk. Beléptem az ajtón és Cameron rohant oda hozzám.

-Hát itt vagy!-ölelt meg. Összezavarodtam.. Miit ölelget???!

-Mi.. Mi történt?-öleltem vissza.

-Hiányoztál.-mondta.

Kiszabadultam karjai közül és a szemébe néztem. Komoly arccal bámult és várta, hogy valamit reagáljak. Én pedig csak ott álltam és vártam a csodát, hogy kihúzzon valaki a jelenetből.

A kis drága Marie, szokásához híven, megzavarta a kínos pillanatott, így kihúzva engem a csávából.

-Khm..-köhögött. (Robituszin?) -Segítesz kipakolni a cuccokat?-szólt közbe.

-Persze! Tényleg.-néztem rá.

-Milyen cuccok??-kérdezte Cam. Összenéztünk a lánnyal, hogy valamit ki kéne találni, mire megszólalt.

-Női dolgok.-esett kétségbe. Ránéztem amolyan, 'komoly?! Jobbat nem tudtál volna kitalálni?' nézéssel. Mire ő csak vállat vont.

Cam többet nem kérdezett, mi pedig siettünk fel a szobájába. Ott legalább nem zavar senki.

-Női dolgok.. Komolyan??-nevettem.

-Jobbat nem tudtam kitalálni! De látod bevette.. Vagy legalább is nem kérdezett vissza.-csatlakozott ő is a röhögéshez.-Shant nem nézed meg?-váltott témát.

-Később. Nem fog belehalni 2 percbe!-válaszoltam.

-És.. Mi van a látomásokkal?-új téma.. Ahj, ez a lányon nincs kikapcsoló gomb?!

-Semmi. Egy ideje nem volt.-feleltem lazán.

-Házasság?-vetette fel az ötletett.

-Hogy micsoda..?? Nem megyek férjehez.-nevettem gondolatán. Én és a szerelem? Két külön dolog. Sőt.. A házasság.. Belegondolni is szörnyű.

-Ez mi volt?-fülelt. Oh igen.. Marie képessége, hogy bármit meghall, ha arra figyel. Vagyis, ha egy másik szobába, mondok egy mondatott vagy egy szót, ha akarja meghallja. Szóval tudja ezt kontrollálni.

-Felismered a hangot?-mentem mellé az ajtóhoz.

-Nem. Férfi hang, nem olyan mély a hangja. De nem nő. Benjamin is ott van!-nézett rám.

-Menjünk!-nyitottam ki az ajtót. Lenéztem a lépcsőnél, úgy hittem Marie mögöttem áll, de mikor felnéztem bem volt ott.

Megijedtem. Beakartam futni a szobába, de valaki megérintette a csuklóm. És nem hagyott elmenni. Ismerős hang..

-Nem akartál köszönni?-szólalt meg.

-Azt hittem..-szólaltam volna meg.

-Sh! Nem kell magyarázkodni. Egy kérdést tettem fel. Arra válaszolj.-húzott magához. Felé fordított, így láttam zöld szemeit. Végtelen Labirintus..

-Akartam. Majd este..-válaszoltam.

Meghallottam egy ismerős hangot lentről. Lesiettem a lépcsőn és egyenesen az előszobába "futottam".

-Nicholaaas!!-örültem. Bele ugrottam a nyakába. Eljött aki megszabadíthat a börtönből.

-Hercegnő. Rajta állsz a lábamon!-próbálta kinyőgni.

-Miért vagy itt?-húzodtam el tőle.

-Valamit meg kell beszélnünk.-szólt közbe Benjamin.

-Ajaj.. Mit tettem?-tettem fel a legelső kérdést amit már begyakoroltam kiskoromba, mikor így kezdték a szüleim a mondatukat. Általába ilyenkor kaptam rossz híreket.

Bementünk az apjuk irodájába. Benjamin a szokásos helyén ült, mellette Nicholas. Előttük pedig szerény személyem.

-Nos?-vágtam bele. Volt tanárom sógajtott egyet és bele kezdett.. Volna..

-Nem hívjuk be a másikat is?-fordult a mellette ülőhöz.