Elől ülök a kocsiban. Cam vezet, hátul pedig Nicholas és Shan. 10 perce kocsikázunk, de eddig csend volt, ahogy elindultunk.
-Messze van még?-néztem a visszapillantóba, hogy lássam a navigátorunkat.
-2 órás az út. Most hagytuk el még a várost, úgy 5 perce. Szerinted?-kérdezte szarkazmussal.
Néma csend. Izgi velük utazni.. Nicholas pedig a szokottnál, most teljesen az ellenkezője. Nem hangos, hanem csendes. Nem hülyéskedik, inkább komoly. Talán azalatt az egy hónap alatt ténylegesen felnőtt lett? Vagy csak izgul? De ő miért izgulna? Nekünk kéne, mégis én halál nyugodt vagyok.
-Mi történt a szüleiddel?-szólalt meg Cameron. Olyan hirtelen tette, hogy megijedtem, és megfogtam a kezét. Reflexek.. Fogjuk arra.
-Ez hogy jött ide?-próbálom kikerülni a kérdést.
-Most haladtunk el a szülő városod mellett és mégcsak nem is néztél oda. Tudod.. Nem csak te vagy Sherlock.-kacsintott.
Ezt most mire véljem?? Nekem mindenről be kéne számoljak, ők pedig nem mondanak el semmit?! Na nem. Ezt nem így játszuk!!
-És anyáddal?-kérdeztem halkan, hogy a hátul beszélgetők még véletlenül se hallják meg.
-Öngyilkosság. Te jössz!-mondta ki egyszerűen.
-Megölték őket.-válaszoltam én is fapofával.
-Értem. Nővéreid? Húgod? Öcséid?-kérdezgetett tovább.
-Miért érdekel a családom?
-Tudod.. Mikor idejöttél és még nem láttalak, megtaláltam egy papírt, ami rólad szólt. És mindent tudok rólad. Fotografikus a memóriám szóval..-magyarázta.
-Akkor minek kérdezgetsz ha mindent tudsz?-értetlenkedtem.
-Pszichológia. Kíváncsi voltam el mered-e mondani, a szüleid által szerzett traumát. És.. Bánt, hogy nem én kísérhettelek el a nővéredhez.-mosolygott.
-Legközelebb te jösz. Ha lesz legközelebb..-néztem ki az ablakon.
A fák úgy suhantak el, mint egy versenyautó. Az ég gyönyötűen tiszta volt. Egy felhő sem takarta. A nap sugarai áttörtek az üvegen, rá mellettem ülő végtagjaira és arcára. Egyszer-egyszer rám pillantott, mert észrevette, hogy nézem, aztán ismét az utat kezdte el bámulni, sötétbarna szemeivel.
-Mi volt az első, ami eszedbe jutott rólam, miközben nézted a papírt?-törtem meg a végtelen csendet.
-Őszintén?-nézett rám egy pillanatra majd ismét az útra koncentrál. Hátul oldódott a feszültség, mert a saját hangomat is alig hallottam tőlük. Ezért olyan volt, mintha csak ketten lennénk a kocsiban Cameronnal.
-Őszintén.-válaszoltam.
-Elsőnek azt, hogy kedves lehetsz..-mosolygott.
-Hazudsz. Tudod.. Én is tudok egy-két dolgot a pszichológiáról. Felhúztad az egyik szemöldököd, igaz alig láthatóan, de észre vettem.-avattam be a megfigyelésembe.
-Na jó. Első látásra egy kis rózsaszín, cukorka lányt láttam. Aki ha kiborul megremeg a föld és kezd hisztizni. De rájöttem, hogy tévesen ítéltem. Teljesen az ellenkezője vagy.-mondta.
-És most? Milyennek találsz?-kérdeztem.
-Hercegnő. Azt te nem akarod tudni!-nevetett.
-Most azért az egy dologért nem ütlek vállba, mert vezetsz és nem akarok balesetett szenvedni! Majd ha megérkeztünk.-jelentettem ki első cselekedetem amint az Akadémiára értünk.
-Igen?-szólt bele a telefonba Nicholas.-Tessék? Nem tehetem! Előző évben..? Nem tudtam róla. Rendben. Igen, Fönők!-tette le. Nem értettem semmit.
-Ez mi volt?-fordultam hátra.
-Melyikőtök akar velem aludni?-kérdezte.
-Mivan??-akadtam ki.
-Majd alszom veled egy szobában.-ment bele Shan.
-Mivan?-ismételtem meg az elöző kérdésem.
-Megegyeztünk. Cam és te pedig..-hagyta félbe a mondatot.
-Értettük.-mondta érzéketlen hangon. Csak én fogtam fel ezt?!?? Megint egy szobába kell aludnom egy sráccal?? Karma visszavág..
-Mégis mi okból kell..?-mutattam a fejemmel Cam felé. Észrevette és elnevette magát.
-Elöző évben, volt egy.. "kis" ember rablás, az egyik legerősebb tisztavérűt abban a szezonban. Az rablókat nem találták meg. Ez pedig egy kis óvatosság. Nem lehet senki egyedül egy szobában. Ezért, nehogy megismétlődjön.-magyarázta el.
-Megérkeztünk.-jelentette ki Cameron.
STAI LEGGENDO
Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN
FantasyA kezdetek kezdete: Egyszer egy hatalmas kastély falai közt lakott egy nemesi család. A családban épp egy lány ikerpár születését várták, mikor egy boszorkány felbukkant a kastélyban. Odament a várandós anyukához és ezt mondta neki: " 2 leány fo...