Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

23.Lovagolni megyünk!!

Szerencsémre.. Senki sem volt ébren.

Belopakodtam Cam szobájába. Kék falak és szint úgy barna/fekete bútorok. Épp aludt. De nem sokáig! Ráugrottam neki futásból. Ő persze egyből felriadt..

-Mi a..?

-Na! Ne beszélj csúnyán!!-szakítottam félbe. És igen, ilyen jóban vagyunk egy nap alatt.

-Mit akarsz?-kérdi ásítva.

-Téged!-nevettem. Ő csak meglepődött arcott vágott.-Nyugiii vicceltem!! Csak. Nem tudtam aludni. Unatkoztam. És felkeljtettelek! Örűlsz?-mosolyogtam.

-Nagyon.. És most mit csináljunk?

-Nem tudom. Mit akarsz csinálni?-kérdem vissza.

-Öhm.. Megvan! Aludni? Ébreszd fel Shant, ő biztos elszórakoztat!-mondta mosolyogva.

-Gonosz vagy! És tudok a titkodról!-vágtam vissza.

-Hogy miről?

-A titkodról! Az, hogy régen.. Fiú voltál!-vágtam lepődött arcot. Erreő csak megforgatta szemeit és lerúgott az ágyáról. Feltápászkodva a földről, elindultam kifelé, Shan szobájába.

Mindenkinek fekete ajtaja van, csak az övé fehér. Benyitottam. Galléria ágya van. Felnéztem a létra segítségével. Csukva van a szeme.

-Bámulsz még egy darabig?-kérdi immáron nyitott szemmel.

-Megijedtem!!-mondtam durcásan, mint egy kislány.

-Sajnálom, hogy a szegény Hercegnő megijedt a csúnya gonosz Sárkánytól..-válaszolta szarkasztikusan.-Gyere! Megvígasztaljon a túl méretezett szárnyas gyík?

"odabújtam" hozzá. Majd átölelt. Itt mindenki ilyen?! Komolyan.. Hogy lehetnek ilyen kedvesek??
Rá 5 percre elaludtam.

Reggel:

Saját szobámba ébredtem. Oh szóval, őfelsége eltüntetett királyi nyughelyéről.. Értem én!

Felöltöztem, majd leugráltam a lépcsőn. Be az ebédlőbe. Mindenki ott volt. Kivéve Benjamint, Joeyt és Briant.

-Reggelt!-köszöntem.

-Mi az Hercegnő? Álmos vagy még?-nevetett Cam.

-Fejezd be! Ez.. Nem jó téma!-szólt rá a "Sárkány Lovag" (sárkány, mert ő mondta magára, lovag pedig mert.. Mert!)

-Hagyd csak! Megszoktam.-mosolyogtam. Hát.. Igen. Bella és a Szüleim miatt már lepereg rólam. -Én is tudom, hogy csak viccel!

-Öcsi mi a baj?-kérdi Ryan Shantől, aki látszólag elégge feldúlt.

-Megtalálta.. Láttam az asztalon!-ezt motyogta. Szemeit ellepte a düh. Ajaj.. Mit csináltak/tam?

-Mi?- kérdezték egyszerre. Nem mertek rám nézni, szóval csak én voltam..

-Shan! Menj fel inkább!-utasította Ryan. Majd felsegítette a szobájába. Én pedig addig ott maradtam Cameronnal.

-Mi volt ez?-kérdeztem.

-Nem tudod?-meglepődött.

-Nem.(?)-válaszoltam. Mivaan?!

-Ma kijössz velem a mezőre? Vannak lovaink, és.. Tudsz lovagolni egyáltalan?

-Gáz ha nem?-mosolyogtam kínomba. Még sosem ültem lovon..

-Majd megtanítalak!!-csillogtak a szemei. Ezzel fel is futott. Én elvettem egy almát és szintén felmentem a kis búvóhelyemre.

Elővettem a naplót, de kopogtak. Cam volt az.. Ki más?

-Itt a sapka és a többi! Ma délután vagy holnap délelött??-kérdi.

-Ma délután jó neked?-válaszoltam kérdéssel.

-Tökéletes! Akkor ma délután!-mondta és el is sietett. Gyors volt..

Végre! Magányomban, egyedül.. Csend van. Túl nagy csend. Oh tudom már!! Nincs itt Bella meg Anya, hogy veszekedjenek.

Ezt vissza is szívhattam, mivel Cam és Ryan veszekedni kezdtek. Persze, hogy az ajtóm elött! Hol máshol??

-Most már napok kérdése és mindketten tudni fognak róla! Össze kell valahogy hozzni..-mondta Cam.

-Nem! Amíg nem mondta, hogy kezdhetjük, addig nem mondunk semmit! Ne feledd Ő hozatta ide! Nem te!-szakította félbe Ryan.

-De.. Tegnap is..-magyarázkodott tovább Cameron. Majd hallom, hogy elment egyikük. Majd kopogtak ismét.

-Gyere!-kiabálom ki.

-Jól vagy?-kérdi Cam.

-Mondtam már, hogy olyan vagy, mint a báttyám?-mondtam, miközben oda futok hozzá megölelni.

-Közel jársz az igazsághoz..-mondta saját magának, extrém halkan. De.. Nem eléggé ezek szerint, mivel meghallottam.

-Mit mondtál?-akartam hallani mégegyszer, hogy biztos legyek benne. De csak tagadta.

-Ideje indulni! Ha még naplemente elött vissza akarunk érni!!-mondta miközben kinyitotta az ajtót. És elindultunk hátra az istálló felé..