Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

85.Fény és a Sötétség

-Legalább te magyarázd el mi történt, hogy Anyád nem hagy békén!-suttogtam. Miért is? Ja persze.. Hajnali 3 van. Mindenki alszik és ha valaki véletlenül is meghallaná, hogy beszélgetek valakivel.. Így is én vagyok most a "haszontalan, neveletlen" aki semmit sem ér.

-Hercegnő, az Anyám szobájában nincsenek kamerák. Ott majd nyugottan elmondhatok mindent-mondta.

-Szóval.. Pont ott nincs kamera.. Ahova kéne? És még én vagyok az idióta..-nevettem halkan-Mellesleg Apád megtiltotta tudtommal, hogy találkozzunk-oh de furán hangzott ez a mondat.

-Szerinted fog érdekelni? Öcsémnek is ő irányítja az életét és nézd hova jutott! Semmire.. Neki csak az a lényeg, hogy minden úgy legyen ahogy ő akarja. Ha pedig ellenkezik valaki.. Történetesen pont te.. Akkor megbünteti és bezárja, vagy a legrosszabb..

-Megöleti-fejeztem be a mondatát.

Ásítottam egyet. Kissé fárasztó volt ez a nap.

-Aludj csak! Holn..reggel találkozunk!-ment ki ott ahol bejött.

Ha így tudj(ák)a mi történik, ha valaki ellenkezik..Akkor biztos volt már ilyen. De mégis melyikük? Brian? Azért van távol mindenkitől? Mert az Apja kiutálta? Vagy.. Cameron? Csak nem volt olyan súlyos a bűne?

Annyi megválaszolatlan kérdés..

*Reggel*

2 órát tudtam csak aludni.

Hajnali 5-kor már Benjamin és a testőre kopogtatott az ajtón, hogy ébredjek.

Lezuhanyoztam, felöltöztem, összepakoltam. Kinyitottam az ajtót és vártam, hogy az örök magányba vigyenek.

Lementünk 3 emeletett. Végig mentünk a folyóson, majd jobbra és egyszer balra fordultunk.

-Menj be!-utasított Benjamin. Csak kicsit érzem úgy, hogy most olyan volt, mintha kutyának mondta volna, hogy "helyedre!"..

Belöktek az ajtón. Földre estem, majd bezártak. Jártam már itt.

Leültem az ágyra. Leraktam a cuccomat a szekrény mellé. Csak néztem ki az ablakon.

Ott az a tó álmomból!

Egy nyuszi ugrott elő az egyik bokorból. Az.. Nem lehet! Cameron?! Megfogta az állatot és bevitte.

Visszakuporogtam a sarokba. Térdemhez hajtottam fejem és hozzá a lábamat is felhúztam. Majdnem bealudtam, mikor kopogtak.

-Bejöhetünk, Hercegnő?-kérdezte Cameron.

-Gyere..-szóltam vissza halkan.

Benyitott és az a nyuszi volt a kezében.

-Találtam valamit és gondoltam tetszeni fog!-mosolygott.

-Láttam, hogy hoztad a kezedben-vettem el tőle a nyulat.

-Akkor.. A "meglepetés!" felkiáltás jó, hogy hanyagoltam-nevetett.

Szeretem ha nevet. Akkor boldog. Elfelejti a sok rosszat, ami miatt szenvednie kéne. Hogy tud ennyi szörnyűség után is mosolyogni?

Megsimogattam a állatot.

-Mi a neve?-kérdeztem.

-Gondoltam.. Majd te adsz neki! Úgy is a tiéd lesz.

Örültem. Feldobta ez a kis szörpamacs a napom.

Megláttam egy masnira rákötve egy üzenetet.

-Ja.. Azt nem muszáj elolvasnod! Az volt eredetileg a terv, hogy csak lerakom az ajtó elé és te majd meglepődsz, hogy mi ez, de rájöttem, hogy nem tudna egy helyben maradni és elugrálna mindenfelé. Ezért behoztam és megmutattam-mosolygott. Olyan aranyos tud ilyenkor lenni.. Hogy mi?!

-Boldog "ideköltözésed" napot! Ma 1 éve, hogy ide jöttél és szebbé teszed a napomat!-olvastam fel hangosan. Mosolyogtam és oda rohantam hozzá megölelni.-Köszönöm!

Ő csak tovább ölelt.

-Tudni akarod miért vagy itt?-kérdezte végül, én csak bólogattam.-Gyere üljünk le!

Bemásztam az ágy végébe, Cam pedig mellém.

-Akkor?

-Mikor.. Megszülettél, az előtt anyám már tudta, hogy te és Shan is tisztavérűek lesztek. És.. Hogy a te erőd a fény lesz. És közeledett a gonosz. Tudta, hogy a nemesi családok ehhez túl gyengék lesznek és hogy téged pedig úgy fognak nevelni. Mivel Anyám.. Ha meghal, teljes ereje Apám kezébe kerül. És ezt akarta megakadályozni. Öngyilkos lett. De utolsó mondata..-bekönnyezett. Ott volt mikor az anyja meghalt. Ebben biztos vagyok!- "A fény hozza el a világosságot a sötétségben! Legyen ereje megvívni ezt a csatát.. Erőm egésze szálljon rá!"

-Ez volt az utolsó mondata?-kérdeztem. Bólintott. Szegény.. Végig nézte ahogy meghal az Anyja. Kisgyerekként!

-Azért látod őt. Azért vannak a látomások. Áldozatott hozott érted és mégcsak vérrokonság sem kötötte hozzád. Megjelent már álmodban is?-kérdezte.

-I..igen.

-Utolsó szakasz vége.. Akkor ezért zárt be ide. Fél..-nevetett Cameron.

-Ki?

-Benjamin. Fél tőled. Nem vetted le, hogy mindvégig a sötétség az Apám volt? Anyám azért lett öngyilkos, hogy megakadályozza a saját férjét! Uralkodni akart minden és mindenki felett. Persze nem engedték. Ezért bedühödött és csendben visszahúzódva gyilkolja az ellenségeit. Te vagy az egyetlen aki meg tudná semmisíteni!-néz rám izgatottan.

-H..hogy? De, a sötétséget nem lehet elpusztítani! Nem létezik. A sötétség valójában a fény hiánya..-mondtam.

-Nem beszélj már ilyenről! Igenis létezik! És egyre több nagyhatalmút ölet meg! Közbe kell lépned, mielőtt besétálna és hatalomra törne!-magyarázta el.

-Oké.. De innen mégis hogy jutnék ki?

-Jó kérdés..