Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

82.Fekete Rózsa

Megcsókolt.

-Mit csinálsz?-kérdeztem el lökve magamtól.

-Miért vagy felháborodva? Azt hittem nincs semmi közted és Cameron közt!-kiabált ő is.

-Nincs is.. Azt hiszem.-halkult el a hangom. A földet néztem. Ne lássa, hogy sírok. Sírni csak a gyengék szoktak! Igaz?..

-Nyugodj meg!-ölelt át.-Gyere! Menjünk haza..-húzott magával.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Egész úton meg sem szólaltam.

2 órás út volt magunk mögött. Bármelyik percben befordulhatunk a telekhez vezető útra.

A sofőr elfordítsa a kormányt balra, majd egyenes úton tovább haladva elértük a Midnight Kastélyt. Tetszik a vezetéknevük.. Ahogy mentem volna fel a bejárati ajtóhoz, észre vettem a kriptát, amiben Benjamin felesége, a fiúk anyja nyugszik. Megfordultam és elindultam abba az irányba.

-Nem mehetsz oda be egyedül!-kiabálta valaki utánam.

-Csak figyeld!

-Megyek veled-mondta Joey.

Lementünk a lépcsőn, majd megkerestük a 100 sír közt az Édesanyjukét.

-Mi az?-mutattam a sírra.

-Ez.. Egy fekete rózsa. Lejött Apám ide. Biztos, hogy ő tette oda, jelzés képp. Nem akarja, hogy ide lejöjjünk! Menjünk fel, kérlek!-parázott be Joey.

-Ha ennyire félsz minek jöttél le velem? Egyedül is megtaláltam volna..-indultam meg a lépcső felé, ami úgy tűnt, mintha most sokkal messzebb lett volna, mint mikor ide le jöttünk, pedig nem sokat voltunk lent. Kb. 10 percbe telt megtalálni a sírt. Furcsa..

Felértünk. Joey megnyugodott. Ki is a lány?

-Fent várja önt Marie úrnő!-hajolt meg a fiú előtt az egyik szolgálója.

-Megyek. Üzendd neki, hogy egy pillanat az egész!-utasította a cselédet.

-Minél hamarabb menj! Nem szeret várni olyan sokat..-viccelődtem.

-Gondolkozik, mi legyen az.. "utód" projeckt-tel. Korai lenne még?-kérdezte tőlem.

-Honnan tudjam? Szerintem Me..Melody is korai volt. Most kapott vissza téged olyan sok idő után. Természetes ha.. Megint akar egy gyereket.

-Szerinted vágjunk bele?

-Ti döntésetek!-válaszoltam. Meghagytam a választási lehetőséget. Ők akarnak gyereket..

Bementünk a házba. Joey egyből rohant kedveséhez, én pedig Benjamin-hoz magyarázatott követelni.

-Gyere!-szólt valaki az ajtón túl. Még nem is kopogtam..

Benyitottam. A szokásos.. Benjamin ül az asztalánál és ír valamit. De most furcsa volt. Amint meglátott hátradőlt székén és figyelt. Máskor ugyanúgy ïrt tovább.

-Nem kell papírokat kitöltened?-kérdeztem meglepődve.

-Most azt csinálja a fiam. Tudod.. A Központban. Van egy kis időm pihenni. Pár óra és haza ér-mondta.

-Mi volt az a fekete rózsa? Fenyegetésnek szántad? Nem hiszem, hogy annyira unatkoztál volna..-tértem a lényegre.

-Hát.. Ma nagyon sok szabad időm volt. Csak nem bánod, hogy megnéztem a feleségem sírját..

-De igen! Nem a feleséged! Bántottad! Mindent láttam..-halkult el a hangom.

Benjamin felállt és közeledett hozzám. Látszott az arcán az idegesség. Valami rosszat mondtam volna?

-Mi az, hogy mindent láttál? Elérkezett az utolsó szakasz netán? Válaszolj!-kiabált.

-Azt sem tudom mi az, hogy "utolsó szakasz"! Honnan tudnám? Senki nem mondd el semmit!-válaszoltam kicsit hangosabban, mint ahogy szerettem volna.

-Menj innen!-mutatott az ajtóra. Nem is értem miért egyből hallgattam rá.. De kimentem.

Felmentem Shan szobájába. Benyitottam, de azt hiszem amit ott láttam.. Elakarom felejteni!

Pár órával ezelőtt megcsókolt. Azt hittem nincs semmi köztem és a báttyja közt. Igazából még magam sem tudom.

Most pedig láttam, ahogy egy másik lánnyal.. Az ágyán csókolóznak..

Egyből visszacsuktam az ajtót. Reménykedtem benne, hogy nem hallották meg.

Befutottam a szobámba, ledőltem az ágyra, arcomat belenyomtam a párnába és elaludtam..

-Hercegnő! Kelj fel! Megjöttem és tudod.. Szeretnék én is aludni, csak te elterültél az ágyon-mosolygott.

Olyan kedvesen és halkan mondta ezt az egy mondatot, hogy nekem is mosolyognom kellett.

-Mesélsz esti mesét?-mentem arrébb az ágyon. Befeküdt mellém.

-Mit szeretnél? Szépség és a Szörnyeteg? Hamupipőke? Vagy.. Piroska és a Farkas?.. Eseteleg találjak ki valami mást?-ajánlotta fel a meséket.

-Mesélj el mindent Anyádról!

-Hogy?-lepődött meg.

-Előbb mondtam. Nem fogom megint elismételni!

-Mit szeretnél tudni róla?-kérdezte. Ennyi kérdést, amit fel tud tenni..

-Mindent. Legfőképp azt a részt, amihez van valami közöm. És azt, hogy mit jelent a fekete rózsa.

-Hogy lehetsz ennyire makacs?-mosolygott. Miért van ilyen jó kedve?

-Mondd már!-siettettem.

-Anyánk, mint tudod nagy erejű, tisztavérű volt..

-Nem ez új.

-Tényleg? Már az elején?-nevetett.-Na szóval.. Már épp abba a korba lépett, mikor Apám elvette. Eleinte minden jól ment. Rózsaszín köd/felhő meg a többi.. De mikor megszületett Brian, akkor kezdődött meg a lejtőn való esése a családunk történetében. Jött a sok vitatkozás. Rá 2 évre megszülettem én is. Akkor már egyre többet.. Sőt! Anyám el is ment a közös szobájukból. A most használt könyvtár volt az ő szobája. Rengeteget olvasott. És most jön a csavar.. Szinte egyszerre szült édesanyád és az én anyám. Ugyan úgy ikreket. Ugyan úgy különböző ikreket. És.. Valakinek a sötét oldala kezdett kiteljesedni..