Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

12. Egyszer kinyírom..

Majdnem fél órát vártam, mire Nicholas kifáradt a szobából.

-Végre.. Komolyan néha rosszabb vagy, mint egy nő.- duzzogtam. És elindultunk kifelé.

-Nyugii!! Vagy 6 éve nem találkoztam vele. És amúgy is rólad beszéltünk..-mondta. Hogy mi van?!

-M..Minek beszéltetek rólam?!-kérdeztem félve a válaszától.

-Oh, hogy téged szinte minden zavar, meg a tisztavérűségedről.. És arról, hogy megakarnak ölni.

-Kibeszéltetek?!

-Neked csak ez jött le az egészből?!-kérdezte idegesen.

-Menjünk inkább a hotelba.-siettem előre.

-Azzal lesz egy kis baj..-mondta. Csak azt ne mondja, hogy nem foglalt szobát..

-Na mégis mi?-forgattam a szemem.

-..Csak 1 szoba volt ami nem foglalt..

-Mi van?! Veled kell egy szobában aludnom?!-kiabáltam.

-Nyugii!! 2 ágy van.. Felosszuk majd. Elválasztjuk középen és..

-Mi és? Miért nem tudsz egyszer férfi lenni és kérni 2 szobát. Azt sem érdekel ha a szertárban alszok de..- vágtam közbe a mondandójába.

-Figyelj! Nem nagy ügy. Közel van a Központhoz, és csak pár napot kell ott maradj és utána mész vidékre.-magyarázkodott.

-Pár nap?! Mégis mennyi nálad a pár nap??

-3-4 nap..-mondta csak úgy tök lazán. El sem hiszem.. 4 napot töltsek VELE egy szobában? Óh ezt még visszakapja duplán..

-Inkább menjünk, oké?-kérdeztem nyugtalanul. Ő válaszként csak bólintott. Elindultunk. Végig mentünk az utcán, majd lekanyarodtunk balra. Egy kis zsákutca volt ott. Mindkét oldalt magas épület. Középen egy zöld színű épületbe mentünk. A recepciós valamit nagyon nézett rajtam.. Fúj.. Csak azt ne hidje senki, hogy.. Nicholas.. Fúj.. Nem hiheti, hogy én és Nicholas..

Megkaptuk a kulcsot és felmentünk a 3. emeletre. Megkereste a 46-os szobát és kinyitotta. Sima szürke falak, egy fürdő, két ágy kétoldalt egymással szemben, 3 ablak. Egy a fürdőszobában, 2 kint ahol aludni fogunk.

-Enyém a bal oldali!-stoppoltam le.

-Rendben. De garantálom, hogy nem fogsz aludni..-mosolyog.

-1 utállak. 2 gyűlöllek. 3 ne is álmodozz róla. 4 megint ott a vigyor a képeden.-szeretem kiosztani..

-Hercegnő..-mindig így hívott kiskoromban- Nem fogsz tudni ennek-mutat magára- ellenállni.

-Azt te csak hiszed..-mondtam. Majd bementem a fürdőbe és úgy 10 perc múlva ki is jöttem. Nem szeretek sokáig fürödni..

-Kész is vagy?-kérdi.

-Igen. Kimegyek az erkélyre.-válaszoltam és elindultam kifelé. Az ablak mellett volt az a bizonyos erkély. Pont teli hold volt. Szerettem nézni a csillagokat. Elbambultam. "Csillagászkodásomat" Nicholas zavarta meg, aki egy szál törölközőben jött ki mellém.

-Szép az égbolt.-kezdi.

-Nicholas! Legalább öltöznél fel!-utasítom. Mellesleg.. Mikor lett kockás a hasa?

-Így jobb, hercegnő?-kérdi.

-Igen.-mosolygok- de azért emlékezhetnél rá, hogy TE voltál a tanárom. Ismétlem tanárom. És pár év után itt szaladgálsz egy szál törölközőben-elnevetten magam- a volt diákod előtt?

-Már nem vagy az.. Felnőttél. És alig vagyok idősebb nálad.

- Ja persze az az 5 év mit számít nálad.

-Gyere hercegnő! Már hűvös van..-mondta. Lefeküdtem az ágyba. Nem tudok elaludni.. Vihar van. Utálom a vihart. Félek..