Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

26.A Bál

-Itt van Cam! Látni akar a ruhádban..-mondta az ajtó másik oldaláról Shan.

-Máris megyek.-válaszoltam. Kinyitottam az ajtót. 2 srác állt elöttem öltönybe. Talán nem is olyan rossz itt lakni..-Tádá! Meg van mindenki elégedve?-kérdeztem, miközben az ajtóban forogtam a ruhámban.

-Ez nem az a ruha!-jött rá Cameron.

-A sajátom jobban tetszett.-válaszoltam.

-Vedd fel a másikat!-utasított.

-Nem!-ellenkeztem.

-Vedd. Fel.-szeme sötétedett, arca pedig..

-Cam nyugi! Hercegnő, kérlek!-nézett rám Shan. Megforgattam a szemem és elindultam a szekrény felé. Elővettem a vörös ruhát, majd felvettem.

A srácok arcán döbbenet látszódott.
Shan mosolygott. Cam pedig, elismerően bólintott egyet majd kiment. Semmit sem mondott. Még annyit se, hogy: Így már jó lesz! vagy valami..

-Nos. Délután 6 van. Lemegyünk és segítünk díszíteni.. Vagy.. Kimegyünk ide az erkélyre és nézünk kifelé a fejünkből?-vetette fel az ötletet Shan.

-A második jobban tetszik, Sárkány..-mosolyogtam.

-Rendben Hercegnő!-mondta, majd elindult kifelé. Az ablak alatt egy rózsa kert volt. Minden színben található ott egy tüskés virág.-Szedjek egyet?-kérdezte.

-Nem kell-nevettem.-Komolyan lemennél egy szál virágért csak azért mert ránéztem és el gondolkoztam?

-Miért is ne? Vagy.. Nem hozhatok rózsát a rózsának?-suttogta, miközben egyre jobban közeledett felém. Alig pár centi volt köztünk -Menjünk inkább le, mielőtt Cam begolyózik és szétszed mindent.-mondta az ajtóhoz sietve.

-Várj!-kezdtem bele.

-Igen?-kérdezte vissza.

Nem kérdezhetem meg, hogy: Figyelj anyukád meghalt vagy mi történt vele? Esetleg nem emlékszel rá?

Aztán észbekaptam, hogy egy ideje nem szólaltam meg.
-Öhm.. Semmi! Menjünk inkább!-mosolyogtam.

Lementünk a bálterembe. Teljesen másmilyen, mint a többi. Ez, a pontos ellentéte! Fehér, arany és ezüst színek mindehol. Nem fekete, barna és szürke.

-Benjamin ki tett magáért!-kezdtem.

-Igen.-nevetett.-Keressük meg őket!-mondta. Meg is találtuk az apját, miközben épp magyaráz valamit az egyik szolgálónak.

-Mit akartok gyerekek?-kérdezte ránk se nézve. Nagyon el lehet foglalva.-Joey elkészült már? Cameron és Brian hol vannak?-folytatta tovább.

-Joey hamarosan kész. Báttyáim pedig elmentek a kísérőjükért.-válaszolt Shan. Benjamin pedig rám nézett és elmosolyodott.

-Remekül áll a ruha! Tudod.. Ez Shan Édesanyjáé volt.-sóhajtott- Érezzétek jól magatokat! És nemsokára, amint megérkeznek a testvéreid kezdünk!-mondta vidáman. Hova tűnt az ideges arca?

Shan-nel elmentünk a kertbe. (a rózsák felé)

-Megkedvel téged. Elsőnek nem is rossz.-jelentette ki.

-Hát.. Ha te úgy láttad.-válaszoltam

-Jó. Apám lehet nem az a fajta aki örül mindennek.. De, azon kívül, hogy kissé hamar felkapja a vizet.. Jó társaság.-nevetett.

-Mondták már, hogy többet kéne mosolyogj? Kedvesebbnek tűnsz tőle!-nevettem.

-Miért nem szoktam az lenni?-játszotta meg a sértődöttet. Olyan kis cuki volt, a kis fiús arcával..

-Menjünk vissza Hős Lovag!-karoltam bele a jobb kezébe.

-Hős Lovag? Pedig a Sárkány is tetszet!-mondta sétálás közben.

-Akkor döntsd el melyiket akarod!-utasítottam.

-A lovag jó lesz.. És most megismerheted majd a drága öcsémet. Hidd el! Nem valami felemelő érzés..-jelentette ki.

Vissza értünk. Már javában folyt a kis bál. Rengeteg ismeretlen arccal találkoztam. Elénk pedig egy szőke hajú lány és egy barna fiú állt meg. Miközben bemutatkoztak (nekem legalább is).

-Szia! Én vagyok az Öccsük, Joey. Te biztos a..-kezdte a barna hajú.

-Igen.-mosolyogtam-Shan sokat mesélt rólad!

-Igen? Így akarsz bevágódni? Báttyus, sajnálom, de már foglalt vagyok!-viccelődött Joey. Elkezdtek egymással verekedni. Addig én és a szőkeség elmentünk tőlük távolabb.

-És téged, hogy hívnak?-kérdeztem. Világos kék ruhája volt. Talán, Hamupipőkéhez tudnám hasonlítani.

-Marie! Joey.. Jegyese.-nézte a földet. Elszégyelte magát.

-Nyugi! Semmi baj. Beszélgessük másról inkább, oké?-bólogatott-Rendben.. -mondtam. Eközben, ide ballagtak a fiúk, Benjaminnal az oldalukon.

-Lányok! Kérlek. Próbáljátok nem kettesben hagyni őket! Legalább most ne verekedjenek a terem közepén!-kérte az apjuk.

-Igenis!-válaszoltam mosolyogva. Erre ő csak kivillantotta a fehér fogát és oda parancsolta a fiúkat mellénk. Bébicsőszködhetek..