Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

19.Vissza mentünk az oviba..

Axellel Nicholason nevettünk, hogy részegen milyen marhaságokat magyaráz.

-Hé! Az az enyém! Ne vedd el a párnácskám!! Drágaszáág..

-Nicholaaas!-keljetegette Axel. Mikor látta, hogy ez nem használ, neki rohant és ráugrott szegény, beállt, védtelenre..

-Mi a..-dühöng kómás fejjel.

-Naa.. Kicsik is vannak itt-szakítja félbe a drága haverját.

-Kit neveztél kicsinek?-kérdeztem. Jó.. Lehet nem vagyok égimeszelő.. De akkor is! Csak fél fejjel magasabbak..

-Jó hallottad hercegnő..-mosolyog.

-Már te is így hívsz?! Képzeld van nevem is!!-mondtam "bedurcizva".

-Nem baj! Mindenki így hív. Szokj hozzá!-szállt le Nicholasról és felém jött. Na jó most látom, hogy sokkal magasabb nálam..

-Létra!-csúfolodtam, mint egy gyerek és futottam a fürdő felé. De mielött bezárhattam volna magam után, oda tette az ajtó és a fal közé a lábát.-Ne máár!-nevettem.

-Mit mondtál??-kérdi tettetve, hogy mérges.

-Jól hallottad!-nyújtottam rá a nyelvem.-Létra! LÉTRAAA

-Na jól van..-majd tolja felém az ajtót. Nem csak magas, erősebb is nálam. Mondjuk.. Papíron fiúnak írták be..-Hercegnő, most szépen kijössz és megtanítalak főzni. Mivel már 8 óra. És nem én fogok rátok sütögetni..

-Komoly?! Ennyit akartál??-kérdem meglepődve.

-Igen. Most szépen kijössz. Megfogod a serpenyőt és sütsz tojást.

-Csak ennyit?-kérdem miközben követtem a konyha felé.

-Fogdd meg azt amivel fogod sütni.-utasított.-És vedd fel a kötényt!

-Minek? Ehhez nem kell..

-Nem baj! Ki a szakács, én vagy te?!-kérdi vissza.

-Nyugii csak látni akar abba a szarba! Tudjuk, hogy ettől izgulsz fel!!-kiabált kintről Nicholas.

-Ha megbocsátasz.. Meg kell verjek valakit.-mondta nekem. Én csak bólintottam. Axel pedig már rohant is ki. És még mindig nem fogom felvenni..-Megjöttem. Ha megtalálod pár fogát, nem én voltam..

-Mit számít az már neki.-nevettünk.

*Kéész a tojáás*

-Kicsit oda égett.. De még reméljük ehető-mondta Axel.

-Mi atyánk aki a..-kezdett imádkozni Nicholas.

-Ne már! Csak nem lehet annyira rossz!-mondtam. Majd megkóstoltam. Na jó.. Engem se a konyhába teremtettek..- Meg ne egyétek!!-köptem ki a kukába.

-Na jó.. Sütök egy másikat.-ajánlotta fel a konyha tündérünk.

*8 perc múlva*

-Mi lezs már!! Éhes vagyok, és hála neked!-rám néz- még az égettet sem ehettem meg..-nyafogott Nicholas.

-Csend már! Mindjárt hozza..-utasítottam.

-Itt is van..-tette le az asztalra a sárga tojást Axel. Jól néz ki. De ha Nicholast is hozzá vesszük, hogy ő is fog belőle enni.. Nem sokáig látjuk szegényt a konyhába.-Tessék!-teszi három tányérra.

*kb.5 perc múlva..*

-Na jól van nagyi! Ez finom volt!!-kezdte Nicholas.

-Ha már ketten nem tudtok főzni, "felnőtt" létetekre.-gúnyolódott.

-Hé! Én meg se szólaltam most.. Kivételesen.-mondtam.

-Én indulok is!-állt fel Axel.

-Mii?!! Hova?? Minek?!-kérdeztük egyszerre Nicholassal.

-Gyerekek. Apucinak néha menni kell dolgozni is..-magyarázta, úgy mintha az 5 éves gyerekeinek mondaná.

-Vissza jösz még?-kérdi kiskutya szemekkel Nicholas.

-Vissza.-majd elment.

-Ki fogja most megcsinálni az ehédet?-kérdi tőlem, miközbe rázogat.

-Hagy már békén! Majd rendelünk..

-Igaz.-Istenem de hülye..- Megyünk utána?

-Meghibbantál? Mehetsz.. Én biztos, hogy nem!!

-Akkor legalább találj ki valami ütügyet miért megyek be!-ezt se tudja megoldani..

-Öhm.. Megvan! Meglátogatod Carlat!

-Az, Nem lesz valami jó.. Tudod tegnap. Olyat csináltunk, mint az Apukák és az Anyukák..

-Komoly?! Na most állj le!!-mondtam ijedten. Ez komoly bele kezdett??

-És miután meg volt, felöltöztem és részegen ide sétáltam.-fejezte be.

-Akkor.. Mondd azt, hogy össze vesztünk! Azt még el is fogja hinni mert mindig azt mondja, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek.

-Oké! Léptem a Központba! Hali..-majd kiment. Ezaz!! Kb. 1 óráig enyém a lakás..