Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

43.Haladunk az üggyel?

Kimentem. Az ajtó küszöbén álltam, mikor valaki megfogta a kezem és valahova húzott. Shan!? Mit akar tőlem?! A kriptához húzott.

-Hercegnő, most jól figyelj. Eredetileg úgy volt, hogy megdobállak, de ez most fontosabb!-kezdte

-Mi.. Mi történt?-kérdeztem vissza zavarodottan.

-Bejöttem anyához.. És. Jobban megnéztem a helyiséget. Remekül el volt dugva. Látod azt a falat az ablakkal?

-Igen. De már belepték azt is a növények.

-Nos, ha azt leszedjük, varázslatos módon, nem lesznek ott. És az ablak tisztán látható lesz.

-Remek Watson. Piros pont azért, mert észrevetted, hogyha megtisztítunk valamit, az tiszta lesz! Én nem jöttem volna rá..-mondtam szarkasztikusan

-Viccelődhetsz de, az üveg.. Színezve van. És egy rózsa lesz látható. Er..

-Erre van kelet. És pont megvilágítsa reggel a sírt.. -fejeztem be a mondatát.

-És ha kinézünk, pontosan látszik..-folytatta tovább.

-Anyád régi szobája. Ezt akartad mondani? -Kérdeztem.

-Következő cél: Anya szobája!-kiáltitta miközben kiment. Valami még van itt. Furcsa érzés fog el ha ide bemegyek. Rejtély. Gyász. Szerelem. Csalódás..

Felmentünk az említett helyre. Beléptünk. Kissé recseg az ajtó..

Szekrények tele könyvekkel. Egy kis asztal. Ablak. Egy darab ruhás szekrény. Ékszerek. Ágy. És.. Könyvek.

-Lehet nem ő volt az anyám? Eddigi életembe nem olvastam ennyit, mint ami itt van!-sokkolta őt is a látvány.

-És most? Sárkány. Hogyan tovább?

-Nem tudom. Innentől már a te feladatod! A részemről.. Én mára már befejeztem!-ült le egy fotelbe.-De ha van egy erős és meggyőző indok arra, hogy felkeljek innen..-vigyorgott perverzen.

-Arra várhatsz. Segíts el olvasni ezeket!-mutattam az első polcra. Tele könyvekkel.

-Mi?! Én?! Ezt te sem gondoltad komolyan.-jelentette ki.

-Majd én segítek.-jött egy hang kintről. Nem zárta be az ajtót??

-Nem kell a TE segítséged. Egyedül is megoldom, ha valaki-néztem Shanre- nem képes felkelni!!

-Ugyan.. Te is ugyan azt akarod, mint Benjamin. És.. Döntöttem.-válaszolta.

-Shan, menj ki!-utasítottam.

-Nem! Nem hagylak itt ezzel! Még a végén..

-Menj ki!-vágtam a szavába. Néha tud idegesíteni azzal, hogy be nem áll a szája..

Shan kiment, becsapva maga után az ajtót. Én pedig ugyan úgy fel sem néztem a könyvből.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Téged. Belefáradtam. Nem hagyom, hogy az övé légy!-emelte fel a hangját.

-Ezzel már elkéstél. Gondolom rájöttél, hogy az, mikor megsajnáltalak.. Csak a könyv miatt volt..

-Nem. Elmehettél volna. Nem mondtam akkor neked semmit! Tudom, hogy mélyen.. Téged is mar egy érzés. Nem tudsz dönteni! És ez ad számomra reményt.-vág a mondandómba. Igaza van..

Egyre közelebb lépked. Alig van már tőlem pár centire. Fel emeli a fejem, amit eddig mélyen a könyvbe rejtettem, ne lássa az arcom. Kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

-Cam. Én, nem tudom. Sajnálom. Ehhez, idő kell. De ha nagyon bánt..

Mielőtt, kimondtam volna az utolsó szót, kiment.

Lementem a szobánkba és szóltam Shan-nek, hogy ma Marievel alszom. És szintúgy az említettnek.

-Joey!! Ma a báttyádnál alszol!-ordította a férjének.

-Melyiknél? És miért?-kérdezte vissza, miközben kijött a fürdőből a lányával.

-Shan. És ne érdekeljen! Még egy kérdés és viszed Melodyt is!!-fenyegette meg. Jól el tudnak beszélgetni.

Joey át adta anyjának a gyereket. És pakolt is össze. Én is áthoztam a szükségesebb holmikat és beszélgettünk Marie-vel.

-Milyen nagy már szemem fénye.. A gyerekekről jut eszembe, a húgomnak is született egy! Holnap meg is látogatnám őket. Jönnél velem?-kérdezte pár perc néma csend után.

-Persze..-hajtottam le a fejem. Vajon mi van Aprilel? Haza kéne mennem.. Talán.. Otthon van valami új nyom. Itt pedig Shan addig nyomozgat.