Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

75.A gyerek

Másnap ordítozásra keltem. Lent kiabált Cameron valakivel. Azt már nem hallottam csak egy hatalmas ajtó csapódást. Majd berontott a szobába és ledőlt az ágyra. Sóhajtott és észrevette, hogy fent vagyok. Csak 5 percbe telt..

-Jó reggelt, Hercegnő!-fordult az oldalára, hogy szembe legyen velem.

-Mi volt ez?-kérdeztem.

-Amúgy is tudni fogsz róla..-sóhajtott.-Axel volt itt. Hallotta, hogy elvégeztük helyette is a munkát és most meg akart nézni téged, hogy "beszéljetek" de nem engedtem fel.-mosolygott.

-Azért mert aludtam vagy csak ennyire nem szereted, ha kettesben vagyok vele?-bújtam közelebb hozzá. Hideg van tavasszal!! Esik az eső, fúj a szél.. Mintha ősz lenne. És ő még kinyitotta az ablakot.

-Fázol?-nevetett.

-Szerinted ha nem fáznék oda bújnék a.. Hogy hogy te nem fázol?! Tűz forró vagy!! Nem vagy lázas?-néztem a homlokát.

-Semmi bajom csak.-tüsszent.-megfáztam.

-Egész nap itt kell maradj! Beteg vagy, Cameron! Hozok teát..-keltem volna fel.

-Ne!-fogta meg a csuklóm.-Lent van.. És ha meglát akkor..

-Akkor nem megyek le.-mosolyogtam. Kis féltékeny..

-Köszönöm! Búj vissza! Legalább leviszed a hideg testeddel a lázamat. Komolyan olyan hideg vagy, mint egy jégkocka!-tárta szét a karjait. Visszafeküdtem és átölelt. Ha most benyitna valaki, biztos félreértené..

Vissza aludtunk. Mikor felriadtam. Basszus.. Már délután 3 van?? Felkeljtettem Cam-et és átöltöztem a fürdőbe, mivel még mindig pizsamában voltam. Lementem, persze hogy megláttam egyből, amint kiléptem az ajtón.

-Nocsak.. Nocsak..-sétált felém Joey.-Csipkerózsika összejött Herkules-sel azalatt a pár hónap alatt?-kérdezte.

Cameron mióta Hercules? Jó.. Izmos meg na.. De akkor is. És én meg Csipkerózsika?? Igaz 100 évig is tudnék aludni, de.. Mindegy.

-Nem. Beteg a báttyjád, ha tudni szeretnéd.-léptem oldalra, hogy le szeretnék menni a lépcsőn, de megakadályozott.

-Ne játszadozz egyikükkel sem! Nem szeretnék egy újabb családi viszályt..-ment vissza a szobájukba. Mi az hogy újabb? Volt már más is..?

Elhesegettem minden rossz gondolatott. Lementem. Főztem teát. Felvittem és magára hagytam. Nem szereti ha a házban egyedül vagyok, de most kénytelen, mert nem engedem, hogy mászkáljon. Kopogtak. Kinyitottam a bejárati ajtót és a második Apám jött be rajta.

-Nicholaaaas!-ugrottam a nyakába. Mindig ezt csinálom?

-Hercegnő.. Végre "otthon" vagy! Bántottak valahol? Mit tettek veled? Jól vagy? Milyen volt ott? Hogy szöktél meg? Ugye nem történt meg az?-kérdezgettet.

-Dehogyis! Hogy gondolhatsz ilyenekre? Baj van a világítótoronyban??-kopogtattam meg a fejét. Mosolygott rajta és megölelt.

-Halottam Joey-ról. Hol van Benjamin?-nézett körbe az előtérben.

-Azt hiszem az irodájában. Mié.. Mit keres itt?-mutattam Nicholas mögött álló Axel-re, akit eddig nem vettem észre.

-Nélküle nem engedtek volna el ide. Mellesleg ő fog tárgyalni a vezetőkkel, hogy halasszák el a Klánok köztit egy hónappal. Neked is kell az edzés, ami nem menne egy hét alatt.-magyarázta az idióta.

-Át a konyhán! Azt pedig gondolom tudod hol van..-fordultam meg. El akartam menni, de Nicholas megállított.

-Legalább beszélj vele! Őt is érdekli, hogy mi történt veled..-suttogta, hogy a felesleges harmadik ne hallja. Belegyeztem és kihívtam, hogy menjünk sétálni a kertben. Biztos vagyok benne, hogy Cameron hallotta és hogy ott fog ülni az ablaknál és figyel.

Leültünk egy padra, amire figyeltem, hogy az ablakunkból jól látható legyen. És beszélgettünk. Elmeséltem mindent, ami történt velem ott. Ő is mesélt, mi volt a Központban.

-..Eljegyezték egymást. Most vannak azt hiszem nászúton! Pár nap és vissza állnak dolgozni. Nicholas és a nővéred pedig jól elvannak.-mesélte.

-A nővéremről van szó.. Öhm.. Még mindig gyakorolja a varázslatokat? És esetleg tudod, hogy fel tud-e támasztani halottakat?-néztem kiskutyaszemmel.

-Még mindig varázsol. De a baba mellett nem tud annyit időt tölteni ezzel.-félrenyeltem mikor meghallottam. A nővéremnek gyereke van?-Jól vagy?

-Pe..persze.-köhögtem.-Milyen baba??

-Nem tudsz róla?-kérdezte. Pont akkor jött ki Nicholas az ajtón. Oda rohantam hozzá és..

-Mi az, hogy nem mondod el egyből, hogy gyereketek van?! Mégis mióta? Hol van akkor Esme? Miért nem mondsz semmit?!-kiabáltam vele.

-Megöllek!-mutatott Axel-re, aki futni kezdett. Kergették egymást, mint az ovisok.

-Jaj ugyan már! Mégis mikor akartad elmondani??-kiabáltam tovább.

-Csak te nem hallottál róla. Mellesleg kislány. Három kis Törpe együtt szokott játszani.-mosolygott.

-Milyen három?!-lepődtem meg. Annyi idő csak nem telt el.. Hármas ikrek lennének?

-Aprilnek 2 gyereke van. Át jönnek hozzánk és ott játszanak.-magyarázta el úgy, mint egy gyereknek.

-Megyünk Esme-hez!-jelentettem ki.