Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

68.Nem várt meglepetés

Másnap ismét edzés, majd aztkövető napokon is. Majd elérkezett a "vizsga".

-Na jól van puhányok! Most jön a végső összecsapás. 2 páros fog végig menni az akadálypályán egyszerre. Mivel van egy gyenge láncszemünk-néz rám.-vele én fogok versenyezni. Csak hogy igazságos legyen.-röhögött.

-Élvezed, mi?-szóltam be neki.

-Mást is élveznék ne aggódj!-kacsintott.

-Idióta.-mondtam.

Hátra mentünk ismét. Első páros felkészült és elindult. Majd következő, és az azutáni.

-Gyere Hercegnő! Essünk túl rajta.-utasított David.

Robin lett a bíró báttyja helyet, nehogy csaljon.. Kinézném Davidből.

Megszólalt a duda. Futottam, ahogy csak tudtam. Első akadály a sár. A drótok alatt kellett végig kúszni. Eddig egyformán vettük az akadályt. Majd jött az ellenségem. A nagy fal. Rajta egy kötélel segítség képp. Alacsonyságom miatt, a kötelet sem értem el. Fel ugrottam és második próbálkozásomra elkaptam sikeresen. De addigra David már átért, ezzel szerezve magának egy kis előnyt.

Jött a kedvencem, ami egyben a legkönnyebb. Futás és átugrás az akadályokon. Itt kissé be tudtam hozni, de még mindig előttem járt pár méterrel.

Az első akadály, egy fém cső volt. Ahol le kellett hajolni. Legalább is Davidnek. Most hasznomra vált, hogy kicsi vagyok.

A következő szintén ez volt. Behoztam a hátrányt és még előrébb is sikerült kerülnöm, mint ellenfelem.

Majd a hosszútáv. Itt simán csak futni kellett. Elestem. Látszik ekkora a szerencsém.. Pont ilyenkor kell szerencsétlenkednem..

Játszunk egy kicsit!!

-Daviiiid!-kiabáltam. Megállt mellettem és nyújtotta a kezét, hogy segít felállni.-Nem tudok, te idióta! Kiment a bokám!-szólom le.

-Gyere..-emel fel, mint ahogy a vőlegény szokta a menyasszonyt.

Pár méterre a cél előtt, kissé megütöttem a vállát, ezzel a földre dobott, ő pedig fogta a kezét ahol fájt neki. Kihasználva az alkalmat befutottam a célba.

-Tetszett?-mosolygott, mikor oda jött hozzám.

-Te.. Kihasználtad a jószivűségem!-nevetett.

-Szokj hozzá.-öleltem meg vigaszképp.

Jöttek a többiek, akik még hátra voltak. Majd este 9 fele, végre felmehettem pihenni. Egész délutánom ezzel ment el..

Ledőltem az ágyra ahogy voltam. Sáros pólóban, kopott nadrágban és a bakancsomban. Már majdnem bealudtam, mikor kopogtak.

-Hercegnő..-szól kedvesen egy női hang. Megfordulok az ajtó felé, de még mindig csukva van a szemem.-Fent van? Látogatója jött önhőz! Az úrnő.

Kinyitottam a szemem, felültem és meglepődtem.

-Mit keresel itt?-kérdeztem egyből.

-Mint hallottad, úrnő lettem. És elvárom, hogy így is beszélj velem!-utasított a húgom.

-Mégis mikor..? Akkor azért tűntél el! És a.. Tudod ki.-utaltam a barátjára.

-Nem tud róla. És mégis mit keresne itt? Vőlegényem van..-válaszolta érzéstelen arccal.

-Mivaan??-lepődtem meg ismét.

-Gondolom ismered David-et és Robin-t. Nos.. Nekik van egy erős, érzékeny, szerető báttyjuk. Adam.

-Az a vadbarom aki megakart ölni??-akadtam ki.

-Scottnak a..-nyelt egyet.

-Te beteg vagy. Ahhoz mész hozzá, aki ki akarta nyírni a húgod?? Hova ütötted be a fejed?-álltam fel, hogy szembe legyek vele. De ahogy eddig is, most is nekem jár az alacsonyabb szerepe.

-Nem beszélhetsz így velem!-parancsolta. Hogy mivaan?! Én húztam ki mindig minden helyzetből, amiből rosszul jött volna ki. Most meg az a hála, hogy hozzá megy ahhoz az idiótához aki meg akart ölni? Éljen a testvéri szeretet!

-Kérlek menj ki.-kérleltem.

-Nem te szabod meg mit csinálhatok. Itt feletted állok!-hajolt az arcomba. Ha nem lenne az a "közös vérünk" akkor most simán lefejeltem volna. De sajnos, még van valami bennem, ami azt mondja: "még így is a testvéred! Akkor is ha kihasznál.."

Kiment.

Az ellenségemmé vált a saját húgom. Most élvezi, hogy egyszer ő az aki irányít, nem az akit irányítanak.

Ismét lefeküdtem az ágyra. De most sikeresen el tudtam aludni. Első látomás mióta elraboltak..