-Az idő a legnagyobb ellenséged jelenleg..-suttogta egy női hang.
-Később más lesz?-néztem körül, de csak a semmiséget láttam. Sötét van. Nem látok semmit. Feketeséget.
-Nagyon vigyázz, Hercegnő!-mondta végül.
-Ki fog bántani? Miért kell vigyázzak?-hiába kérdeztem.. Nem válaszolt. Itt hagyott. Annyi kérdésem lenne, de nem válaszol rá senki. Ha kérdezek valamit csak annyit mondanak "majd később elmondom".
Felkeltem. Hajnali 5 van. Cameron itt van mellettem. Békésen szuszog. Vajon mi járhat az eszében? Miről álmodhat?
-De bámulj olyan feltűnően! Még a végén zavarba hozol!-szólalt meg csukott szemmel. Mosolygott azon, hogy megijesztett.
-Nem vicces! Azt hittem alszol!-nevettem én is.-Nem lehetsz ennyire gonosz..
-És még te pirulsz el?? Én mit mondjak? Nem bírtam ki nevetés nélkül.. Itt bámultál!
-Mi járt a fejedben? Nem láttalak még így.. Gondolkozni. Tudom nem a szokásod..-vágta vissza.
-Még meg is sért..-fordult el tőlem. Háttal volt nekem.
Kihasználva az alkamat, megsimogattam elsőnek a karját, majd megcsikiztem az oldalát. Felnevetett és kapálózott. Mikor már vörösödött a feje abbahagytam. Ez vicces volt..
-Azután mondd, hogy én vagyok a gonosz! Akkor te egy szörnyeteg vagy!-nevetett.
-Benjamin nem mondta neked, hogy így nem beszélhetsz a lányokkal?!
-De te nem egy egyszerű lány vagy-váltott komoly arcra.-Te több vagy.. A..-közeledett.
-Jóó reggelt!!-nyitott be Ryan. Ilyenkor tudok a legjobban örülni neki. Elrontotta a pillanatott a legjobbkor!-Na mikor indulunk?-jött be és befeküdt az ágyba.
-Máris!-mondtam.
Kikeltem az ágyból, átöltöztem és a többi reggeli elintézni valók..
-Lent várlak a kocsinál!-kiabálta Ryan. Oh igen! Ryan lett a testőröm. Cameron-t befogta az apja munkára a Központban. Ugyan arra az irányba megy, szóval velünk jön. Csak egy "pár" méterrel előrébb száll ki a kocsiból.
Átöltöztem. Indulásra kész vagyok! Márcsak Cameron-ra várunk.
Felmentem megnézni, hogy hogy halad. Kinyitottam az ajtót.
-Nem készültél még el?-néztem rá. A nadrág már rajta volt. Most igazította meg az inget az öltönyéhez. Begombolta, felvette rá a zakót és a nyakkendőt kötötte.
-Segítenél?-kérdezte kétségbe esetten.
Odamentem hozzá, megkötöttem a nyakkendőt és megigazítottam az ingjét.
-Így jó lesz?-kérdeztem. Mosolyogni tudtam csak azon, ahogy kinéz. Megszoktam tőle, a laza mégis fegyelmezett stílust, most pedig elegánsba vágta magát.
-Persze. Akkor megyünk?-vette fel az óráját.
Elindultam az ajtó felé. Kimentünk a kocsihoz, beszáltunk és mentünk az Akadémia felé. Cameron elől ült a vezetővel, ezért Ryan-nel tudtam beszélgetni.
-Nézd!-vett elő egy kis dobozt a zsebéből.-Ezt.. Anne-nek akartam oda adni. Csak..-könnyezett be.
A dobozban egy jegygyűrű volt. Nem tudtam mit mondani, mikor kinyitottam.
-Anne.. Biztos örült volna neki.
-Cameron-nak akartam oda adni, hogy majd ő odaadhassa annak akit a legjobban szeret. De mikor átakartam adni a dobozt, azt mondta "Ha ezt meglátná az, akit a legjobban szeretek még félre értené.." Biztos vagyok benne, hogy rád értette. Te vagy ilyen, aki mindenben meglátja az összefüggést-nevetett.
-Most egy kő esett le a szívemről!-mosolyogtam.-Jó, hogy nem fogadta el..
-Nem akarsz férjhez menni?-lepődött meg.
-Nem igazán. Max öregasszonyként mikor már tök mindegy lesz-csatlakoztam a nevetéshez.
-Akkor jó szórakozást!-fordult hátra Cam. Máris itt vagyunk?-Figyelj majd rá!-utasította öccsét, majd kiszált.
-Na mehetünk az Akadémiára!-csapta össze a kezét Ryan.
A sofőr elindult, mi pedig hátul tovább beszélgettünk. Ryan elképzelte a menyasszonyi ruhám az elméleti esküvőmre.
-Kiskorodban tényleg soha nem gondolkodtál, hogy milyen lesz az esküvőd?-kérdezte meglepetten.
-Miért kellett volna?-néztem rá.
-Minden lány már kiskorában elképzeli az álom esküvőjét! Milyen gyerekkorod volt neked?!!-akadt ki.-Szólok a báttyámnak, hogy húzzon bele.. Ez így nem állapot! Nem maradhatsz ki ebből! Milyen lány vagy te?
-Te komolyan felkaptad azon a vizet, hogy nem gondolkoztam még a jövőbeli esküvőmőn?-nevettem el magam. Jobban lányos Ryan, mint én?
-De ilyen lány nincs! Te valami ufó lehetsz!
-Uram.. Itt vagyunk-szólt a sofőr.
-Na menjünk Nicholas-hoz..-sóhajtottam.
Bementünk. A bejáratnál nem láttam Izmene-t.
-Hova tűnt?-kérdeztem inkább magamtól. Benéztem az irodába és ott sem láttam.
-Hercegnő!-jött le Nicholas.
-Csak jöttem szólni, hogy még élek.
-Valaki vicces kedvében van.. Ryan! Hogy hogy nem a magasabbal jöttél? Cameron, azt hiszem úgy hívják, amelyik nagyon hasonlít Benjamin-ra. -Kérdezte.
-Apánkkal van, Uram-válaszolta helyettem Ryan.
-Hogy micsoda?-lepődtem meg? Komoly azt mondta Nicholas-ra, hogy uram??
-Tudod.. Valakit még sikerült megnevelni, hamár téged nem sikerült!-mondta Nicholas. Tényleg, ő volt a tanárom..
-Csak magadat okolhatod, neked nem sikerült-vontam vállat.-Hol van Izmene?
-Szabadnapja van. Otthon van Axel-nél.
-Hogy mi van???-lepődtem meg.
-Nem is tudtad? Axel édesanyja Izmene. Komolyan nem esett le a hasonlóság?-nevetett.
-Nem képzeld! Ryan..-fordultam az említett felé.-Megyünk a Központba!-utasítottam.
Kimentünk a kocsihoz, elindultunk a Központba. Megkerestem Axel-t.
-Irodájában van-mondta a titkárnője.
Benyitottam. Ott ült és írt valamit.
-Mondtam, hogy ne zavarjon senki. Próbálom megta..Hercegnő! Mit keresel itt?-nézett fel a lapok közül.
-Meglátogatlak. Hol van Izmene?
-Otthon. De ha hozzám jöttél, miért keresed Anyámat?
-Nem találtam az Akadémián.
-És mondta Nicholas, hogy nálam van.. Szóval nem is hozzám, hanem az anyámhoz jöttél. Értem. Bár kicsit, most megforgattad a tőrt a szívemben-játszotta a csalódottat.
-Bele ne halj!-mosolyogtam.-Gyere!-tártam szét a kezem. Egy ölelést még talán kaphat. Úgysem fog csinálni semmit. Itt van Ryan.
-Még mindig Törpe vagy. Mikor fogsz már megnőni?-mosolygott.
-Kibeszéllek Izmene-vel. Úgy vigyázz mit mondasz!-fenyegettem meg.
-Itt van a Központ mellett, közvetlen. Nézz be majd az ifjú Benjamin-hoz is. Kissé nagy rajta a nyomás hirtelen. Apja munkáját csinálja. És már most ugyanolyan pozícióban van, mint én.-mosolygott "nyomorán". Axel 2 éve van itt. Cameron pedig csak 1-2 hete segít az apjának.-Legfelső emelet. Benjamin irodája.
Felmentünk. Megkerestük a szobát.
2581-es iroda
Bekopogtam.
-Igen?-kérdezte valaki bentről.
-Meglepiii-nyitottam be.
Cameron meglepődött, felállt az asztaltól, oda sietett hozzám, megölelt és megcsókolt. Ennyire fárasztó lenne amit dolgozik?

YOU ARE READING
Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN
FantasyA kezdetek kezdete: Egyszer egy hatalmas kastély falai közt lakott egy nemesi család. A családban épp egy lány ikerpár születését várták, mikor egy boszorkány felbukkant a kastélyban. Odament a várandós anyukához és ezt mondta neki: " 2 leány fo...