Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

55. A látogatás

Nincs első két órám 😏

Korán reggel keltem. Át mentem a jelenleg egyetlen nő nemű személyhez, hogy jöjjön velem a nővéremhez.

-Gyere! Nem hagylak itt egyedül..-nyaggattam.

-Na jó! A fiúkkal nem maradok itt egy légkörbe.-egyezett bele.

Két órás kocsikázás után megérkeztünk April-hez.

Azt már elmeséltem miért ez a neve?

A szüleim, áprilisban hagyták hátra a régi életüket. És akkor már terhes volt anyám, Aprillel. Ezért lett ez a neve. De.. Májusban szülte meg.

Megérkeztünk. Nővérem és kisfia kint voltak az udvaron. Tanultak..

-Megmondtam, hogy ne hajtsd túl a gyereket!-siettem April-hez.-Menj játszani!-utasítottam a fiút.

-Azt akarod, hogy okos legyen, vagy hogy..-válaszolt volna.

-Legyen gyerekkora??-fejeztem be a mondatát.

-Ti el tudtok beszélgetni.-szólt közbe a kísérőm.

-És te ki vagy?-nézett rá a nővérem.

-Egyetlen személy aki még hallgat rám.-válaszoltam helyette.

-Szóval, még nem világosodtál meg?-viccelődött.-Néha túl.. Hogy mondjam.. Morcos vagy!-folytatta a piszkálódást.

-Ha már egyesek nem képesek gondoskodni semmiről..-kontráztam, azzal hogy milyen feledékeny tud lenni.

-Én legalább tudok nevetni.-vágott vissza.

Mikor észbe kaptam, hogy Marie eltűnt, észrevettem hogy hátul játszanak az unokaöcsémmel.

-Mi történt vele?-zavart meg April.

-Elvesztette a férjét és a lányát. Eltűntek. Napokig nem evett, csak sírt.-avattam be.

-Érthető. Mennem kell..-állt fel.

Megláttam a drága férjét az ajtóban. Szúrós szemmel nézett rám. Még nem is beszéltünk, de már nem kedvel.

Magas barna haja és ugyanilyen szeme. Öltöny van rajta. Kihúzta magát, ezzel megerősítve, hogy magasabb rangúnak tartja magát. Nem veszi le rólam a szemét. Elmosolygok azon, hogy hogy néz ki. Lenéző stílusa már kezdett zavarni, de mire elindultam volna, hogy kérdőre vonom, April oda ért és bementek.

Marie és a kisfiú oda jöttek hozzám. Leültünk a kinti asztalhoz. Faggatni kezdtem az unokaöcsém.

-Mit dolgozik az édesapád?-kezdtem az első kérdéssel.

-A Központban. Papír munkákat..-válaszolta.

-Hol?-vágok közbe. Remélem csak rosszul hallottam.

-Központ. A nagypapa is ott van! A tanács egyik tagja, apám pedig az ő "titkára". De nem szereti ha ezt mondom rá. Szerinte ez a pozíció nem méltó hozzá.-mesélte.

Jól gondoltam.. Egy arisztokrata majom.

Mikor észbe kaptam April ült mellettem.

-Miről beszélgettetek?-kérdi.

-Apuról!-válaszolta mosolyogva a kisfiú.

-Érdekelt kihez mentél hozzá.-nézte a szemébe. Piros volt. Sírt.

Nem akartam a fia előtt megkérdezni. Ezért szóltam Marie-nek, hogy menjenek valamerre az udvaron.

-Mi történt?-kérdeztem miután már nem voltak itt.

-Menjetek el. Kérlek!-utasított.

Ő tette! Ő mondta neki, hogy küldjön el.

Szóltam Marie-nek, hogy indulunk.

Beszálltam idegesen a kocsiba. Becsaptam az ajtót és szúrós szemmel néztem a nővérem férjére aki az ablakból nézte,hogy elmegyünk.