Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

34.Shan vagy Cam?..

Felmentem a könyvel a toronyba. Mivel volt valaki a csendes, nyugott kis búvóhelyemen. Benyitottam és ott keresgélt Cam. Nocsak neki is kell?

-Nincs sehol..-mérgelődött hátul.

-Mit keresel?-kérdeztem, had higgye azt, hogy nincs meg.

-Azt amit te.

-Nem lesz ott!-figyelmeztettem.

-Miért is higgyek neked?-jó kérdés..

-Köszönöm.. Hogy..

-Nem kell. Nálad van?-rájött?!

-Mire gondolsz? A naplóra?- Át karoltam a nyakánál és a szemébe nézve kérdeztem.

-Általába arra szoktam.. És rád.-fogtam meg a derekam.

Mit csinálok?! Már megvan a könyv. Akkor miért..? Nem lehet. Nem és nem!

Eltávolodtam tőle. Elsőnek furcsán nézett rám, majd megrázta a fejét és újra a polcon keresgélt.

-Mondtam, hogy nem lesz ott! Hiába nézed meg ezerszer! Nem fog ott teremni egy másodperc múlva sem.

-Mi lenne, ha nem mindig osztanád az észt?-mondta.

-Bocs, hogy élek..-indultam az ajtó felé. Semmi kedvem ehhez. Mielőtt kiléptem volna, megfogta a csuklóm és vissza húzott. Szorosan magához ölelt.

-Ne haragudj! Nem akartam.. Csak Apa..

-Sh. Semmi. Ne mondj semmit!-hunytam le a szemem, miközben vissza öleltem. Mostanság álmos vagyok..

-Nem akarsz aludni kis koala?-kérdezte mosolyogva.

-Ez téves, mivel pont a koalék vannak fent este.

-Akkor.. Haggyuk inkább.-nevetett.

Kibontakoztam öleléséből és a szemébe néztem.

-Miaz? Van valami az arcomon? Vagy..-jött közelebb.

-Cam. Én.. Mennem kell. Sajnálom!-léptem ki az ajtón. Egyedül akarok lenni. A naplóval. Semmi más nem kell, csak a magány.. Kimentem a kertbe. (hát perszehogy a rózsákhoz) elővettem a könyvet. Elkezdtem olvasni az első lapot.

"Aki ezt olvassa, az megtalálta az első könyvem is. Most menjen le a legalsó szintre! Ott lesz egy folyósó. A 4. ajtóba nyisson be. Megtalálja a szükséges információkat.."

Ezt kerestem 2 napig? Hogy menjek le a pincébe? Komolyan.. Biztos nagyon titkos lehet ha ennyit, tett azért,hogy ne találjon rá senki. Mivel lassan éjfél, nem indultam "kincset" keresni. Felmentem a szobánkba és ültem az ágyon. Gondolkoztam. Anyám miért szökött el? A szerelem miatt? Úgy megvakította Apám iránti érzései, hogy feladta az eddigi életét?

Shan megfogta a vállam.

-Mi a baj hercegnő?-húzott oda az ölébe.

-Semmi.. Csak Anyámon gondolkozok.

-Hát igen. Aki szerelmes.. Sokszor követnek el akkor hibát. Feladnak mindent a szerelemért..-átkaroltam a nyakánál, ő pedig a hátamnál tartott. Simán bealudtam volna, de nem ment.Valami történt velem...

Reggel:

Mikor felkeltem, a Sárkány már nem volt mellettem. Unatkoztam egyedül. És akkor eszembe jutott a napló! Gyors fel öltöztem és indultam volna kifelé, mikor megjelent egy újabb látomás.

Ott állt a folyósón. Kezében a második könyv. Az ajtó felé mutatott ami kitünt a többi közül. Fehér volt. Ellentétben a feketékkel és a barnákkal. Szintén a vörös ruha volt rajta. Épp nyitottam volna be, mikor valaki rángatni kezdte a kezem..

Miért mindig a legjobb résznél térek vissza a jelenbe?!

-Jól vagy?-kérdezte Anne, még mimdig nem engedte el a csuklóm.

-Igen. Persze, hogyne. Miért? Mi történt? Melody? Jól van? Tudod mit megnézem!-zavartam le 5 másodperc alatt. Benyitottam az Anyukához, aki épp etette a csecsemőt. Na ezt sem fogom kitörölni az emlékeim közül, bármennyire is akarnám..

-Marie! Elraknád a.. tudod mit és beszélhetnénk?

-Jaj ne haragudj! Nem vettelek észre. Joey! Menj ki!-kiabált rá a vőlegényére. Igen.. Még nem is házasok de már van gyerekük.

-Igenis gazdám..-mondta majd kiment.

-Miről akartál beszélni?-kezdte, miközben lerakta Melodyt az ágyába.

-Tudsz titkot tartani?

-Drága.. Itt a falnak is füle van! Ne itt akard elmondani a legféltettebb titkod!-mondta.-Menjük fel a tetőre!-suttogta.-Joeyra bízom a kicsit és mehetünk.

Kimentünk. És ahogy mondta, ráparancsolt, hogy vigyázzon a lányára. Felmentünk a tetőre és...