Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

70.Aréna

Sorry a pár napos "szünet" miatt. Valahogy nem nagyon sikerült beosztani az időmet.. (hazudiik! Xbox-ozott fogadjunk. Persze mert a Mortal Kombat fontosabb.. -_-") Igazából.. Elsőnek fogalmam sem volt, hogy kéne ennek a résznek hozzá látni, de..

Indulnom kell. Most jön a "beavatás".

Elméletben, úgy indult, hogy eladnak. De a drága David.. Megbeszélte a drága apukájával, hogy NEM mehetek innen el. Pedig láttam még 1% esélyt arra, hogy Cam vagy Shan itt lesz és "megvesznek". Haza mehetek és élhetem tovább a nyomi kis életem.

Jött 2 őr. Lesütöttem a szemem és elindultam az ajtó felé. Bepánikoltam. Mi fog történi? Mégis mit kell majd csináljak? És ha valami közbe jön..? Mégis mi jönne közbe?! Nem vagyok annyira szerencsés, hogy valami meteorid pont ide csapódjon be..

Végig mentünk a folyóson. Jobbra majd balra fordultunk. Egy arénába értünk végül. Hatalmas volt. 5 kapu volt. Középen egy festett négyzet. Lánc volt a kezemen. Sötét van viszonylag, de látni lehet mindent. Fény áttőr a kapun keletkezett kis réseken. Majd kattanás. Nyílik az ajtó. Vakító fény bántja a szemem. Az Arénában körbe ülőhelyek vannak. A kapuk fölött 1-1 "lelátó" ahol a nagyobb hatalmúak foglaltak helyet.

Hirtelen David állt meg előttem. Megfogta a csuklóm. Csak ennyi kellett. Össze estem. Annyira emlékszem, hogy valaki elkap.

Felébredtem. A cellámba vagyok. Fekszek az ágyban. Kinyitottam a szemem. Elfordítottam a fejem és az őröm ült aludva mellettem. Nem bírtam mozdulni. Gyenge vagyok. Semmi erőm. Felülni sem tudok. Inkább visszacsuktam a szemem és elaludtam, de ahogy ezt tettem, David mocorogni kezdett. Ránéztem és mosolygott.

-Jobban vagy, Hercegnő?-kérdezte.

-Mi történt?-könnyezett be a szemem. Oda ült mellém, letörölte a könnyemet és el kezdte simogatni az arcom.

-Elájultál. Összeestél de pont a kezembe dőltél. Szerencsére el tudtam menni veled és ide hoztak. Anyjámtól megkaptad a "kedves" hozzászólásokat, de Robin megvédett, hogy gondolja nem direkt lettél rosszul. Apánk nem törődött veled. Nézte tovább a többieket. Hamár az ő harcosan nem fog ott lenni, legalább a többieket had nézze.-nevetett.

-Kedves egy családod van.. Ti ketten milyen furák vagytok? Nem is hasonlít egyikőtők sem a szüleitekre!-mosolyogtam én is.

-És a.. Húgom?-fagyott az arcomra a mosoly.

-Amint értesült róla, hogy te nem fog harcolni.. Mintha nem izgult volna tovább. Megnyugodott.-magyarázta volna be, hogy a húgom olyan szent lenne.

-Nem kell fényesíteni.-kamu mosoly..

-Mi történt köztetek?-nézett komoly arccal.

-Semmi.-mosolyogtam ismét. Felejtse már el a témát!!

-Rendben. Nem kérdezősködök tovább..-ült vissza a fotelbe.

Néztük egymást 5 percig. Nem bírtam tovább. Lehunytam a szemem és bealudtam. Megúsztam az egészet, ami miatt izgultam!