Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

97.Földi pokol..

-Csak akkor tudsz élni igazán.. Ha ölsz.

Szólt ez az egy mondat egész éjszaka a fejemben. Vajon miért? Ahj.. Miért van még mindig ezer meg egy kérdésem?!

Dörömböltek az ajtón.
-Kelj már fel! El fogsz késni!!-kiabálta valaki az ajtó túl oldalán. Gondolom Axel..

Basszus.. Most lesz az első feladat!

-Máris megyek!-kiabáltam vissza. Nem hallottam lépteket, szóval még mindig ott áll az ajtóban.-Nocsak néha meg is..-kinyitottam az ajtót de már nem volt senki mögötte-tudsz várni..

Lesiettem a lépcsőn, majd ki az udvarra ahol.. Nem volt ott senki a versenyzők közül rajtam kívűl.

-Hol vannak a többiek?-kérdezte tőlem Axel mikor már mellém ért.

-Én is csak most jöttem, így honnan tudnám? Te keljtettél fel!-magyaráztam.

-Én ugyan nem. Egésszen idáig a kávét ittam, hogy fel tudjak ébredni. Mert.. El kell mondanom.. Kevesen bírják ki melletted egész nap-nevetett a saját idióta poénján.

-Ott van Shan!-mutattam az egyik cseresznye fa felé.

Oda siettem hozzá.

-Igen. Én ébresztettelek fel-mondta.

Oda ülterre-ellé a földre. Nézte ahogy a munkások elvégzik az utolsó feladataikat.

-Ma veszteni fogsz-jegyezte meg.

-Hát mivel 3 "kissé" izmos pasi az ellenfelem. És egyedül én vagyok a lány.. Számítottam erre-mosolyogtam.

-Szóval izmosnak tartasz? Ejha, ilyen gyorsan visszautasítottad a volt pasidat, a báttyámat és a volt tanárod legjobb haverját, hogy most nekem "udvarolsz"?-kérdezte. Najó.. Most.. Saját magamnak ástam egy gödröt/sírt.

-Nem úgy értettem..-próbáltam javítani a helyzeten de.. Csak rosszabb lett. Ez az én szerencsém. Ma is hozta a formáját és megint beégettem magam.

-Persze hogy nem..-nevetett.

-Na! Legalább most mosolyogsz! Addig nem tetted..-löktem meg egy kicsit.

-Rajtad csak nevetni lehet.-mondta. Ma mindenki beszólogat nekem?!

-Mit csináltok?-jött oda Daniel.-Csak nem..?-mosolygott perverzen.

Najó..

Felálltam. (Ügyeltem arra, hogy a szoknya alól még véletlenül sem látszon semmi!!) oda álltam elé. (Basszus azt hittem alacsonyabb..) és.. Megpofoztam, majd szépen lassan mosolyogva mentem Axel felé.

Félúton megálltam. Akkor vettem észre, hogy rajtam van egy csomó cseresznye virágszirom.

-Illik hozzád ez a szín! Lehetne ilyen színű ruhád az ünnepségen!-mondta egy lány akinek az egyik kezében ruha, másikban pedig.. Nem mérőszalag hanem.. Ahj hogy hívják azt a lányok.. Amivel megmérik mekkora az adott személynek a dereka stb.. Na mindegy. Akkor volt egy olyan a másik kezében..

-Szóóval.. Te mondod meg milyen ruhát kell felvennem?-megkérdeztem az egyértelmüt.

-Igen. Axel eddig erősködött, hogyha valami ünnepség van akkor csak vörös lehet a ruhád. De eddig minden nagy eseményen olyan színű volt. Ezért gondoltam, hogy ma este lehetne valami halványabb.. Vagyis rózsaszín.-magyarázta.

Hát.. Pont rózsaszín?!

-Miért akarta annyira a vöröst..-gondolkoztam. Szokták mondani, hogy ami nem megy ne erőltessük.. Én miért nem hallgatok az ilyenekre?

-Sziasztok lányok!-jött oda Daniel és Shan. Idáig beszélgettek?-Lucy. Aurora.-hajolt meg (?!) és a szőke, nálam kb. 10-20 centivel magasabb (vagyis akkora, mint Daniel) lányt megcsókolta.

-Gondolom ismeritek egymást-mondtam. Azért ez meglepett. Csak így idejön és lekapja. Akkor is ha a csaja.

-Igen. Kiskorunk óta.-válaszolta Lucy. Arrébb húzott és..-Csak az anyja nem nagyon engedi ezt az egészet, szóval ha lehet ne mondd el neki.-suttogta.-Nagyon szigorú az a nő, pláne ha az egy szem fiacskájáról van szó.-mondta majd visszament a fiúkhoz.

Kezdem azt hinni az az egy pofon nem volt elég..

-Hol van Jason?-kérdeztem miután én is társultam hármukhoz.

-Nem mindegy?-nevettek a fiúk.

-Ha annyira érdekel keresd meg.-mondta Shan.

Vetettem rá egy mérges pillantást amolyan "most rohadt bunkó voltál, ezért még számolni fogunk".

Bementem az épületbe. Megnéztem a földszinten. Meg néztem az első emeleten, a másodikon, harmadikon.. Stb.

Tető! Márcsak az maradt.

Felmentem a jól megszokott lépcsőn.

-JASON!!!-kiabáltam.

-Itt vagyok..-válaszolta.-Mit akarsz?

Most tünt fel mennyire vékony a hangja a többi fiúhoz képest. Várjuk.. Biztos, hogy fiú?!

-Ne vedd tolakodásnak de.. Te nem vagy lány?-ültem le mellé a hideg földre.

-Honnan tudod..? Senkinek sem mondtam el.-nézett fel rám (hm.. Végre valaki) könnyes a szeme, fel van dagadva és piros.

-Mióta vagy itt fent?-kérdeztem.

-Túl régóta. Kérdezhetek valamit?

-Persze!-válaszoltam.

-Hogy tudsz akkor is mosolyogni mikor már mindent és mindenkit elveszítettél, bántottak és megaláztak? Akibe pedig szerelmes vagy az észre sem vesz..-kérdezte.

-Na és te erről honnan tudsz?-nevettem.

-Látom hogyan nézel rá. Persze a többiekre nem tudom, hogy hogy.. De rá valahogy.. Máshogy.

-Hogy?-nevettünk. Na végre! Látom mosolyogni is!!-Gyere mert mindjárt kezdődik..-álltam fel. Segítettem neki is és elindultunk le a lépcsőn. Már hallani lehetett, ahogy a zenekar próbál. Várjunk.. Minek zenekar?!

Leértünk ahoz a sátorhoz ahol nekünk kellett lennünk.

-Egymás mellett lesznek a székeink!-mutatott a színpadra (?), ahol egymás mellett volt vagy 20 ülőhely, amiken rá volt írva egy-egy név.

-Jason..-fordultam felé.-Mikor akarod elmondani, hogy.. Tudod. Mert gondolom nem akarsz este öltönyben lenni, mikor..khm.-utaltam arra, hogy szólni kéne erről Lucy-nek.

-*bólintott*Ma..Majd segítesz? Jösz velem?-kérdezte. Válaszul mosolyogtam. Erre elkezdett mosolyogni és örülni.

Velünk szemben észrevettem, hogy Shan figyel minket. Hallani nem hallotta, mivel ahhoz túl messze ült.

-Khm.. Kérem figyeljenek ide!-szólt valaki bele a mikrofonba.-Ma kezdetét veszi a Klánok közti! Szeretnénk ha mindenki élvezné.. Mind a kis gyerekek, magas felnőttek, bölcs öregek..

-Ennél rosszabb bevezető szöveget még nem hallottam.-suttogta a hátam mögött álló Lucy a fülembe. Elkezdtünk halkan nevetni.

-..És szeretnénk ha probléma mentesen zajlana minden. Ezennel.. Kezdetét veszi a Klánok Közti Játékok!-kiabálta és elvágta a szalagot.

-Hát ennek a rémálomnak is vége-szólt megint a szőkeség, majd el ment.

-Majd később beszélnem kell veled! Ne menj túl messzire!-kiabáltam utána, bár szerintem már nem hallotta.

-Most mit csináljunk?-jött oda mellém Jason.

-Amit szeretnél..