Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

22.Éjszaka

Lementünk a lépcsőn. Mindenkit akit eddig láttam ott ült. Brian és Shan egy külön fotelba ültek. Cam pedig az egyik padra az ablak mellett. Maradtam én. Leültem Ryan mellé a kanapéra. Tisztes távolságra!

-Nos?-kérdi Cameron.-Lehoztam! Most ti jöttök..

-Hány éves is vagy?-szólal meg Brian. Nahát! A két legidősebb a legudvariasabb?

-É..én.. Sajnálom, de..-dadogtam. Pont ezen a szőrnyű napon születtem, mikor.. Elkezdődött.

-Ugyan! Semmi baj!-mosolyog vissza.-Nem kell elmondd ha nem akarod!

-És.. A legkisebb öcsétek? Tudtommal este 9 kor már semilyen edzés nem tarthatnak.-kérdem zavaromba.

-Ő, épp a jegyesénél van! Tudod.. Apánk, a legfiatalabb gyermekének, már eldöntötte, hogy ki lesz a felesége. Igaz drága Joey, még csak 11 éves. De már hozzá rendeltették a szomszéd telek Grófjának leányához.

-Igazán? Remek.. Vagyis, ő nem szokott haza járni olyan sűrűn, mint.. Ti?-kérdem. Lehet kissé tolakodóan.

-Igen. Mellesleg, fekete mágiát tanul. És lovagkatona lesz.-mesél tovább Brian.

-Hogy függ össze a kettő?

-Anyánktól régebben, igen sokat hallott a mende-mondákról, átkokról, kitalált történetekről. És ezekből, megragadta egy igen.. Hogy is mondjam.. Hihetetlen, vagy lehetetlen. Eredetű történet. Ha egyáltalán annak lehet nevezni.

-Igen? És mi lenne az? Hátha ismerem! Mivel a Nővérem véletlenűl Boszorkánynak tanul.

-A fekete rózsa átok..-vág közbe Shan.

-Sajnálom, de nem ismerem.. Esetleg, elmesélné valaki, hogy mi az?-reménykedtem abba, hogy megtudok valamit erről. De, pechemre.. Akkor jött le az Édesapjuk. Benjamin. Fekete haja, és sötét barna szeme van. Öltönyt visel. Nemes családból származhat a kinézete alapján.

-Ideje, menni aludni!-mondja, amint leért a lépcsőről. A fiai, hallgatva rá, meghajolnak és felszálíngóznak szobájukba. Csak én maradtam ott, és Benjamin.-Üdv! Látom, gyermekeimel már megismerkedtél! Én..

-Tudom ki maga.-vágtam közbe-Ha megengedi.. Felmennék én is "szobámba" mivel, hosszú volt a mai nap.-erre csak bólintott egyet. Én pedig felmentem a lépcsőn, be az idéglenes búvóhelyemre.

Elővettem a naplót amit találtam és elkezdtem volna olvasni az első fejezetett, mikor kopogtak. Persze, hogy Cam!
Egy levelet hozott fel. Máris? Apriltől jött..

"Drága Húgom!

Elsőnek, Boldog Születésnapot! Másodszorra, nagy hírem van.. Lesz egy unoka öcséd!! Igen.. És küldtem egy ajándékot a levél mellé! Remélem örülsz majd! Lelövöm a poént és egy hógömb, amibe te vagy és Apu egy képen! Szívesen!! Vigyázz magadra Tökmag!

Legcukibb várandós nővéred: Apriil"

Mindig meg tudd lepni. Kibontottam az ajándékot, és láss csodát! Tényleg egy hógömb benne egy képpel. Felraktam az ággyal szemben lévő polcra.

Na folytassuk! Az első oldalon, egy idézet volt.

"Egyszer meg kell tudniuk az igazat, de akkora már lehet.. Késő lesz!"

Az első oldalon azt írta le milyen volt az udvar, a tó vize hogyan csillogott. A nap sugarai, hogy törtek át a fák lombjain. Hogy énekeltek a különböző énekes madarak. Éshogy számára, a díszes tollazatú, pompás, arany csőrű "hegedűzők" (e néven illette a madarakat) mit sem jelentenek. Számára a legcsúfabb, legtorzabb hangú énekes a leggyönyörűbb, a holló. Ami vasból készült mása díszeleg a torony tetején.

Egy ideig ezt fogom olvasni, már látom. De mire észbe kaptam már éjfél múlt 25 perccel. Ideje elaludni. De, csak forgolódtam. Kíváncsi voltam, hogy a folytatásban mi lesz. Nem hagyott a gondolat, hogy valami fordulat lesz. Míg végül megelégeltem a folytonos mozgolódást és elnidultam lefelé, hátha valaki szintúgy nem tud álmot kicsikarni szeméből, ahogy én.