Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

69.Az eladás előtti percek

Mit keresek itt? Mi ez az üvőltözés? Valakik veszekednek..

Elindultam a hangforrás(ok) felé. Nem nagy sikerrel jártam, mivel ez a ház olyan, mint egy labirintus. De hol is vagyok? Ott ahol a balszerencsék sora találkozott velem.. Vagyis itt.

Nem ismerem annyira ezt a "házat", mivel a cellán és az edzés helyén kívűl sehol nem jártam. Így csak vakon követtem a hangokat.

Elérkeztem egy irodaszerű szobába. 2 nő veszekedett. Mindkettő hangját hallottam már valahol.

Egyik a vörös ruhás nő volt. Mit keres itt? Talán ő is ismerte..

A másik hölgy pedig, David és Robin édesanyja.

Veszekednek. Ordítoznak. Egymással.

Hirtelen megjelent egy másik nő is. Az anyám?!

-Fejezzétek be! Majd én megoldom.. Egyedül!-kiabálta mindkét nőnek, hogy hagyják abba a veszekedést.

Válaszul csak bólintottak anyám felé és elmotyogtak egymásnak egy "sajnálom"-ot.

Vége. Talán nem is látomás volt? Csak egy álom? Nem hiszem.. Nem emlékszem soha arra, hogy mit is szoktam álmodni. És miért pont erről álmodnék? Hirtelen annyi mindent történt velem. És ma..

Kopogtak. Kinyílt résnyire az ajtó. David nézett be. Látta, hogy még mindig fekszek az ágyban és bejött.

-Nagy nap!-jött oda mellém.

-Az.. Öszintén? Nem nagyon várom mi lesz ebből!-mondtam.

-Ott leszek veled! Nem kell aggódnod!-mosolygott. Befeküdt mellém.

Csak néztem a plafont és gondolkoztam. Mást nem is tudnék..

-Mi fog történni?-kérdeztem.

-Ki kell majd álnod egy színpad szerűségre. Körülötted mindenhol a székeken idegenek lesznek. A szüleim és mi fent fogunk lenni. Lesz egy kis erkély és onnan fogjuk nézni az eseményeket.

-Nem arra vagyok kíváncsi, hogy honnan fogod nézni, hogy bénázni fogok!-nevettem.

-Jó!-nevetett ő is.-Még azt mondtam volna, hogy lent leszek melletted, de oké.. Akkor nem mondok semmit.-sértődött meg nőiesen.

-Ne csiináld máár!!-húztam egy ezt az egy mondatot.

-Na jó..-sóhajtott.-Annyi lesz a feladatod, hogy a bábukat.. Vagy meggyógyítod vagy megsebzed. Összesen csak ennyi. Amit velem is gyakoroltál. Vagy csak kiállsz és már jönni is fognak a licitek.

-És.. Megvesznek?!-lepődtem meg.

-Dehogy is! Tudod mikor hagynám, hogy elvigyenek mellőlem.-nevetett.-jobban bírom azt a buta képed, mint az öcsémét.-nevetett.

-Szemét!-ütöttem meg.

-Ez emlékeztett valamire.. Megvan! A vizsgádra. Mi is történt akkor?-néz rám mindenttudóan, ahogy a nők szoktak a párjukra, mikor kérdőre vonják őket.

-Nem tudom. Nem voltam ott.-nevettem.

-Hercegnő.. Átvertél. Csakhogy te juthass előbb a célba! Ravasz. És ez.. Azt hiszem tetszik.-fordult felém.

Alig voltunk már csak pár centire. És bumm!

El hajoltam. Nem akarom megcsókolni. Hiába próbálkozik.. Úgy nem szeretem. Számomra olyan, mintha lenne egy báttyám.

-Sa..sajnálom de..-dadogtam.

-Semmi baj.-mosolygott. Hátra dőlt és egyenesen nézett. Szembe velünk volt egy kis íróasztal. Azt nézte.

-Tetszik?-néztem rá. Válaszul el nevette magát.

Majd elindult ki. Számomra pedig kezdődött a földi pokol.