Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

71.Váratlan látogató

-Hercegnő! Kelj fel!-lökdösött valaki.

-Hm.. Még 5 perc!-nyafogtam. Az ismeretlen csak sóhajtott és közelebb lépett.

-Nem szólok mégegyszer!-mondta már keményebb hangon.

Kinyitottam a szemem és feltámadtam az ágyból.

-Igenis gazdám?-viccelődtem.

-Gyere!-fogta meg a kezem.

-De még..

-Nem baj!-vág a szavamba.

Lementünk vagy 3 emeletett a lépcsőn, mire azt mondta, hogy megérkeztünk.

Egy hosssssszú folyóson voltunk. Mindkét oldalon rengeteg ajtó. Fáklyák világítanak csak.

-Öhm.. Félek!??-szorítottam magamhoz David-et.

-Nyugi.-nevetett.-a legvégén van amit keresünk.-mondta halál nyugodtan.

Jó értem, hogy itt lakik de akkor is!! Sötét van. A falon ijesztő festmények és minden 2 méterenként egy fa ajtó. Mint egy rossz horror film..

-Ott vagyunk már?-néztem rá majd a földet. A padlón csak nincs semmi ijesztő..

Sétáltam utána, egyszer csak neki mentem.

-Megjöttünk.-jelentette ki.

-Remek.-szarkazmus..

Kinyitotta az addig zárva lévő ajtót és intett, hogy menjek utána. Bementem, majd ő is. Vissza zárta az ajtót és mosolygott.

-Hogy tetszik?-kérdezte.

-Egy.. Mi ez?-néztem rá.

-Háát.. A gyerek szobám +iroda+könyvtár.-nevetett.

-Mégis miért jöttünk ide?

-Tudom, hogy próbálsz szabadulni innen. De valamit tudnod kell azokról, akikkel eddig laktál.. Csak meg kell találni a könyvet.-célzott ezzel arra, hogy játszunk Sherlock Holmes-ossat és keresük meg.

Leghátul kezdtem. A titkok/titkos könyvek általában ott vannak..

De nem. Ez egy kivétel. Tovább kerestem. 20 perc keresgélés után, David felkiállt, hogy megvan.

-Benjamin és a felesége a legérdekesebb. Ők annyi titkot rejtegetnek.. Szerencse, hogy meg van anyám naplója!-magyarázta.

-Mivaan?! Tedd vissza! Ígyis utál engem! Ez meg rátenne egy lapáttal..-vettem ki a kezéből.

-Nyugodj már le! Be van zárva az ajtó. Ide pedig csak nekem van kulcsom. Titkos ajtó meg itt nincs.-nyugtatott meg.

-Oh szóval máshol van?!-akadtam ki ismét.

-Azért titkos.. Hogy ne tudjon róla senki.-kacsintott. Mi a baja??-Nos.. Itt apáról van szó.. Itt mi..-lapozgatott.-Francba! Lakat van rajta! Pont az érdekes oldalaknál..-dobta el a könyvet.

-Hé! Nem az a kulcs hozzá?-kérdeztem a csillárra mutatva.

-Honnan..?

-Titok.-mosolyogtam.

Leszedtem onnan nagy nehezen (bakot tartott). Felvette a földről a naplót és újra el kezdte keresgélni a lapokat, amik le voltak zárva. Szerencsére ez volt a jó kulcs.

-Igazság pillanata..-nézett rám.

Kinyitotta és.. Üres lapok??

-Ez meg mi?-kérdeztem meglepődötten.

-Nehogy már!-rakta vissza a könyvet a polcra.-mindegy.. Menjünk vissza!

Visszasétáltunk a hosszú folyóson. Felmentünk 3 emeletett és befordultunk a cellámnál. Kinyitotta majd bejöttünk.

-Sajnálom. De most kell a lánc.-nézett rám. Leültem az ágyra és.. Kiláncolt? Mi szükség erre? Eddig sem szöktem el.. Még.

-Anyám parancsa. Jóéjt!-sétált az ajtóhoz, majd kiment.

Nem értek semmit. Üres lapok.. Lánc.. Valamit tud ez a nő!

2 órás gondolkozásom után észrevettem egy pengét a földön. A szekrény alatt volt egy poros levéllel.

"Innen nincs más kiút! Tedd meg, vagy itt kell maradnod amíg ők nem ölnek meg!

H"

Mi ez? Mi folyik itt? H? Az meg ki? És mi az, hogy "megölnek"??

Na jól van.. Ha az a vénasszony azt képzeli, hogy elszökök.. Meg is teszem! Legyen ahogy óhajtja..

Felvettem a pengét. A láncot nem tudtam elvágni vele, de talál David-et vagy Robin-t ide tudom csalni a vér illatával.. Na meg a női bájjal, hívjuk csak hipnotizálásnak..

Elvágtam. Már a piros folyadék látványától is hányingerem van. Nem bírom a vért, ami irónikus.. Tisztavérűkét undorodom a vértől. Ki hallott már ilyen lényről?

Kattan a zár. A földön ülök. Valaki közeledik felém.

-Rosszul csinálod. Így soha nem tudnál megszökni.-mondta a húgom unott hangon.-Tudtam, hogy megtalálod! Anyánk azt gondolta ez megoldás lesz annak aki ide kerül helyette. Naiv.. Bár abban igaza volt, hogy nem jutsz ki innen élve.

-Mit keresel itt? Nincs jobb dolgod?-néztem inkább a padlót. Semmi kedvem a bűnös képébe nézni. Elárult. És esze ágában sincsen innen megmenteni. Inkább hadja, hogy szenvedjek.

-Megéreztem azt az ismerős illatott.-mosolygott és leguggolt mellém.

-Honnan is ismernéd? Tudtommal sosem voltál ott mikor a drága "barátaid" addig vertek míg el nem veszítettem az eszméletem.-néztem mégis rá. Ezt is megnyertem..

-Mit gondolsz ki vitt haza?-állt fel mellőlem.

-Hát nem is te! April jött mindig. Tudta, hogy az idióta haverjaid mit tesznek. Mind miattad! Benned nincs semmi testvériség.. Neked csak..

-Fejezd be!-könnyezett be. Először látom sírni.-Sajnálom, oké?-kiabált.-Nem voltam ott a kis "Hercegnő" minden lépésénél. Tudtam, hogy ez a dolgom. De egy kis dícséretett is vártam! Végre elismerjen valaki. De nem.. Mindig te voltál a középpontban. Én csak az örződ voltam. Elváltak útjaink és láss csodát.. Most te vagy alattam! Engem istenítenek! Nem téged..-sétált az ajtóhoz, majd becsapta. Ilyen lenne az Igazi Bella?