Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

89.A szüleim ügye

-Kérem.. Fáradjon Mr.Nicholas irodájába, Hercegnő-szólt az egyik őr. Bólintottam és elindultunk az említett helyiség felé, ahol a drága volt tanáromintézte ügyeit. Milyen szépen mondtam..

Pár perc múlva meg is érkeztünk. Kopogott az őr, majd benyitott.

-Milyen rég láttalak szemüvegben!-kezdtem.

-Neked is szia.. Cameron-t láttam elmenni. Mi történt köztetek?-tette fel a legkínosabb kérdést.

Nem mondhatom el neki.. Találj már ki valamit!-szólt a fejemben egy hang. Már hangokat is hallok?!

-Semmi. Vissza ment az Apjához.. Gondolom-kamu mosoly a végére, hogy hihető legyen.

-A nevedről is tudsz.. Igazam van?-mi ez valami kihallgatás?!

-Elég érdekes volt ennyi év után megtudni a keresztnevem-nevettem. Igen.. Kissé furcsa, hogy szinte felnőttem és nem tudtam eddig, hogy mi is a nevem.

-Üzent Bella-váltott komolyabb arcra. Valami szörnyű dolog történt akkor..-Tudja ki.. Kik voltak az "elkövetők" a szüleitek ügyében. Vagyis.. Helyesbítenék! Sejti-mondta Nicholas.

-És..? Mire jutott?-kíváncsiskodtam.

-Személyesen óhajtja elmondani. Tudja, hogy nem akarsz vele találkozni, sem beszélni. Ezért megkért, hogy vigyelek el hozzánk és ott megbeszélnétek. Persze a nővéretek is ott lenne. Nem szeretném ha kárt tennél benne.

-Pont én bántanám?! Ezt te sem gondoltad komolyan!-akadtam ki. Tényleg kinézi belőlem, hogy ártanék a húgomnak? Meg mivel is tudnék..? Sokkal gyorsabb, erősebb és ügyesebb nálam.-Emlékeztettnélek, hogy Bella tanult Örzőnek és nem én!

-Oh és a húgod is tisztavérű? Mert nem hinném.. -Na jó.. Erre nem tudok mit mondani-Igaz, hogy nagyon erős Bella.. De te tisztaverű vagy. És a legritkább erő birtokosa.- valami könyvet olvasott? Máskor nem hablatyol ilyeneket..

-*sóhaj* Menjünk..-fordultam meg.

-Khm.. Később. Este felé végzek és a húgod csak holnap reggelre ér hozzánk. Bőven van idő, hisz még csak reggel van-mondta.

-Akkor.. Addig mit is csináljak?

-Amit akarsz. De ne hagyd el az épületet! És a diákjaimat se sértegesd, zaklasd, sőt ne is szólj hozzájuk! Megértetted Hercegnő?-elővette az apai szigort/énjét?

-Nem igérhetek semmit!-majd kisétáltam. Olyan jó nézni a dühös arcát, közben mosolyogni, hogy mégjobban ideges legyen.. Legszebb pillanatok egyike.

Lesétáltam a sok sok sok sok lépcsőn. Leértem a bejárathoz, ahol Ismene mosolygással fogadott.

-Hol voltál?-kérdezte.

-Nicholas-nál.

-Rendben. Mi a helyzet veled és a magas sráccal?-mosolygott mindenttudóan.

-Melyik magas sráccal? Nálam mindenki magasabb..

-Te is tudod kiről beszélek! Benjamin fia..

-Tudom.-vágtam közbe.-Itt a falnak is füle van! És még nem tudják, hogy pont Benjamin fiával..

-Együtt vagytok?-kezdett örülni.

-Nem!-vágtam rá egyből.-Miből gondolod?

-Egész nap együtt láttalak titeket. A tetőn is beszélgettetek.

-Honnan..?

-Te mondtad, hogy a falnak is füle van..-mosolygott.

-Remek. Rajtad kívűl még ki az aki ezt látta? Mert nem igaz, hogy együtt vagyunk!!

-Nicholas.. Axel.. Oh és az egyik őr pont akkor ment fel, mikor beszélgettetek. Lejött és elmondta nekem. Azóta fogalmam sincs hányan tudják. De ne félj.. Az öreg nem pletykás annyira. Én tudok mindent, de rólad nem mondtam eddig semmit. Csak a fiamnak és a főnökömnek-hadarta el az egészet.

Axel is tudja már?!

-Elmondat a fiadnak is?! Mégis miért??-suttogtam, nehogy meghallják mégtöbben.

-Mikor ebédeltünk, kérdezte milyen volt a napom én pedig véletlenül elmondtam. De szerintem nem figyelt, mert amint kimondtam fel állt és elment-mondta halál nyugodtan.

-Hogy mivaan??-biztos vagyok benne, hogy hallotta. Hol is van az irodája..?-Öhm.. Még mindig ugyan ott van az irodá..

-Igen. Menj csak, meséld el neki, hogy az ég világon nincs semmi, csak szereted azt a fiút! Biztos megfogja érteni.. Igaz pár éve csak is téged szeret és veled akarna lenni, de nyugodtan törd össze a fiam szívét.

-Értettem a célzást. Akkor nem megyek Axel-hez. Mégis mit csináljak, hogy ne legyen rám mérges, mert a drága anyja elmondta "véletlenül" hogy akit szeret, azt mással látta?!-tettem fel a nagy kérdést.

-Igaz.. Mégis menj el hozzá. Mondd azt amit nekem is, hogy nincs köztetek semmi. Siess mert mindjárt végez a munkával!-mondta.

Márcsak vissza kéne emlékezni, hol is van az irodája..

Megkérdezte az egyik őrtől és megmutatta. Jelenleg itt állok az ajtaja előtt és azon gondolkozok, hogy be kéne menjek, vagy inkább hanyagoljam és éljen tovább abban a tudatban, hogy már végleg elvesztett..

Végül arra jutottam, hogy tisztázni kéne, ezért bekopogtam. A titkárnőre számítottam, de Axel nyitott ajtót. Meglepődött arcal nézett és nem tudott megszólalni sem.

-Bemehetek?-mosolyogtam. Bólintott és bementem. Becsukta az ajtót és mutatta, hogy menjünk a.. "belső iroda"-ba.. Vagy.. Az irodában van egy irodája. Na mindegy.

-Miért jöttél?-kérdezte. Kihúzta az egyik széket az asztala előtt, mutatta, hogy üljek le. Leültem, majd ő mellém. Ez is kissé furcsa, mert mindig szembe ült velem, mikor itt voltam (durva 2 alkalommal).

-Ismene mesélte, hogy..

-Oh igen.-vág közbe.-És ehhez mi közöm?-mosolygott.

Hogy mivan??

-Ne..nem vagy.. Voltál ideges?-dadogtam.

-Dehogynem. De rájöttem, hogy ez a te dolgod, nem az enyém. Ha vele akarsz lenni, nekem nincs semmi beleszólásom abba.-mosolygott.

Ilyenkor miért érzem magam rosszul? Ezt észre is vette. Elkezdtem szédülni.

(undi rész jön. Bocsii xD)

"Hirtelen" kijött a reggelim. Mondjuk ez várható volt..

-Hercegnő! Fal fehér vagy! Mégis mitől lettél ilyen rosszul??-kérdezte Axel.

Válaszom pedig ismét az volt amit az előbb tettem.

-Ilyenkor jó, hogy nem szőnyeg van itt..-ilyenkor is képes viccelődni?!

Leültem az egyik cuki sarokba. Kaptam egy sárga vödröt és Axel próbált nyugtatni. De mégis miért?!

-Ettől csak rosszabbul leszek.-mondtam.

-Sajnálom. Mivel tudnék segíteni?

-Hozz egy légfrissítőt.. Gondolom nem szeretnéd egész nap a reggelimet szagolni a levegőben-nevettem.

-Látom már egy fokkal jobban vagy! Máris jövök.

Eltelt 10 perc. Hol van már?

Felálltam. A vödör.. Hát.. Nem fejteném ki mi lett vele. A padlót feltakarítottam. És nézegettem, mi is van az irodájában.

Képek, érmek, papírok, könyvek, papírok, díszek, érmek, képek.. Oh és papírok! Nagyon izgi mondhatom..

20 perc múlva meg is jött Axel.

-Sokat vártál?-kérdezte

-Csak 15-20 percet.. Addig feltakarítottam és körbe néztem.

-Kö..körbe néztél?-dadogott.

-Igen.

-é..és találtál valamit?-kérdezte.

-Kellett volna?-léptem közelebb. Szórakozzunk egy kicsit..