Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

42.A harc kezdődik!

Reggel a saját ágyamba ébredtem. Egyedül. Látszik rokonok..
Keresgéltem csukott szemmel az ágyon. Nem, nincs itt senki. Kinyitottam a szemem. Shan (!!) állt az ajtófélfának támaszkodva.

-Azt hitted egyedül vagy?-nevetett.

-Megijesztettél! És miért vagyok itt, mikor..?-hagytam abba. Igen, ez kicsit kényes téma.

-Át hozott. Mint.. Mint egy menyasszony. És felkeltett. Berakodt az ágyba, váltottunk pár szót és elment.-hadarta el.

-Be.. Beszéltetek?-kérdeztem meglepődve.

-Igen. Probléma? Nyugi.. Nem veszekedtünk. Csak kérdeztem valamit és válaszolt.-jelentette ki, miközben leült mellém az ágyra.

-Aha.. Nagyin be aludtam?-néztem rá furcsán.

-Hát.. Folyt egy kicsit a nyálad.. Meg beszéltél magadban az éjszaka közepén, de már megszoktam-vigyorgott.

-Nem is szokott folyni a nyálam! A másik pedig.. Jó az szokott lenni.-mondtam.

-Aludj vissza Hercegnő! Hajnali 3 van.

-Mikor hozott ide?-néztem fel rá, a párnák közül.

-Mondjam azt amit hallani akarsz vagy az igazságot?

-Pár perce?-vágtam rá.

-Honnan..?-értetlenkedett.

-Nem vagy képes fent lenni sokáig, főleg hajnalban. Szóval vagy most keltél fel vagy.. Most keltél fel.-nevettem.

-Rendben Sherlock. Mit akarsz ma csinálni?-váltott témát.

-Nincs kedvem semmihez. Az Anyád ügyében sehogy sem haladok! Cam sem árul el semmit. Azt se tudom mi az hogy "negyedik". Semmi kedvem ehhez. És kitudja még mi lesz? Lehet.. Valaki megint meghal..-gondoltam bele. És ha én leszek? Vagy ha Shan vagy Cam? Azt nem élném túl.. Mégegyszer nem gyászolom azt, akit szeretek!

-Hé! Hercegnő. Ne is gondolj ilyesmire! Gyere ide!-tárta szét a karját, hogy át tudjon ölelni. Jól eset. Szipogtam. Nagyon rossz bele gondolni abba, hogy egyszer örökre elmehet az, akit a legeslegjobban szeretsz. A saját testi épségedet is kockára tennéd érte.. Ez a szeretett.-Megint min gondolkozik az az okos kis buksid?-kérdi még mindig átölel.

-Te ki elé ugranál, ha megpróbálnák lelőni? Vagy megölni?-néztem fel rá. Fejem még mindig a mellkasán pihent.

-Miért kérded? És természetesen, akikért akiket szeretek. Vagy.. Érdemesek arra, hogy éljenek tovább. És te?-sóhajtott.

-Én?-eléd..-Nem tudom. Nem gondoltam át ezt, úgy látszik..-nevettem kínomban. Nem mondhatom el neki. És mellesleg ott van még Cam.. Nem tudom. Ez.. Még számomra is magas.

-Hát nem nagyon.-viccelődött.-Reggelig beszélgettünk? Fent van már a nap.-mondta miközben kinézett az ablakon.

-Nem akarooom.-vágodtam vissza a helyemre. Sárkány persze nem fogadta el a válaszom és lehúzott takaróval együtt a földre. Hozzávágtam az egyik párnát. Megfogta és befutott a fürdőbe. Kint vártam az ajtó előtt. Úgy nézhettem ki, mint egy kommandós aki várja, hogy kijöjjenek a rablók. Majd kinyitotta lassan az ajtót. Épp beakartam rúgni. (mivel befelé nyílík) mikor leötött egy pohár hideg vízzel.

-Ez már remélem fel ébreszt!-nevetett. Amíg én mérgelődtem, addig ő kiment az ajtó.. Egy alsóban. Biztos nem fogják félre érteni, áh..

Felöltöztem és vizibombával a kezemben készültem a bosszúmra. Kerestem hol lehet.

Mindenhol néztem már! Csak a szobákat nem.

Bementem Mariek szobájába, ahol épp.. Evett a kis Melody. Hogy tudok mindig ilyenkor benyitni??

Következő szoba Ryané. Oda inkább nem mentem be.. Még mindig azt hiszi én voltam.

Cam szobája. Benyitottam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem. Az asztalánál ült és olvasott.

-Semmit.-gyors becsukta és elrakta valahová.

-Itt van a..-mutattam a vizibombára a kezemben. Vette a lapot. Megforgatta a szemét és az ablak felé nézett. Szóval kint lesz.. Suttogtam egy "köszit" és kimentem. De ami itt jött arra nem számítottam..