Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

106.Az utolsó feladat

-Nem annyira szent, mint ahogy te azt hiszed..-mondta.-Mellesleg.. még mindig gyönyörű vagy ennyi szenvedés után is.-suttogta. Ismét elkezdte csókolgatni a nyakam és piszkálta a másik kezével a hajam.

-Cameron..Kérlek!-kérlelésem süket fülekre talált.

-Szeretem, mikor kimondod a nevem..-mondta lágyan. Hogy lehet az, hogy valakit ennyire gyűlölök és szeretek egyszerre?

-Hagyd abba!-löktem el magamtól. Basszus, miért vagyok ilyen kicsit?-Nem tehetem..

-Vagy elbuksz vagy hozzámész a szüleid gyilkosához?!-kérdezte dühösen.-Válassz!

-Megnyerem és ahhoz megyek hozzá, akit szeretek. Nem a tetteihez. Saját magához.-nyeltem egyet.

-Rossz válasz..-mondta. Neki lökött valami keményhez.-Tudd, hogy vele ellentétben én akkor is szeretnélek, ha nem nyernél..-suttogta a fülembe. Elengedte a kezem amit eddig szorított a falnak. Összeestem. Nézett még pár percig, majd ott hagyott. Megint.

Nekidőltem a földön háttal a falnak. Felhúztam a lábaimat, átkaroltam a kezeimmel és lehunytam a szemem. Nem érdekelt, hogy holnap Lucy leordítja a fejem, hogy milyen koszos lett. Pár órába telt mire el tudtam aludni. Nem hagytak a gondolataim. Miért történik ez velem?

Másnap reggel a földön ébredtem. Fájt mindenem. Felálltam, leporoltam magam, majd kisétáltam a folyósora. Lementem a lépcsőn. Hol vannak a lányok? Remélem nem történt velük semmi baj..

-Hol az ördögben lehet az a nyomorult Alakváltó?!-hallottam egy dühös, vékonyabb hangot. Bella!

-Ezzel telt el az estéd?-kérdeztem. Megfogta a nyakam ijedtében, majd elengedte. Nem volt hiába az a sok önvédelem óra..

-NE! ismétlem.. Ne ijessz meg többet!-magyarázta.

-Rendben.-mondtam nagy nehezen.

-Hol van a szőke?-kérdezte.

-Gondolom a szobájában. Mindjárt megyek megnézem!-mosolyogtam. Elindultam az említett szobája felé.

Kopogtam. Semmi válasz.

-Hahó! Lucy.. fent vagy?-kérdeztem kintről. A szobából még mindig nem érkezett válasz. Benyitottam.

Az ágy előtt feküdt kezében egy gyógyszeres doboz. Bevette az egészet. Mellette egy-két szem, amit nem sikerült bevennie. Az ágy alatt is találtam kis bogyókat. Öngyilkosság. Letérdeltem mellé és az ölembe húztam a fejét. Éreztem a könnyeket az arcomon.

-Miért? Miért hagysz itt pont ilyenkor? Az a levél.. Búcsúlevélnek szántad? Előre megtervezted? Lucy! Ne tedd ezt velem! Kelj fel! Kérlek..-sírtam. Elment. Nem jön vissza.

2 lehetőség van. Vagy tényleg öngyilkos lett vagy meggyilkolták és próbálták ráfogni, hogy ő tette saját magával.

Szóltam az egyik őrnek, hogy jöjjön és hívjon segítséget, igaz már hiába hívna.. Akkor is el kell temetni és.. nem volt családja. Nem tudok kiket értesíteni.

Amint meglátta a holttestet bekönnyezett. Vele táncolt az este!

-Mi történt tegnap?-kérdeztem.

-Amint következett volna a második zene, meglátott valamit. Azt mondta, hogy sürgős dolga van és hogy mennie kell. Bárcsak visszahúztam volna..-bőgte el magát. Ilyen nevezi magát férfinak?

Meg kell keresnem Danielt. Ha tegnap együtt volt Jason-nel akkor őket látta és nem bírta tovább.

Elsétáltam az épület másik végébe, ahol Dan szobája van.