Black Rose Curse (Fekete Rózsa Átok) HUN

24.Nem vagyok az Apám!

Hátra mentünk az istállóhoz. Cam lova fekete, míg enyém fehér volt.

-Mehetünk?-kérdezte az "oktatóm".

-Azt hiszem.-nevettem kínomba.

Mentünk nyugatnak. Majd egy erdőhőz értünk ahol megállt.

-Miért álltunk meg?-érdeklődtem.

-Pihenünk! A dombot átmegyünk és onnan vissza a telekre.-utasított.

-Rendben!- mondtam.

Cam mellé ültem a fűbe. Pár perc kínos csend után megszólalt.

-Sajnálom..

-Mégis mit?-kerekedett ki a szemem.-Nem tettél MÉG semmit.

-És ha fogok? Meg tudsz majd bocsátani?.. Mint látod, én nem vagyok az Apám, hogy érzelem mentesen kimondjam amit gondolok. Sajnálom.

-Mondd már, hogy miit!! Mert arra még nem válaszoltál.-kérdezősködtem tovább.

-Még.. Még nem mondhatom el! Menjünk inkább..-mondta, majd felállt. Oda sietett lovához és felült. Majd én is úgy tettem. A haza út csendben telt. Senki nem szólt senkihez. Cam nagyon furcsa lett!

A kastélyban:

Vissza jöttünk, még naplemente elött. Én meg sem várva a kérdéseket, hogy: Milyen volt? Jól érezeted magad? Nem fáradtál el? Stb.. Felrohantam a szobámba. Elővettem a szekrény mögé elrejtett naplót és olvastam.

"Mióta itt vannak az új zajongók, azóta nem kiabált. Megnyugodott. Semmi sem zavarja. A takarító nők bénázásaik sem. Ha eltőrnek valamit, ő csak legyint rá. Látszólag hatott rá harmadik; negyedik gyermekünk születése. Bár immáron legkisebb kitűník közülük. Már most látszik rajta, őseitől örökölt vére, ereje. Édesapja, hogy elöző gyermekeit ne sértse, megfogatta, hogy ne bánik vele máshogy, mint többivel. Remélem így is tesz. Ha az ég ura megáldotta ennyi gyönyörű, erős fiúval, a legerősebbet ki legkisebb köztük. Sem neveltesse másképp! Ha leánya volna.. Udvarlók ezreit kergettetné el örségével. De, hiába. Szintúgy panaszkodni se merek. Gyermekek mindegyike daliás férfi neveltetik! Hozzák majd ide feleség és unokát, és mi majd nagyszülők és dédszülők, boldogan gondolunk vissza.. Születésük minden percére!"

Kopogtak.

-Hercegnő! Jól vagy?-hajol be meglepően Shan.

-Persze! Gyere csak!-majd gyorsan ágy alá raktam a naplót.

-Ami.. Este volt..-kezd bele.

-Nem izgat! Gondoltam, hogy át hozattál. Miután fáradságomban elaludtam..-rámragadt ezek a költői kifejezések.

-Igazából.. Én hoztalak ide! És..-mosolyog-Cukin szuszogsz. Mellesleg tudtad, hogy álmodban motyogsz?

-Igen? És mit mondtam?-érdeklődtem.

-Azt, hogy milyen jól nézek ki..-nevetett, mire belebokszoltam a vállába. (és még nekem fájt)

-Még valami? Sárkányka..-kérdeztem.

-Semmi Hercegnő, csak annyi, hogy ma itt alszom. Mivel felajánlottam haza térő öcsémnek a szobám és semelyik báttyám sem talált okot arra, hogy az ő szobájukban aludjak. És mivel TE vagy Joey szobájában.. Vagy te jössz át hozzám vagy én hozzád. És! Mivel nagyobb ágyad van, nem nehéz kitalálni miért alszok itt.-jelentette ki.

-Igen?? És ezt velem is megbeszélted vagy csak a manóval a fejedben?!-kérdeztem.

-Hercegnő.. Nincs más választásod! Én már döntöttem.

10 perc múlva jön vissza pizsamában.

-Máris itt vagy?- kérdeztem, majd érzem csukott szemmel a falnak fordulva, hogy mellettem besüpped az ágy. Megkaptam a választ a kérdésemre..

-Jóéjt Hercegnő!

-Neked is Sárkány! Álmodj bariit!!-kívántam, majd 2 percre rá már az igazak álmát aludtam. Míg meg nem hallottam a vihar hangját éjfél tájt.. Utálom a viharokat!!